......egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.
Előzetesben szeretnék pár szót írni a jelenlegi helyzetről. A mai digitális világban az emberek leszoktak az olvasásról. Ezt magam is észrevettem, hogy az emberek a kényelmesebb megoldásokat követik többségben. A hangoskönyv a videók nézése nem olyan fárasztó munkát igényel, nem fárasztja a szemet annyira. Az én koromban is előnyös, de azért még könyvmolynak nem is tekintem magam, de olvasok is. Az én számítógépemben megvan az opció, hogy hallgatni is tudom a szöveget, pláne ha terjedelmes mint ahogy ez is. De az is lehet, hogy türelmetlenség okán nem olvasnak az emberek unalmasnak tűnő írásokat. Azonban előfordulhat, hogy az embereket különösen érdeklik azok a cikkek, amelyek bölcsességről és szenzációs esetekről, kijelentésekről szólnak, és akut problémákat vetnek fel. Szenvedély és izgalom, a győzelem érzése és a lélek szomjúságának oltása, ehhez a médiumok profi módon értenek. A profit hajtja őket, bevetnek minden eszközt, hogy felkeltsék az emberek figyelmét. Erre vannak kiképezve. Az olvasók vonzásához különösen vonzó címekre van szükség. Ez egy üzlet ami az emberek igényeit kutatja és kiszolgálja. Akárcsak az üzleti életben, a marketing technikák, hogy az emberek észrevegyék, a tömérdek árú közül a saját termékeiket.
De ezek csak módszerek, semmi több.
Jelek és csodák, amelyek jobban felkeltik az emberek figyelmét. Színezik a szürke hétköznapokat valami újjal és érdekességgel. Mit fogad be egy ember ma, és mik a törekvései? De ha az ember a halhatatlanság tényére gondol, akkor ez teljesen eltörpül és lényegét veszti. Van-e örök alapja az emberi bölcsességnek vagy a természetfeletti jelenségeknek a lélek számára? Építi-e az örök életre az ember szellemét ezek a jelentéktelen ingerek és anyagok Isten szemében? Az örökkévalóság örökli-e azt, ami magas az emberek szemében, de semmi Isten előtt. Még az is, aki isteni bölcsességgel rendelkezik, azokban is csak részben jelenik meg: „most rész szerint van bennem az ismeret,” (1Kor 13-12). De ha részben is, nem kellene lebecsülni, mert az is Istentől van.
Az új próféták és "szellemi vezetők" törekvése, hogy a figyelem középpontjában legyenek. A Krisztusról szóló prédikáció már fárasztó és elavult. Valami újat kell bemutatni, legrosszabb esetben forradalmat kell csinálni a kereszténységben (minden világforradalom a Sátán kezdeményezése, erről egészen meg vagyok győződve).
Nézzük meg, hogyan viselkedtek a kiemelkedő apostolok, különösen Pál apostol.
"Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek (bemeritesek) , hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen".(1Kor 1-17)
Ez önkényes alázat, képmutatás vagy nem? Pál leírja, hogy mi az előnye számára, "hogy ne legyen hiábavaló Krisztus keresztje", tehát nem magát teszi előtérbe, de mint Krisztus apostola azt meg is tehette volna az őt felruházott hatalmával. Majd leír még egyet ennek az alázatosságnak kapcsán.
"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.." (18. v.). Persze hogy bolondság és bolond aki erről beszél. A világ ettől bölcsebbnek tartja magát.
„Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;.”
Az egész földi történelem azt mutatja, hogy Isten olyan embereket választott ki magának, akikhez szelídséget és alázatosságot párosított, jelentéktelen embereket a világ szemébe. Nem mutatkoztak, kivéve akkor és azok akik , szellemi hanyatlófélben voltak.
Maga Krisztus, Isten Fia, akinek törvényes joga volt a felmagasztaláshoz, alázattal és Atyja iránti engedelmességgel szolgált. Külseje és viselkedése nem vonzotta az embereket, hanem csak az, ami Istentől volt. A tévhit ellenére nem volt különlegesen testi megjelenése, könnyedén el tudott vegyülni a tömegben. Nem volt egy fejjel magasabb az emberektől mint Saul az első Izrael királya. Nem követte saját akaratát, és nem kereste a hírnevet. Meg van írva: „Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. (Ézsaiás 53-2,3). Utálják ma is, és a követőit is.
