A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ülnek vala:
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. (Ján 2: 12….17)
Egy nem elhanyagolható epizódot láthattunk ezekben a versekben. Jézus a Békesség Fejedelme ( Ézs.9,-6), erőszakhoz folyamodik. Mennyire nem jellemző rá ez a viselkedés. Feldönt asztalokat ostorral űzi ki az állatokat. Ézsaiás próféta így jellemezte próféciáiban Jézust "Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (42.f. 2,3). Ellentmondásnak tűnik, de csak tűnik. A figyelmes olvasó észreveszi, hogy e két ige között van egy lényeges, azonnal nem észrevehető különbség. Az a helyszín. Az első az Isten házában történik, a másik a 42. fejezetben az utcán. Jézus, Isten házának nevezi a Heródes által felújított templomot, ami teljesen más volt mint az eredeti Salamon temploma ami az avatáskor megtelt Isten dicsőségével. Heródesi templom meg már kalmárság házává vált. Micsoda kontraszt! Mégis Isten házának nevezi. De ez nem az épületre vonatkozik, hanem magára a szentélyre. A templomban már a frigyláda nem volt, ugyanis i.e. 587 után már nem ír a Bibliai róla. A babilóniak lerombolták Jeruzsálemet és a salamoni templomot, és kirabolták. De a frigyláda elveszett. Ahhoz tisztátalan ember nem nyúlhatott. Egyes vélemények szerint, Jeremiás elrejtette.
Az embereknek halvány fogalmuk se volt, hogy az élő "frigyláda" lépett be a templomba. Mózes törvénye, Áron kivirágzott száraz vesszeje és az éltető manna. Jézus, testesítette meg Isten Szent hajlékát, és teljes joggal tisztította meg a templomot. Akkor Isten nem volt Izraelben.
Jézus, Izrael teljes hanyatlása idején jött hozzájuk.
A zsidók húsvétja közeleget. Ez a húsvét már nem az a húsvét amit Jehova rendelt el. Azért nevezi a Szentírás a " zsidók" husvétjának. Jézus a templomban erős szavakkal illette az írástudókat és a farizeusokat. (Máté 23). A hitszegőkkel szemben nem volt könyörületes. Ez teljes kontrasztban van a bűnösökhöz szólt szavaival. "Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket." (Ézs.42,-6,7).
Ahol Jézus jelen van, mint Isten Szent szövetsége, ott a bálványok ledőlnek. "És megfogták a Filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el. És mikor az Asdódbeliek másnap korán felkelének, ímé Dágon leesett arccal a földre az Úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták. Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, ímé Dágon ismét leesett arccal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon dereka maradt meg. Annakokáért a Dágon papjai és mind azok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig." (1 Sám. 5,-2..5).
(Máté 18,-20) "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
Ez a hely ahol Jézus ma is jelen van. Ha ketten vagy hárman, ez egy minimális szám. Jézus ott van jelen ahol Ő nem vendég, hanem a ház Ura, az Isten házának és testének Feje. Oda lép be ahol már nem kell ostorozni és asztalokat borítani. Ezek az emberek a szűk kapun jöttek be, minden teher és fölösleges kellékek nélkül. Ők azok akik a templomon kívül voltak megformálva, tehermentesítve mindentől, a bűn terhétől, a bálványok hamis imádatától. Akik az Ő nevében vannak gyülekezve, és ott lássák meg az igaz megdicsőült Jézust. Azoknak jelenik meg, akik csak őt imádják, és ismerik igaz isteni ábrázatát. Az Ő házában gazda és szolga egyben. Ő töri meg a kenyeret és osztja szét a boros kelyhet. Ott mossa meg a tisztáknak lábait, ott ossza szét kegyelmi ajándékait.
Ez csak vágy vagy illúzió?. Isten háza valóság, a gonosz a hades (pokol) kapuja nem győzi le, és semmi tisztátalan nem lépi át ajtaját. Júdás már kint rekedt, ő az utcákon szerzi a hamis vagyonát. Krisztus építi a házát élő kövekből, azokból, akiket a kőfejtőből magáévá tett. Se véső se kalapács zaja nem hallatszik már. Az utca zaja jajgatása az élet vihara nem szűrődik át. Azok viselik a fehér gyolcs ruhát, ott a Krisztus lábainál hallgatják szavát. S ha kell, onnan küldi el a szolgát, bőr ruhát ád a gyolcsot takarva, hogy a világnak hirdesse, üdvözítő szavát. Amit a házban hallott a tetőn hirdesse tovább. Hívja meg a lakomára az utca emberét, mert a hivatalosak a földjeiken verejtéküket hullatják, az ugart törik fel, hogy nyereséghez jusson, és piacra vigye portékát.
Megtölti kamráját, csűrét, hogy házában bőség legyen, az ünnepi asztal roskadásig tele legyen. Ott ő a gazda, és megtörli zsíros száját és elégedett, de nem tudja, hogy ma vagy holnap Isten elveszejti lelkét. Az Úr asztalán nincs más semmi, bor és kenyér, a világ szegényei tápláléka. A bor, Jézus kiontott vére a kenyér a teste, miből táplálkozik halhatatlan lelke. A megtört kenyér ami érette tört meg, hogy belőle táplálkozzon az örök életre, s hogy szomorúságát öröm váltsa fel, bort ad neki üdvösség örömére.
De eljő az az idő is hamarosan, mikor kijő házából kezében ostor, talán éppen húsvét előtt, amikor a keresztény világ ünnepelni készül húsvétját? Mindent elsöpör, kecskét, ökröt és tisztátalan állatot. Birodalmának trónjára ülve igazgassa a már megtisztult országa ügyeit.
Ha hív az Úr a lakomára szolgái által ne késlekegy, dobd el az ekét, ne félj, az Úr házában mennyei gazdagság vár, telitett asztal megrakva minden jóval. Te csak higgy és a jó Pásztor utánad megy és beterel, hátára vesz és úgy cipel az Isten házába, ahol az örökség a tiéd Isten birodalmába, nem veszel el már soha, s nem is jössz ki onnan, mert az Isten háza a te otthonod. A föld egy sivatag, és most csak vándor vagy rajta.
