Ted Kereshe “Anti- trinity könyv részlete".
„Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az
áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az
oltárral? Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy
hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy a mit a pogányok
áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.” ( 1 Kor. 10).
Kedves katolikusok: finom az ostya? „A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? Mit mondok tehát?” Mit mondtok tehát? De mint mondtam a többi felekezet sem különb lényegét tekintve ezektől, hiszen aki elfogadja a pogány bilogot, beáll a kereszt-bálvány árnyékába, az mind egyazon romlott tőről fakad! Az Úr ezt a beteg, romlott tőkét pedig kivágja és elégeti, amikor eljön az ideje! Térj már végre új felismerésre! Te, aki keresztény vagy, nem csak a muszlim vagy a buddhista! Bizony. Tudod kedves olvasóm, a legszebb „keresztényi” magatartás az, ha másoknak segítesz. Ha megmented egy tévelygő lelkét a sátán karmaiból. Kértem ezeket a magukat kereszténynek nevező embereket, hogy ha úgy gondolják nálam van a baj, akkor mentsenek meg engem!
Meghallgatok én szívesen bármilyen érvet, érveljünk csak a nyugati-keresztény, azon belül is a protestáns kánon anyagára támaszkodva! Sola scriptura! Mi történt? Nincs válasz, néma csend. Nos, ez nem valami szép, keresztényhez méltó magatartás, de ők tudják. Nem akarom sorolni a neveket, jobb ez így, hiszen akikről beszélek nem járultak hozzá a nevük közléséhez (igaz nem is kértem ezt tőlük), hát nem közlöm ezeket. Ám az ezzel a magatartással kapcsolatos tanulság mindenképpen nagyon sokat elárul számomra. Sokat gondolkodtam azon, hogy menjek-e tovább ezen az úton? Hogy keressem-e a kontaktust, a párbeszédet ezekkel a keresztény tanítókkal? Sokat gondolkodtam azon, hogy fektessek-e energiát bármiféle népszerűsítő tevékenységbe a luciferzum.hu oldal, vagy írásaim kapcsán? Azután megkérdeztem ezeket az Úrtól.
Azt a választ kaptam, hogy ez nem az én dolgom, illetve nem ez az én dolgom! Nekem most az a dolgom, hogy a kapott tartalmat rögzítsem és elérhetővé tegyem, hát ezt teszem. Amiért ezt itt felvázoltam, annak oka az, hogy minden általam fontosnak vélt információt rögzítsek a számodra kedves olvasóm! Istennek nyilván van célja az írásaimmal, különben sosem születtek volna meg, főként nem ilyen tempóban és tartalommal. Az említett új felismerés ezen munkák kapcsán a minőségben bekövetkezett változásokhoz kapcsolódik.
A bemutatkozásban tehát azt írtam, hogy eddigi munkáim két csoportra, részre bontanám. Az első csoport az első öt írás, a második pedig az ezt követők. Most ezt módosítanám három csoportra nagyjából ötös bontásban.Azt látom, hogy minden hatodik írással egy új fejezet kezdődött a tartalom minősége és a fontossága terén. Ha egy gyenge hasonlattal élnék ennek lemodellezésére azt mondanám, hogy az első öt írás az általános vagy elemi iskola, az alapképzés, ahol az ember rádöbben a valóságra és rátalál arra az útra, amely az életre visz. A második csoport vagy szakasz a középiskola, ahol az út, az irány már nyilvánvaló, ám az ismeretek még hiányosak, elsajátításra, megértésre, elmélyítésre várnak. A harmadik szakasz pedig a felsőoktatás, az, ahol az eddig elsajátított ismeretek már a tökéletességre törekszenek, ahol a gyémánt eléri a legfinomabb csiszolás utáni végső tündöklését. Ez a tökélesedés szintje, az, ahol a fontos dolgokat illetően már nem merülhet fel olyan kérdés, amelyre nincs válasz. Ne érts félre! Ha te a most olvasottakat ismét felfuvalkodottságnak érzed, akkor bizony a te készülékedben van a hiba, hiszen én az Istennel dicsekszem! Ez a tökéletesség és tündöklés soha nem lesz az enyém, ahogyan most sem az! Ez kizárólag az Isten fénye és az Ő dicsősége!
