Az isteni rend felbomlása a teremtményben.

 „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint  a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti  feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;”

Létezik tehát egy Isten által elgondolt férfi és női szerep.

Ezek a szerepek pedig nem egy színjáték részei, hanem olyan törvényszerűségek, amelyek megtartása által helyükre kerülnek (kerülnének) a dolgok, amelyek által megvalósul a harmónia egy párkapcsolatban. Ha ezt megértjük, akkor azonnal megérthetjük azt is, hogy miért nem működnek általában manapság az emberi kapcsolatok, legyen szó férfi-nő, szülő-gyermek, főnök-beosztott, vagy bármiféle egyéb emberi kapcsolatról. Ha ezek a szerepek nem jutnak elfogadásra, ha felcserélődnek bármilyen okból, akkor törvényszerűvé válik az, hogy az adott kapcsolat nem lesz működőképes. Ha például a nő akar irányítani, megpróbálva belekényszeríteni a férfit az elfogadói szerepbe, amely egyébként a nő szerepe lenne, akkor ne csodálkozzon, hogy borul a kapcsolat. Lehet, hogy egy gyengébb, kevésbé temperamentumos férfit így meg lehet erőszakolni lelkileg, de az garantált, hogy a férfi ettől frusztrált és boldogtalan lesz, rosszabb esetben fizikailag is belebetegszik ebbe a helyzetbe. Vagy elmenekül, és keres egy olyan nőt magának, aki mellett élheti a férfi szerepet. Van persze olyan eset is, amikor a férfi megmarad ebben a bilincsben általában hamar bekövetkező haláláig, mert annyira gyenge, hogy nem képes elszakadni rabtartójától, sőt, egyfajta irracionális ragaszkodás is kialakulhat benne a domináns fél irányában, de ez már pszichiátriai (egológiai) eset, Stockholm szindróma néven ismeretes. Mi tehát a férfi szerepe egy kapcsolatban Isten szerint? A férfi kell, hogy legyen a fizikai támasz. Ő az, aki a világ felé fordulva biztosítja és megteremti az őrá támaszkodók biztonságát, mind anyagi mind fizikai szinten. A férfi véd és ellát minden olyan dologgal, amely az élethez szükséges. A régi világban megteremtette az élelmet, a tüzelőt, gondoskodott a társ, a család védelméről. Az újabb korokban alapvetően a megélhetéshez szükséges pénz előteremtése vette át ezeket a hagyományos feladatokat, hiszen az emberek ma meghatározóan (különösen a városban élő emberek) pénzért juthatnak hozzá szükségleteikhez. A férfi dolga az, hogy vezessen. Hogy irányt mutasson azoknak, akik hozzá tartoznak. De ezt nem diktatórikus módon, hanem odafigyelve a társára és gyermekeire, mindazokra, akik függnek tőle, kellene tennie. Ha a nő is vezetni akar, akkor eltörik a szekér rúdja, mert egy szekeret nem lehet két irányba húzni.

