"Mert hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki számadást tartott a szolgáival. Amikor megkezdte a számonkérést, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem tudott miből fizetni, megparancsolta annak ura, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét, amije csak van, hogy fizethessen. Ekkor a szolga térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked!" (Mt 18, 23..25).
Jézus Péterhez szólt ebben a példabeszédben, aminek most mi is hallgatói vagyunk. Ebben a részben látjuk, hogy milyen hatalmas tartozása van a bűnös embernek Isten előtt. Ha mindenét odaadná sem lenne kielégítő Isten számára. Isten hagyja az embereket élni a maga világában felhalmozva bűneit addig a pontig amíg el nem jön a számadás. A számadás itt nem az utolsó ítéletet jelenti. Minden ember életében, itt a tudatos emberről van szó, eljön az a pillanat amikor saját lelkiismerete elé állítja Isten. Itt is látjuk, hogy a szolga, mert szolgáról van szó, nem önszántából megy a király színe elé, eléje vitték. Ez nem a halál utáni állapotára utal, mert látjuk a kegyelem idejét az adósság törlesztése után is. A király elengedte adósságát. " Az úr pedig megszánta azt a szolgát, elbocsátotta, sőt az adósságát is elengedte." Nem azért kapott bocsánatot, mert megszolgálta, hanem a király irgalmassága szerint.
Egyszer feltett nekem egy kérdést a barátom. Hogy mit jelent az, hogy Isten mindenkit meg akar menteni. Ha valamit akar Isten miért nem teszi meg? "Mindenekelőtt arra kérlek, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden fölöttesért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk, teljes istenfélelemben és tisztességben. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére". (1Tim 2, 1-3).
Egy ideig számomra is egy nehéz kérdésnek bizonyult. De egy olyan felismerésre jutottam, amit itt a fentiekben el is mondott Jézus. A király a mindenható Istennek megvan az a szándéka, hogy üdvözítse az embert, noha ebben a részben látjuk, hogy az ember nem értékeli a megbocsátás tényét. Isten megbocsátja minden tartozását, bűneit ha könyörgésben kérik az emberek, de új természetet nem kap ez által, marad minden a régiben. Sőt aki azt el is hiszi, hogy ez minden elég, abban a tudatában van, hogy kérdőre veheti tartozását a bűnös embertársaitól, magasabb pozícióból viszonyul hozzá. Jézus a tanítványait így tanította imádkozni, "... bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek," (Mt 6, 12).
De nem így tette az a szolga akinek minden adóssága el volt engedve, tiszta lappal folytathatta életét, de nem, hálátlan szolgának bizonyult. "Ahogy kiment az a szolga, találkozott az egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és megfizetek neked.
De ő nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette azt, amíg meg nem fizeti tartozását."(Mt 18, 28-29)
Erre nagyon kell figyelnünk, ha Isten akarata szerint jót tett irántunk, kiöntötte kegyelmét minden emberre a világon, és talán sokaknak megbocsátott, de ha az az ember nem jár hálaadással Isten felé, hanem hátat fordít Istennek, számon kéri felebarátja vétkeit, Isten ítélet székébe ül, azokat a vétkeit amiket éppenhogy Isten neki megbocsátott, hiányzik az irgalmassága embertársai iránt, akkor bizony nem kaptuk meg Krisztus új természetét, nem mondhatjuk vele együtt "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin". (Lk 23)
Ezek után az angyalok felviszik a halála után Isten ítélőszéke elé, mert Isten megbocsátotta bűneit ugyan, de ezek után gonosz maradt a természete. Felsőbbrendűség a büszkeség, ami a vallásos emberre jellemző, aki vallási büszkeségből elítéli az atyafiait, mert nem olyanok mint ő maga. "Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, felháborodtak, és elmentek jelenteni uruknak a történteket. Akkor maga elé hívatta őt az ura, és azt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked a te könyörgésedre. Nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is könyörültem rajtad? És haragjában ura átadta őt a hóhéroknak, míg minden tartozását meg nem fizeti. Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok atyátokfiainak." (Mt 18, 31-34)
A hóhérok nem könyörülnek rajta, hiszen parancsot teljesítenek. Ez a vonat már elment, ezek után már az embernek nincs mivel leróni tartozását Isten előtt. Újból nem feszíthetjük meg Krisztust szívünkben. " Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten jó beszédét és az eljövendő világ erőit, de elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mert újra megfeszítik önmaguknak és nyilvánosan megcsúfolják az Isten Fiát". (Zsid 6, 4-5)
Ennek a szolgának nem volt örök üdvössége, hiába volt megbocsátva minden vétke, Krisztus váltságdíja árán, de természete gonosz maradt. Nem vesztette el azt ami nem volt neki, mert akinek van annak még több adatik, akinek nincs attól azt is elveszik amit birtokolt." Mert akinek van, annak adatik, és bővölködni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van." (Mt 13, 12).