Mondom és tartom: ezek az írások nem az én szellemi termékeim! Én csak egy hálás penna vagyok, egy lúdtoll csupán, aki ugyancsak okul e tartalmak kapcsán. Te és én egy padban ülünk kedves olvasóm, ha ezeket az írásokat olvasod. Minden, ami ebben a világban jóként és haszonként megnyilvánul, az az Úrtól való, nyilvánuljon meg ez bármilyen eszköz által is. Sosem az eszköz a fontos! Hanem a Forrás! A jó és igaz forrása pedig mindig, minden esetben kivétel nélkül az Úristen! Minden dicsőség és hála tehát kizárólag Őt illeti meg! Elképesztő, hogy milyen szinten tanít, ha ez a célja. Ahogyan nőnek az ismereteid, annál több lesz a kérdés benned, annál inkább felismered azt a tényt, hogy mennyire nem tudsz semmit. Ám amint eljutsz oda, hogy felbukkan benned egy-egy konkrét kérdés, amint ez megfogalmazódik benned, azzal együtt éretté válsz a válasz befogadására is. Ez a dolgok rendje.Akkor leszel képes tökéletes megértésre, ha pontosan képes vagy megfogalmazni a kérdést amelyre választ vársz. Ha tökéletesen felismered a problémát akkor fogod csak tudni tökéletesen megoldani azt. A valódi tudás megszerzése pedig nem könnyű. Nem adják semmiféle papírért, vizsgákért cserébe, mint olvashattad előző, Fétis című írásomban ezt is. A valódi tudást vagy adja az Isten, vagy sosem lesz benne részed. Ezt sem mi döntjük el. De ha adja, akkor azt okkal adja! Azért adja, hogy használd, hogy add te is tovább! Erről szól a talentumok példázata, de mint alább látni fogod, még az úrvacsora is ide kapcsolódik. Bizony. Most, e kis kitérő után vissza fő témánkhoz! De mi is tehát ez a legfontosabb, legfőbb téma?
Több esetben írtam már azt, hogy „legfontosabb”. Még többször azt, hogy „nagyon fontos”, egy-egy téma kapcsán. Ám most úgy látom, hogy valóban elérkeztünk ahhoz a témához, amely tulajdonképpen mindennek a veleje, a lényege az Evangéliumot kijelentő, az Egyetlen Élő Teremtő és Örökkévaló Igaz Isten megismerése és követése kapcsán.
Ez a téma pedig nem más, mint a krisztológia. Azaz, – ahogyan e világban leginkább ismerik – Jézus Krisztus, az Úr személyével kapcsolatos kérdések nagyon pontos tisztázása. Nem véletlen, hogy jómagam is csak most, ennyi tanítás és tapasztalat birtokában „nyúlok” mélységében ehhez a témához. Olyan súlyos és fontos, olyan jelentőségű téma ez, amellyel kapcsolatos személyes állásfoglalásán talán minden egyes ember üdvössége áll vagy bukik. Nyilván nem véletlen az sem, hogy jómagam – bár számos alkalommal szóltam már az Úr személyére vonatkozóan –, de valójában, mélységében ezidáig nem tettem egyértelmű és konkrét állásfoglalást jelen téma kapcsán. Ahogyan sokan mások is, én is igen óvatos voltam e tárgyban, hiszen aki ismeri az Isten szavát, az pontosan tudja, hogy mi a tét itt, különösen azok számára, akik közönséghez szólnak ismereteiket terjesztve vagy tanítóként, pásztorként tevékenykedve. Hatalmas és súlyos felelősség ez, nagyon nem mindegy, hogy mit tart és mond az ember ezzel kapcsolatban. Ami általánosan elmondható az, hogy ahány ház, annyi vélemény valamiben, valakiben, ha másban nem hát önmagában mindenki hisz.Valakit, valamit mindenki követ. Nincs neutrális földi lét! Minden egyes ember szellemiségét tekintve, így hitét tekintve is tartozik valahova. Tehát elérkeztünk, elérkeztem életem talán legfontosabb konkrét állásfoglalásának megtételéhez immáron másodszor is. Hiszen harmadik írásom lejegyzésének idején ezt már egyszer megtettem. Ám akkor, még csak a körvonalakat ismertem fel, a helyes irányt, éppen csak ráléptem a keskeny útra. Most azonban az a célom, hogy