"Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is." (1Kor 15, 14)
A Krisztusban való hit lényege, hogy feltámadt harmadnapra a halálból, ennek voltak szemtanúi nem is kevesen, mert a feltámadása után ötszázan is látták. De a legfontosabb az, hogy a hit által azoknak is hiszünk akik ezt leírták.
" Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel érintettünk az életnek igéjéről – az élet megjelent, láttuk, tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk –, amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal." (1Jn 1, 1-2)
A feltámadás ténye az ami megosztja a világot. A Krisztus feszülete bolondság a tömegek számára, mert nem tartják logikusnak, a feltámadása pedig mesének, mert lehetetlennek tartják, a természetes ember fizikai bizonyítékot akar. A hívő embernek ez mind realitás, mert ez mind a szellemi élet és gondolkodás alapköve, Krisztus feltámadt, ezzel bizonyítva az örök élet valóságát. Ha ezt nem hiszi el valaki, attól függetlenül lehet vallásos személy a hiábavalóságot követve. Izraelben is voltak olyan csoportok, vallási tekintélyek akik nem hittek a feltámadásban. Ezek a szadduceusok voltak ha nem tévedek. Azt mondhatjuk, hogy ma ez nem létezhet a keresztények között. Meg kell cáfolnom ezt a feltételezést, ugyanis a vatikáni egyetem teológusai között is vannak akik azt állítják, hogy Krisztus nem támad fel. De nem csak ezek az emberek hanem a keresztényi tömegek a viselkedésükkel azt bizonyítják, hogy nem hisznek a Krisztus feltámadásában. Szóval elismerik de cselekedeteik ellentmondanak ennek. Mert van egy alapvető fontosságú tény, idézem: " Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." (Róm 8, 9).
Akiben nincs meg Isten Szelleme annak a hite is hiábavaló. Mert az a hit ami csak a láthatóban hisz az nem is hit, ugyanis látja mindazt, a tárgyakban a látomásokban. Pál apostol így ír Timóteusnak: " ….hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, amelyet a maga idejében megmutat az áldott és egyedül Hatalmas, a királyok Királya és az uraknak Ura. Egyedül ő halhatatlan, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem látott és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen". (1Tim 6, 14-15).
Ezeket az ellentmondásnak tűnő kijelentéseket csakis a Szent Szellem által érthetjük meg. A Jézus feltámadása utáni negyven nap itt a földön tartózkodott és látták őt sokan, de a mennybemenetele után elfoglalta dicsőséges helyét az Atya jobbján mint Isten, akit nem lát a hús a teremtmény a természetes ember, szem nem látja és nem hallja a fül. Ezért is szükséges az ujjászületés a Szellem által, hogy akik hordják a Szent Szellem pecsétjét, azok meghallják az igét, mert a fülük nyitva van a hallásra mindig és mindenkorra, a sírban is meghallják a harsonát az ominózus pillanatban, ami felébreszti testüket és kihozza őket sírjaikból, hogy megkapják a halhatatlan testet.. Hiszen a szelleme él de a teste még a sírban van. De csak Krisztusban, mert csak Ő halhatatlan és mindazok akik Krisztusban vannak a hit által azok örökösei Krisztusnak, tehát mindent örökölnek ami Krisztusé az új mennyei birodalomban. Ezt az örökséget rabul ejtette Krisztusban, de birtokolni kell a szellemi harc árán. A kegyelem megadta Isten minden ígéreteiben az örök életet, de mind azok győznek akik engedelmesen hallgatják Isten igéjét, felismerik akaratát és birtokba veszik lépésről lépésre az Isten igéreteinek gazdagságát.