A férfi akkor követ el hibát, ha a szerepét túlértékeli és egyfajta keresztapa vagy király szerepébe éli bele magát, akinek jogokkal nem rendelkező alattvalói vannak. Ha azonban jól teszi a dolgát, akkor mindenki tisztelni fogja és szót is fogad neki. A parasztvilágban a családfő leült az asztalfőhöz, előkérte a pipáját, és békésen pöfékelve meghallgattaa családját arról, hogy ki mit szeretne. Mérlegelte a hallottakat, összevetette azokat a saját elképzeléseivel, a család lehetőségeivel és végül meghozta a döntést, amely azonban megfellebbezhetetlen volt. A család azt tette, amit a férfi mondott. Ám a felelősség is a férfié volt. De, hogyan vállalhat felelősséget egy olyan férfi a családjáért, akire nem hallgat senki? Ha nincs meg a tisztelet és az elfogadás, akkor a férfi tehetetlenné válik. Ebben az esetben vagy beletörődik a helyzetébe és csak tehetetlen szemlélőként sodródik az események árjában, vagy valamilyen alternatív megoldást keres (új társ, új család). Előfordulhat az is, hogy agresszívvé válik és erőszakkal akarja érvényre juttatni vélt jogait. Bárhogyan is alakul, csak rossz lehet a vége, amennyiben nem talál partnerre az őt körülvevő emberekben. A nő szerepe éppen az ellenkezője a férfiénak, hiszen a kettő így lesz egy. A két fél így ad ki egy egészt. A nő az, aki az érzelmi biztonságot, az otthon melegét adja a családnak. Aki szeretettel támogatja az őt körülvevőket. Aki a belső biztonságot teremti meg a család számára. Felnéz a férjére, tiszteli és szereti társát, és ami nagyon fontos, ezt ki is mutatja. A férfinak zsigeri szüksége van erre. Ha ez megvalósul, akkor normális esetben a férfi kincseként fog tekinteni rá és a tenyerén hordozza, mindent megtesz neki csak, hogy megtartsa magának a szeretett asszonyt. Az asszony finom manipulációval mindent elérhet nála, ebben nincs semmi rossz. Vannak dolgok az életben, amelyeket a nő lát tisztábban és pontosabban. A nők általában finomabb módszerekkel operálnak. Vannak dolgok, amikor ez a kívánatos, ez az, ami működik. Ha a felek beszélgetnek egymással, őszintén beszélgetnek, valódi társak mind testi, mind szellemi téren, ha valóban minden téren együttműködnek, akkor tudnak csak együtt, a rosszban a jóban is együtt maradni. Ha nem így van, akkor valószínű, hogy törés jöhet létre, de ha nem is válnak el, egy borzalmas boldogtalan kapcsolatban élnek. Pedig legalább fele részben bizonyosan ők okolhatók boldogtalanságukért. Azaz az egojuk, de a legtöbb ember az egojával azonosítja magát így tehát pontos az előbbi megállapítás is. A megoldás kizárólag az lenne, ha az emberek képesek lennének visszatalálni Isten tanításaihoz. Megérteni és elfogadni azokat. De ez a legtöbb embernek sosem fog sikerülni sajnos. Az egojuk ellehetetleníti ezt. Ami nem elhanyagolható tény, hogy a feminista mozgalom eredménye is az, hogy a szerepkörök felcserélődtek a férj és feleség között. Az emancipált társadalom meg a gender befolyások a politika részéről nagy változást hozott és fog is hozni a jövőben. Csak is azért mert a szeretet a hit gyengülése miatt.

Dühös sértődésbe, drogokhoz, alkoholhoz, antidepresszánsokhoz fordulnak tömegesen és bezárkóznak a magányukba. Inkább, minthogy Istenhez forduljanak a problémájukkal. Ha hiszel abban, hogy te döntesz, fordulj Istenhez a problémáddal, ha van! Olvasd a Bibliát, mindenre ott van a válasz! Az élet minden fontos kérdésére választ kaphat az ember a Szentírás igéjén keresztül. De hányan hiszik ezt el? Hányan teszik ezt manapság? Hát ne csodálkozzunk, hogy itt tart a világ.

Ne az embert hanem a sátán dolgait ítéljétek meg.

 Ne ítélkezzetek emberek felett!

„mert ki ítélhet téged különbnek? mid van pedig, amit nem kaptál? ha pedig kaptad te is, mit dicsekszel úgy, mintha nem kaptad volna?” 

Tehát én is ezt vallom és ezek után, ha bárki ezzel ellentétes vádakat fogalmaz meg velem vagy akárkivel kapcsolatban, az őt magát minősíti. Azt gondolom, hogy aki a jó és gonosz ismérveken kívül bármilyen szempontból megkülönböztet embereket egymástól, az súlyos tévúton jár. Például nem az egyes rasszokat kellene gyűlölni az azokban esetlegesen sűrűbben előforduló negatív tulajdonságaik miatt, mert ilyen jellemzők valóban vannak. Tudod, ezek azok a sztereotípiák, amelyeket például velünk magyarokkal kapcsolatban is megfogalmaznak Nyugat-Európában. A magyarok lusták, lopnak, csalnak, hazudnak. Koszosak, kulturálatlanok, széthúzók, gyűlölködők, áskálódók. Ugye hallottad már ezeket az te is? Ilyennek érzed magad? Mert én nem. Persze nyilván vannak ilyen magyarok is, azonban az is bizonyos, hogy nem minden magyar ilyen. De ha kimész Bécsbe és megszólalsz magyarul, rögtön így fognak rád nézni. Ezért mondtam, hogy általánosítani semmiképpen sem szabad. Ha gyűlölni akarsz, gyűlöld a bűnt, a rosszat, a gonoszságot, az ármányt, amelyet az egyes emberek, függetlenül származásuktól vagy vallásuktól elkövetnek. Hogyan jelentheti ki bárki egy népről, rasszról, felekezetről vagy bármilyen jellegű emberi csoportról azt, hogy utálja, gyűlöli őket, amikor nem ismeri személy szerint annak minden egyes tagját? Ez általánosítás és mint olyan, egy igen primitív megnyilvánulás. Ráadásul a legnagyobb gonoszságokat még csak nem is azok követik el, akik szem előtt vannak. Nem azok, akik ellen hisztériakeltés és gyűlöletkampány folyik. Ezeket azok követik el naponta rutinszerűen, akik a legfelső emeleteken üldögélnek saját felhőkarcolóikban, irodaházaikban luxusirodáikból szemlélve az alattuk elterülő „birodalmukat”, és akiket a legtöbb ember irigyel. Ők jelentik a valódi veszélyt. Emberi szinten tőlük ered minden gonoszság, ami miatt az egyes népcsoportok, vagy emberek viszik el a balhét. Tehát kétféle ember van „megkülönböztetve” az én szememben, azok akik Istent és a jót szeretik, valamint azok, akik nem. Ezt a kérdést itt le is zárnám. 