pontos itinert, útmutatót adjak a kezedbe e keskeny út járásához kedves olvasóm, ez pedig óriási felelősség. Ha nem lenne meg bennem az ismerős, illetve mára oly kedvessé és örömtelivé vált késztetés, sosem mertem volna ezt megtenni.De mára pontosan tudom: nem tehetek mást, nincs választásom. A kapott talentumokat, vagy akár ha csupán csak fél krajcárt is, de kamatoztatnom kell! Ez nem egy lehetőség, hanem kötelesség. Tehát az alábbiakban leírom, leírjuk számodra, hogy mit jelent számunkra, kit tisztelünk valójában Urunkban, a Megváltó Krisztusunkban, akit e világ leginkább Jézus Krisztusként ismer. Ha olvastad korábbi írásaim, akkor tudod, nem szeretem a Jézus nevet használni, hiszen Urunkat valójában sosem hívták így. Sem a tanítványok, sem Ő önmagát sosem nevezte így. A Jézus név egy latinosított változata a zsidó Jeshua, Jehoshua (Józsué) névnek, amelyet a zsidók nyilván sosem használtak, hiszen ők héberek voltak, akik az ó-hébert és/vagy az arámi nyelvet, dialektusokat beszélték leginkább, de semmiképpen sem a latint. A Jézus név engem sajnos leginkább a zeus (szándékosan kisbetűvel) – jézeus névre emlékeztet, amitől kiráz a hideg.Nekem, számomra Krisztus Urunk nem más, mint Isten maga, a Megváltó Krisztus, az Egyetlen Örökkévaló Teremtő Élő Isten! Bizony. Nos, itt állást is foglaltam, alább következik az igei érvelésen és Kősziklán alapuló indoklás. Urunk, Megváltó Krisztusunk személye körül annyi vélemény, állítás, hazugság látott már napvilágot, hogy gyakorlatilag számba sem lehet venni ezeket a teljesség igényével. Ami általánosan elmondható, hogy nem tudsz olyat kitalálni e tárgyban, amely fel ne bukkant volna már eddig a történelem során egyes tanítók, gyülekezetek tanításaiban, hitében. Ennek okán amit én gondolok, illetve hiszek és tartok Urunkat illetően, az sem újdonság, magam is beálltam e tárgyban egy nézet, illetve egy állítás mögé, amelyet a következőkben részleteiben kifejtek. Ez tehát az a téma, amely mindennek a gyökere, hiszen ha az Úrról hibásan gondolkodunk, annak valóban végzetes következményei lehetnek az Ő országába való bejutásunk szempontjából. A továbbiakban pedig megvizsgálunk, alaposan szemügyre vesszünk egy keresztény rítust, szokást, illetve annak megalapozottságát, hitelességét, az úgynevezett úrvacsoráét, amellyel kapcsolatban ugyancsak érdekes felismerésre juthatsz kedves olvasóm, ha velem tartasz az alábbiakban.Miért éppen az úrvacsorát vizsgáljuk? Azért, mert az alig számba vehető keresztény ünnepek közül kizárólag ez az egy az, amely a Biblia,Isten beszéde alapján igazolható és hitelesíthető. Bizony. Majd ugyanennek a fejezetnek a második részében alaposan megvizsgáljuk az úgynevezett „nyelveken szólás” jelenségét, témakörét is, hiszen e téren is oly sok, annyi hamis tanítás, hazug gyakorlat él ma a kereszténységben, hogy az egészen döbbenetes. De szó lesz, beszélünk még sok egyéb érdekes, némelyek esetében visszataszító, de szellemi csemege számba menő tartalmakról is az Úr személyével kapcsolatban az alábbi lapokon. Nos kedves olvasóm, dióhéjban ennyi lenne az alábbi írás tartalmának összefoglalója és úgy vélem, amennyiben ismét velem tartasz gondolataim keskeny útján, úgy sokkal több szívednek kedves dologban, ismeretben, információban lesz részed, mint amennyit e szűk kis beharangozó sejtetni enged. Kövess tehát minket itt luciferzumban, tarts velem, velünk Isten országa felé vezető utunkon! Kellemes és még inkább hasznos időtöltést, jó szórakozást és üdvözítő gondolatokat kívánva, szeretettel:
Ted Kereshe. www.luciferzum.hu