A hűtlen szolga első jele, aki lehet üdvözült is és Isten gyermeke, de ha felmagasztalja magát, vagy felmagasztaltatik, akkor nem szolgál az igazságban. Mert különösen Krisztus tanítványainak kell utánozniuk Mesterüket. Itt megjegyzem, hogy nem vagyok híve az élő prédikációknak a videókban, ahol az ember a pódiumról szól, még ha igazat is prédikál. Ami az úgynevezett hegyibeszéde Krisztusnak, az teljesen szellemi magaslatról ad tanúbizonyságot.
Embereket fogni, nem csábítani, elámítani, ahogyan maga az Úr mondta példabeszédekben, Péternek pedig „embereket fogsz fogni”, ez Isten szándéka, de az emberi módszereket elutasítja. Mindenben magának az Úrnak van előnye, hiszen Ő az Atya is: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (János 5-17). A munka amit megoszt velünk is, éppen olyan jelleggel és alázatossággal, semmi különös nincs abban ha csak az Isten kezünkbe adott munkáját végezzük, ki-ki a saját talentuma szerint.
Az emberek ész és bölcsesség és jelek általi vonzásának módszerei nem felelnek meg Isten Igéjének manapság. Ez így volt Izraelben is a hanyatlás idején. De a test szereti, és a Sátán is tudja, hogy az ember a látvány (cirkusz), és a kenyér, az anyagi dolgokra jobban figyelnek, sőt betegesen igénylik.
Valóban, akik elindították a mozgalmat a világban és a kereszténységben, nem tudják, hogy csak Isten tud valamit megváltoztatni és tenni az emberek érdekében. A fő célja, hogy kivezesse a sátán fogságából és egybegyűjtse Isten bárányait Krisztus köré. Az emberi érzelmekre, lélekre ható módszerek hiábavalók, csak Isten Igéje képes a lelkiismerethez szólni, mert csak a Mennyei Atya támaszthat fel egy új, örök életre alkalmas lelket, Isten Szelleme által. Ezért ismerjük Krisztus Jézust, mint akit Isten küldött, hogy mindazok, akik Istentől vannak, engedelmeskedjenek neki. Hogyan ismertette meg Isten Bölcsessége, a "világ bolondjait", Isten emberi képében valóságos Isten lényegét és szeretetét? Isten irgalmassága és bölcsessége Jézust Úrrá és Krisztussá tette, hogy személyén keresztül minden hívőt az Atyához vonzzon. Láthatóvá vált, nem azért, hogy tisztázzuk a személyiségét, mert ezt nem tehetjük meg teljes mélységében.
„Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket". ( 1 Kor 1,- 19,20,21).
De látjuk, hogy az igehirdetés " ostobaság" kedves Istennek. És egyértelműen azt mondja, hogy a célja "megtartani a hívőket". Tehát nem az elsődleges célja a világi bölcs emberek vagy írástudók megtartása, hanem a hívők megtartása. Az Úr azt mondja: „Minden növény, amelyet mennyei Atyám nem ültetett, gyökerestül kitépik” (Mt 15-13). De ha az Úr kiválasztott valakit, aki szolgál az Isten igéjében, Ő már csak jobban tudja, hogy kell alázatra nevelni szolgáját. Az árnyékban marad, de még ő is híres lehet, mert nem lehet, hogy az asztal alá rejtőzzék. De Isten ismeri a legjobban, az ember szívét , és Ő látja, hogy mire hajlamos. Pál apostolnak a kimagasló kegyelmi ajándéka is lehetett volna a felmagasztalására ok, mert ő is ember volt. "Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem.
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam". (2 Kor 12,-6,7).
De eljutunk arra, amit Pál apostol mond: „Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot ;Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét."(1 Kor 1,- 22..25).
