Van e kiút Babilonból?
“Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített. Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át?” ( Gál.3. 1,2).
Már a gyülekezet kezdetétől elindult egy olyan folyamat, amit ma is tapasztalunk de ma már ezt köbök köbén. Egy pár évszázada éljük a gyülekezetek reneszánszát. Pál apostol a korinthusiakhoz is írt ebben a témában. “Úgy értem, hogy közületek így szólnak egyesek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én a Krisztusé. Részekre osztották a Krisztust? Vagy Pál feszíttetett meg értetek? Vagy Pál nevébe merítkeztetek be?” ( 1 Kor 1. 12,13). Ez a folyamat napjainkban már úgy látszik alábbhagyott, kevésbé alakulnak újabb irányzatok. De nem lesz ennek vége ameddig egyesek nem döbbennek rá, hogy az ilyen fajta Isten tisztelet a hús szolgálata, és elméjük megujjúlása révén elhagyák ezt az emberek által kitaposott ösvényt, új és Krisztus által megvilágított útra térnek. De ez a kegyelem munkája Isten részéről, itt esetleg a szikráját tapasztaljuk. Ha Isten az Atya szeretetét élvezzük, nem adunk a formaságokra, még ha az nagyon is szelleminek tűnik, általában ezek miatt választanak az emberek maguknak vezetőket, tanítókat. De ez csakis a hús gondolkozását bizonyítja, ne áltassuk magunkat, Isten nem szégyenül meg a mi úgynevezet képmutatásainktól.
Még ha szelleminek is látszik egyes vallás, mert sokan mutatkoznak szelleminek, mintha tőlük jön Isten beszéde és cselekedetei, mások meg tévednek szerintük. Amúgy meg kell ezt is mondani, hogy a platform, az alap, komoly meghatározója, hogy kedves e Istennek a mi életünk, attól függetlenül, hogy sokat vétkezünk akaratlanul.
“Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert mindnyájan sokféleképpen vétkezünk, de ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét megzabolázni.” (Jak 3, 2).
“ Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,...(Zsid 10, 26).
Ezek a részletek ki vannak ragadva a kontextusból, de nem mond ellent amiről itt igyekszek közölni, nem tanítani hanem megmondani. Vagyis szeretném megragadni azt a gondolatot, hogy maga a helyzet a hovatartozás alapján tesszünk vagy tehetünk tanúbizonyságot. Ha kétnyelvűeknek bizonyulunk, inkább ne szóljunk semmit sem Krisztusról. Jobb lesz az nekünk ha nem törekszünk tanítani, ha valami vallási irányzat szerves része vagyunk, az meggyengíti Isten igéjét. Mert ez durván megosztja Krisztust, még ha igazi gondolatai is vannak, de egy olyan platformról hirdeti az igét ami eleve hamis Isten szemébe. Ezt úgy szemléltetném, hogy ha egy kalózhajóról kiáltanék a világnak, térjetek jó útra, ne legyetek törvénysértők, stb.
“Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Mert amely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozva. Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.” (Zsid 13, 10-13).
Ma ez már nem titok, hogy a babiloni hitehagyott zsidóság milyen sorsra jutott. De ez a fogalom, az érvényes minden hamis megnyilvánulásra, nem csak a római hatalomra. Ezekből pedig rengeteg van, és egy csoportot alkotnak még ha ezt nem ismerik el, ezt a sokszínű babiloni sokaságot Isten egy nevezőre hozta. Íme egy részlet, de jobb ha elolvassátok az egész fejezetet.
“A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, feljön az alvilágból, és veszedelemre megy. És a föld lakói, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe e világ alapítása óta, csodálkoznak, látva a fenevadat, hogy volt és nincs, de megjelenik. Itt van az értelem, amelyben bölcsesség van: A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül. Király is hét van, öt elesett, és egy megvan, a másik még nem jött el, és amikor eljön, csak rövid ideig maradhat.” ( az antikrisztus uralma, ami 3,5 évig tart)(Jel 17, 8-9). Figyelemre méltó, hogy mindezeket megélő emberek azok akik nincsenek beírva az élet könyvébe, ezek nem Krisztus kegyelmi időszakából valók, hiszen a babilon bukása csak azután lesz, miután Isten elragadta magához a mennyekben az övéit, azokat akik a világ teremtése előtt voltak kiválasztva. Mindazok akik megélik ezt a szörnyű ítéletet, azok között lesznek azok is akiknek be van írva a nevük az élet könyvébe és mindvégig kitartanak. Ezek a hívők megmenekülnek mert segítségül hívják Joshua nevét, ezek Izrael maradéka egyben, akik ismerik Isten akaratát szenvedésben.
Tehát ez a rövid megjegyzés ami teljesen hiányos, csak arra kell, hogy meglássuk saját helyzetünket. Ma még élvezzük Isten kegyelmét és irgalmasságát. Megmutatta azt az utat ami az örökkévalóságba vezet. Ez az út nem a babiloni vagy a római út, ez a tiszta igazság megismerése aki Krisztus. Így felelt Jézus Filipnek és Tamásnak: “AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 14:6 CSIA
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.”
De minden hiába, ha nincs meg az az igazi hit pelyva nélkül, az egyszerű engedelmesség, akárhogy is néz ki mások szemében. A mi dolgunk követni ezt az utat.
