Akarat vagy vágy?
Már elég idős vagyok ahhoz, hogy fel tudjam térképezni az eddigi életemet. Csodálatos módon felfedeztem, hogy amik gyerekkoromban érdekeltek a sok vágy mellet, mégis meglett. Úgy veszem észre, hogy én egyfajta vázlat keretein belül mozgok, most is. A zene az autók az írás- olvasás, amellett nem voltam jó tanuló. De ma sem értem miért kell tömni a gyerek agyát a sok használhatatlan tudással. Számomra egyértelmű, hogy minden embernek Isten adott tehetséget, ha úgy tetszik intelektet, amit senki nem tud megváltoztatni, azzal együtt születik, csak sokszor mások a vágyai, lehetőségek korlátai közé szorulnak, és ettől szomorú, hogy akarta de nem érte el a vágyait. Ez egy boldogtalan ember szindrómája. Most speciál nem írtam az akaratról. Megvan az oka. Nekem mély meggyőződésem az, hogy ezt a fogalmat nem Istentől kaptuk. Most sokan felhördülnek mert a Szentírásban előfordul ez a szó. Sőt, ez a szó Isten tervéhez párosul, mert megvan az Ő akaratja. De számos helyen az írás beismeri az ember akaratát, de ez csak azért, mert Ő is úgy akarta. De az ember ma már másként érti. El is felejtik az emberek, hogy minden ima után, miután vágyaikat Isten elé vitték, (nem akaratukat) azt mondani " LEGYEN MEG A TE AKARATOD", vagy ha hálát mondunk, akkor "MINDEN AKARATOD BETELJESŰL" . Leg ékesebb példa az Úr szájából hangzott el:" Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!"(Lukács 22,-42; Márk 14,-36). Az Úr azt mondja, hogy neki is van akarata, de ne az övé legyen meg, hanem az Atyáé. Most nagy dillemához értünk. Sajnos most erre nem térhetek ki, nem azért mert nem akarom, hanem korlátozva vagyok.
Már a kisgyerek is akaratos, földhöz vágja magát, ha az akarata ellenére a szülei nem vesznek neki fagyit. Hoppá, ez mit jelent? Nem azt, hogy a mi akaratunk felett van egy felsőbbrendű akarat? Apu, anyu jobban tudja mi kell és mit tehet. Ezt az alsóbbrendű akaratot irányítja a felsőbbrendű. Az olyan mint szabad akarat nem létezik, vagyis van, de ahogy a népi bölcsesség azt mondja" ember tervez, Isten végez", vagy" sokat akar a szarka, csak nem bírja a farka"
Ha már erről van szó, akkor azt mondom, hogy ez a szó annyira beágyazta magát az emberek tudatába, hogy nehéz átállni még ha más felismerésre is jut. Nagyon nehéz erről röviden írni. Tudván, hogy az emberek nem szeretik a hosszú tartalmas szövegeket, felgyorsult a világ, nincs arra idő és türelem. De a Szentírás feltárja elénk a predesztináció tényét. Mert ha lenne szabad akarat az embernél, és azt el is érné, akkor senki se halna meg, mert ki akar meghalni? Az eleve elrendelt történelem és emberi sorsok úgy alakulnának ahogy az ember döntene, ez káoszhoz vezetne, ami Istennél lehetetlen. Akkor Isten nem lenne ura a helyzetnek csak nézője. Esetleg beavatottja és ha kell beavatkoznia.
De hála Istennek ez nem így van. Mert akkor ha így lenne akkor tőlünk függne a magunk üdvössége, mert mi ezt akartuk. Mi találtuk meg Istent és mi győztük meg a szomszédot is hogy legyen hívő, és hálát adunk Istennek, hogy ez sikerült nekünk.
"Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Annakokáért akin akar könyörül, akit pedig akar, megkeményít".(Róma 9,-13..18).
Ha valaki meggyőz engem az ellenkezőjéről, ami már nem lehetséges, megígérem kitépem a Bibliából azokat a lapokat amik az Isten felsőbbrendűségéről szólnak. Nagyon kevés lap maradna benne, vagy semmi se maradna.