Feltűnőek ezek a mondások, mert itt nem találunk semmit abból, ami az embertől származik. Az akkor létező embercsoportokat jellemzik. Zsidók a múltjukkal, akik azt mondták magukról, hogy ők a világ fejei, mert büszkék voltak a nemzeti történelemükre és a múltban történt csodákra és Ábrahámtól való származásukra. A görögök mint pogányok, büszkék voltak saját filozófiai bölcsességükre, és filozófusaikra. Abból indulunk ki, hogy a zsidók jeleket és csodákat követeltek az Úrtól, mert a hitetlenséghez bizonyíték kell, de ők mint nép hitetlenek maradtak, ezt bizonyítja viselkedésüket a Messiásukkal szemben. A csodák és a jelek nem jelentenek semmit a hitnek. A hívőket azonban Istentől származó jelek és csodák segítették Isten Fián keresztül az Atyához. Ebben nincs ellentmondás. A jelek és csodák, valamint a halottak feltámadása az Ő szolgálatának részét képezték: tanúskodni Istentől jelekkel, csodákkal és különféle erőkkel, és a Szent Szellem kiáramlása által az Ő akarata szerint. "... miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra, Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint". (Zsid.2-3,4) és „ A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:" (ApCsel .2-22)
A hellének (görögök) intellektuális népek voltak, és természetesen keresték a bölcsességet. A keresztre feszített Krisztus számukra őrültség volt. Az elhívottak számára azonban Krisztus Isten ereje és bölcsessége lett (1Kor 1-22:24). Amikor Pál evangelizált közöttük, "nagy sokaság hitt", elveszítve Krisztusban büszke nemzetiségi büszkeségüket. (ApCsel. 14-1; 17-4; Kol. 3-11).
Jézus Krisztus engedelmes volt, és soha nem törekedett arra, hogy önmagát szolgálja, teljesen alávetette magát az Atyaisten akaratának, mint az Emberfia, és mielőtt ezt olvastuk volna: „Jelekkel és csodákkal tanúskodik Istentől”. Azt mondta, hogy minden, amit hallott és mondott, és minden, amit tett, csak az Atya Istent dicsőíti.
Pál ezt írja: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Isten ereje az üdvösségre mindenkinek, aki hisz, először a zsidónak, majd a görögnek. Kinyilatkoztatja Isten igazságát hitről hitre, ahogy meg van írva: Az igaz hitből él.”
Ha a módszerek és módszertanok, vagy külső jelek vonzzák az embereket, akkor az emberből csak vallásos keresztényt tudunk csinálni, de igazi eredményt nem értünk el, "nem fogtuk el Istennek", mert Isten az ember szívét akarja, nem az elméjét. De ha Isten rabul ejti szívünket, akkor Krisztus elméje is párosúl, ez valóban Isten elérése bennünk, Isten Fiának megismerése által, mert Ő értelem, bölcsesség és világosság. Az emberben semmi ilyesmi nincs, Isten Igéje általi megszentelődés nélkül.
De ezek a szavak nem hiábavalók, mert a szeretet, kegyelem és az igazság Istene még nem jelentette ki ítéleteit. Mert ma az üdvösség és a kegyelem napja van, míg Isten hosszan tűri ezt a romlott világot, hogy a választottak közül senki el ne vesszen. De emlékezni kell egy alapigazságra, hogy ez az idő véget ér egyszer: „De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett." (János 16-7..11).
Kik által prédikálhat és teheti ezt a Szent Szellem , csak azokon keresztül, akikben van Krisztus Szelleme és ők is alá vannak vetve Isten Igéjének, de nincsenek alávetve ítéletnek ami a világot sújtani fogja, nem utolsó sorban már elszakadva e romlott világtól. Mit mond a Szellem ma az embereknek? Azt mondja az embereknek az ítéletről, az igazságról, hogy az Úr feltámadt és visszajön, de nem azért, hogy a kegyelemből üdvözüljenek, hanem hogy helyreállítsa Isten igazságát ezen a földön, mint Király. Ítéletei igazságosak, és minden, ami nem felel meg az Ő igazságának, minden örök halálra lesz ítélve.
"Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.". (Róma 1, -16 ..18).
