TESZTELHETJÜK UTUNKAT!

 

 Jer 10:23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!

Róm 9:21,22,23. Avagy nincsen-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, [mit szólhatsz ellene]?

 

Jobban ezt ki se lehet fejezni, ami az eleve elrendeltség igazságát jelenti. Több évtizedes Biblia olvasás után, némi kihagyással, sem jöttem rá ezekre az igazságokra. Isten fátylat borított a szellemi szemeimre. De kb. egy éve megkaptam a felismerést, méghozzá egy testvér írásai irányítottak erre. Beismerem, egy kő esett le a szívemről. Boldoggá tett az a tudat, hogy semmi nem tőlem függ. Azt is megmutatta nekem, miért estem egy jó nagyot, és miért voltam csüggedt emiatt. Mert volt egy időszak, amikor a Bibliát féltem a kezembe venni, olvasni meg pláne, mert tudtam, hogy az fájdalmat fog okozni a lelkemnek. Féltem a lelepleződéstől, elhessegettem a gondolatot is. De amikor a fátyol lehullott, azonnal abban a pillanatban minden megváltozott. Megszabadított abból a rabságból amitől szenvedtem. Úgy látszik ez hiányzott bennem, ez a felismerés, és az Úr halogatta, vagyis pontosan tudta mikor kell visszaállítani engem, de nem a régi, hanem egy újabb szellemiség fokozatára. Tehát  megéltem gyakorlatilag a tékozló fiú esetét. Azt is látom már tisztában, hogy a Bibliában el lehet veszni a betűk rengetegében. Ha Isten nem rak rendet a fejünkben, akkor egy érthetetlen káosz uralkodik. De előbb a szívet nyeri meg, mert anélkül mind hiába. 

Az Úr megnyitotta előttem, hogy a Szentírásban vannak fokozatok, a magasabb szellemi felülírja az alacsonyabbat, de azt nem semlegesíti, csak világosabbá teszi számunkra. Ahogy az Újszövetség nagyobb szellemisége az Ószövetség megértéséhez. És ezek kölcsönös viszonyba vannak. Az én esetemben ezek az igék voltak ami a predesztinációt kérdését megfejtette bennem.

 Nagy lehetőség a számunkra letesztelni, hogy milyen utat szánt nekünk az Isten. Dávid király ezt tudta, a Zsoltárok 119. fejezetében le is van írva: “  Meggondoltam az én utaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.”. Ez ellentmond látszólag a fenti Jeremiás igének. Dehát tudjuk, hogy a Bibliában nincsenek ellentmondások. Ebből kell kiindulni. Melyik írja felül a másikat. Mert Dávid és sokan mások az Ószövetség retorikályával írnak. Itt azt sugallja, hogy Dávidtól függött, hogy melyik utat válassza. De Dávid, királlyá választása is bizonyítja, hogy ő egy kiszabott uton fog járni, sőt az anyaméhben már választott volt Istentől. Az hogyan imádkozott, az egy más kérdés. Ahogy mi is imádkozunk, hogy mentsen meg a kísértéstől. De ha azt kell érdekünkben tennie, akkor engedi, hogy elhagyjuk az igazság útját, hogy aztán megtaláljuk azt, de már tapasztalattal a hátunk mögött, még jobban örüljünk a Megváltónak. A lecke fel volt adva, és abból tanulhatunk, hogy tudatosabban fussuk be utunkat. Hogy ne lépjünk kétszer a gereblyére. Mert ez is az Ő akarata, tehát:”az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” 

 Az idő szűke miatt több igét nem hozok fel, de ebből is világos, hogy minden ember lépése irányított. A jó és a rossz is. 

 Már ezekből a gondolatokból fakadóan, megláthatjuk, melyik útra tett minket Isten. És ha az Úr akarja, akkor ráébreszt minket a valóságra. De ezt is csak Ő teheti meg. Ahogy velem történt. Azért az én írásaimban nem győzködöm, nem akarok senkit meggyőzni, mert az hiábavalóság. De akkor mi értelme másoknak írni ezekről, ha már mindenki útját az Úr előre eltervezte?  Csakis azért, mert a tanúbizonyságok  segítenek abban, hogy ráébredjünk a tudatunkra. Mert Isten embereken keresztül szolgál nekünk. Isten nem szereti az ostobaságot, azért is kell tőle tanulnuk az életben. Az ige felfedi az igazságot, azt az utat ami hozzá vezet, az út az Jézus Krisztus. 

   “Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. 

 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.  Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.  Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! ( Zsoltár 32,-8,9,10,11)