Hiszük, vagy csak mondjuk?

 "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is." (1Kor 15, 14)

 A Krisztusban való hit lényege, hogy feltámadt harmadnapra a halálból, ennek voltak szemtanúi nem is kevesen, mert a feltámadása után ötszázan is látták. De a legfontosabb az, hogy a hit által azoknak is hiszünk akik ezt leírták. 

" Ami kez­det­től fog­va volt, amit hal­lot­tunk, amit sze­münk­kel lát­tunk, amit szem­lél­tünk és ke­zünk­kel érin­tet­tünk az élet­nek igé­jé­ről – az élet meg­je­lent, lát­tuk, ta­nú­bi­zony­sá­got te­szünk róla, és hir­det­jük nek­tek az örök éle­tet, amely az Atyá­nál volt, és meg­je­lent ne­künk –, amit hal­lot­tunk és lát­tunk, hir­det­jük nek­tek, hogy nek­tek is kö­zös­sé­ge­tek le­gyen ve­lünk, és­pe­dig a mi kö­zös­sé­günk az Atyá­val és az ő Fi­á­val, Jé­zus Krisz­tus­sal." (1Jn 1, 1-2)

 A feltámadás ténye az ami megosztja a világot. A Krisztus feszülete bolondság a tömegek számára, mert nem tartják logikusnak, a feltámadása pedig mesének, mert lehetetlennek tartják, a természetes ember fizikai bizonyítékot akar. A hívő embernek ez mind realitás, mert ez mind a szellemi élet és gondolkodás alapköve, Krisztus feltámadt, ezzel bizonyítva az örök élet valóságát. Ha ezt nem hiszi el valaki, attól függetlenül lehet vallásos személy a hiábavalóságot követve. Izraelben is voltak olyan csoportok, vallási tekintélyek akik nem hittek a feltámadásban. Ezek a szadduceusok voltak ha nem tévedek. Azt mondhatjuk, hogy ma ez nem létezhet a keresztények között. Meg kell cáfolnom ezt a feltételezést, ugyanis a vatikáni egyetem teológusai között is vannak akik azt állítják, hogy Krisztus nem támad fel. De nem csak ezek az emberek hanem a keresztényi tömegek a viselkedésükkel azt bizonyítják, hogy nem hisznek a Krisztus feltámadásában. Szóval elismerik de cselekedeteik ellentmondanak ennek. Mert van egy alapvető fontosságú tény, idézem: " Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." (Róm 8, 9).

 Akiben nincs meg Isten Szelleme annak a hite is hiábavaló. Mert az a hit ami csak a láthatóban hisz az nem is hit, ugyanis látja mindazt, a tárgyakban a látomásokban. Pál apostol így ír Timóteusnak: " ….hogy tartsd meg a pa­ran­cso­la­tot szep­lő­te­le­nül, fedd­he­tet­le­nül a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus meg­je­le­né­sé­ig, ame­lyet a maga ide­jé­ben meg­mu­tat az ál­dott és egye­dül Ha­tal­mas, a ki­rá­lyok Ki­rá­lya és az urak­nak Ura. Egye­dül ő hal­ha­tat­lan, aki hoz­zá­fér­he­tet­len vi­lá­gos­ság­ban la­ko­zik, akit az em­be­rek kö­zül sen­ki nem lá­tott és nem is lát­hat: övé a tisz­te­let és az örök­ké­va­ló ha­ta­lom. Ámen". (1Tim 6, 14-15).

 Ezeket az ellentmondásnak tűnő kijelentéseket csakis a Szent Szellem által érthetjük meg. A Jézus feltámadása utáni negyven nap itt a földön tartózkodott és látták őt sokan, de a mennybemenetele után elfoglalta dicsőséges helyét az Atya jobbján mint Isten, akit nem lát a hús a teremtmény a természetes ember, szem nem látja és nem hallja a fül. Ezért is szükséges az ujjászületés a Szellem által, hogy akik hordják a Szent Szellem pecsétjét, azok meghallják az igét, mert a fülük nyitva van a hallásra mindig és mindenkorra, a sírban is meghallják a harsonát az ominózus pillanatban, ami felébreszti testüket és kihozza őket sírjaikból, hogy megkapják a halhatatlan testet.. Hiszen a szelleme él de a teste még a sírban van. De csak Krisztusban, mert csak Ő halhatatlan és mindazok akik Krisztusban vannak a hit által azok örökösei Krisztusnak, tehát mindent örökölnek ami Krisztusé az új mennyei birodalomban. Ezt az örökséget rabul ejtette Krisztusban, de birtokolni kell a szellemi harc árán. A kegyelem megadta Isten minden ígéreteiben az örök életet, de mind azok győznek akik engedelmesen hallgatják Isten igéjét, felismerik akaratát és birtokba veszik lépésről lépésre az Isten igéreteinek gazdagságát.