"Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek, hogy megnyitod a gonoszság bilincseit, megoldod az iga köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és minden igát széttörsz? Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és beviszed házadba a szegény bujdosókat; ha mezítelent látsz, felruházod, és nem zárkózol el saját testvéred elől. Akkor fölvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik, igazságod előtted jár, és az ÚR dicsősége követ." (Ézs 58, 6-7)
Valami nincs rendben ezzel a kihirdetett böjtöléssel a kereszténységben. A keresztényi tanítók és lelkipásztorok és mindazok akik buzgón forgolódnak az igehirdetés terén, azt mondják, hogy a húsvét előtti időszaka a böjt időszaka. Ezt sugallják a vallásos emberek. A nép pedig tudatlanúl követi őket. Szinte elfog az utálat ennek a tudatában. Hétköznapokon sok nagyot és szépet mondanak, de amikor eljönnek a keresztényi ünnepek, mintha egy más ember szólna meghasonulva önmagában. Már magában a húsvét egy kitalált hazugság, a judo- kereszténység legnagyobb ünnepe. A tudatlanság és hitehagyottság nyilvánul, kibújik a szög a zsákból.
A zsidóknak Mózes törvénybe fektette a szabadulás Egyiptomból meghatározott napját ünneplik a zsidók. Ennek megvan a pontos dátuma. A pészah amit pászkának hív a mai kereszténység, az a kovásztalan lepény, de a húsvéttal definiálják. A pészah az a kovásztalan lepény ami Krisztus tisztaságát jelképezi a múltban. Ezt meglehet tudni a Mózes által lefektetett törvényekből. Mit jelent egy zsidónak ez az ünnep? Az Egyiptomi rabszolgaságból való szabadulást. Ami igazán a böjt előzte meg, mert a testük rabszolga nyomorúságban élt négyszáz évig. De mi köze lehet egy kereszténynek ehhez? Tisztességes lenne ha nem torzítanának el ennek a jelentőségét, és mint zsidó ünnepre emlékeznének tiszteletből de nem több. A tudatos összemosása zsidók szabadulása, és ennek az ünnepnek a kereszténységbe beépített hitvallása. Ebben az esetben bűn a tudatlanság mert Isten akaratának ellenszegül. Nem engedelmeskedik Isten Szellemének a maga utját járja. A pészah a kovásztalan kenyér a hívő számára maga Jézus Krisztus a husvéti bárány. " Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek annak megfelelően, hogy kovásztalanok vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus. Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával." Milyen ünnepre utal Pál apostol, ha már ünnepet említett. A felszabadult hívő egy életen át mi több örökké ünnepel Krisztus az Isten Báránya kiontott vére által kiváltott a bűn rabságából a felszabadultság örömében. Ahogy Izrael népe a vörös tengernél énekelte Isten hatalmas dicsőségét. Ha ez náluk ideje óráig tartott, egy kovásztalan hívő örökké dicsőíti a megváltás művét szüntelenül, akkor is a lelke tiszta marad ha kísértésbe esik és gyötrődik. Ha az nem is öröm számára, de szíve szerint tudja, hogy Krisztus örökre megváltotta bűneitől az örök életre. Ha ez nem lelkesít minket akkor a testünket alávetjük különböző böjtöknek ami önmegtartóztatást igényel. De ez nem járható út, mert Isten előtt a böjt nem passziv hanem aktív cselekedetekre invitál. Nem önmaga sanyargatásának szolgál, hanem egy életen át odaadóan szolgálja embertársait lemondva hobbyjáról, szórakozásról, mértéktelenségről, és hasonlatosan mint Jézus, Isten nazorénusához, aki nem fogyaszt bort nem vágja le haját a törvény szerint, amit Urunk Jézus Krisztus betartott. Ez számunkra jelképezi, hogy lemondunk a testi örömökről ami a bor és a szőlő levéből készített lé, a hosszú haj pedig Krisztus szégyene, hiszen a hosszú haj a férfit nem ékesíti. Bemerítő János volt az aki böjtölt születésétől fogva, aki az Úr útját egyengette. De itt is meg máshol írásaim nem elégíti ki a teljesség igényét, de nem is az a cél, a gondolkodás beindítása és a Szentíráshoz való invitálás. Hogy minden hívő lélek ne az emberek hagyományát kövesse, hanem Isten igazságát, ha erre felébreszti a józan tudatát és nem utolsó sorban erőt is ad akaratának megvalósításához.
"De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad mellette, és nem feledékeny hallgató, hanem tevékeny cselekvő, az boldog lesz tetteiben. Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem megcsalja a maga szívét, annak istentisztelete hiábavaló. A tiszta és szeplő nélküli istenfélelem Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban és szeplőtelenül megőrizni magunkat e világtól." (Jak 1, 25-26).