Jézus Krisztus zsidónak született egy olyan világba, ahol bár római megszállás alatt élt, de azon a területen ettől függetlenül még mindig meghatározó szereppel és igen jelentős befolyással bírt a zsidóság. Az a zsidóság, amely a pátriárkáktól, Ábrahámtól, Izsáktól, Jákobtól azaz Izráeltől és a tizenkét törzsnek nevet adó, Jákob tizenkét gyermekétől származtatta magát. Vezetőik a papi rend és a farizeusok voltak, akikkel Jézus Krisztus sok alkalommal került konfliktusba, és akikről „képmutatók”-ként nyilatkozott. Ezek voltak azok, akik végül kieszközölték Pilátusnál Krisztus kereszthalálát. Ez a zsidó papi, farizeusi rend (és nem a mai Izrael állam) mutatja be a fizikai Izrael lényegét. Ezek olyan zsidók, akik csupán színleg, külsőségeikben, fizikai származásuk alapján vallhatják zsidónak magukat, de életvitelük, értékrendjük, világnézetük alapján a lehető legtávolabb állnak attól, amit Isten az ószövetség idején, és később az újszövetségben Jézus Krisztus által hirdetett. A szellemi Izraelt alkotó zsidók azok, akik függetlenül származásuktól, bőrszínüktől, minden külsőségtől, befogadják a szívükbe és életük vezérfonalának választják Jézus Krisztus, Isten tanításait, Őt magát pedig Istenüknek fogadják el. Ez a világ természeténél fogva duális, kétpólusú világ. Nem érdemes több megosztó szempontot bevinni a rendszerbe, már ez a dualitás is éppen elég nagy baj. Bár, ha jobban megfigyeljük a világban bekövetkező történéseket, fel fog tűnni az a dolog, hogy ez a kétpólusú berendezkedés mintha kezdene kimenni a divatból. Akár itt Magyarországon, ahol a jelenleg kormányzó erő gyakorlatilag vetélytárs nélkül maradt, akár globális szinten, ahol a Szovjetunió felbomlása után az USA egyedül maradt, mint valódi világhatalom. 

Isten országában egy választás van: Isten. A sátán pedig mindenkor Istent másolta, Isten minden munkáját igyekezvén a fonákjára fordítani.

Minden jót rosszra változtatni. A sátán célja is az, hogy egyetlen választása maradjon az embernek: ő. Hogy mindenkinek, aki a földön élni akar, őt kelljen választania. A globális egység megteremtése is erre megy ki, ezt célozza. Egységes kormányzás, egységes rendfenntartás, egységes (virtuális) pénz, és ami a legfontosabb, egységes vallás. Egy világvallás. Egy ökumenikus világegyház, amely nyíltan gyűjtőtégelye, a jelenleg legnépszerűbb vallásoknak. Ahol mindenki egyesülhet és imádhatja a neki tetsző bálványt. Mindegy mit vagy kit, csak ne Jézus Krisztus legyen az, vagy ha mégis, akkor legalább a hamis kereszténységen belül. A katolikus egyház is, ahogyan a neve is elárulja, gyűjtőtégelye a vallásoknak. A katolikus szó egyetemest jelent. De nem azért egyetemes ez a vallás, amiért annak hirdetik, nevezetesen, mert mindenki, aki él és mozog a tagja lehet. Ez igaz, minél több embert beszippant, annál jobban elérte a célját. De nem ezért egyetemes, hanem valójában azért, mert egy pogány vallásokból összeollózott, Jézus Krisztus követőjének álcázott egyházról van szó esetében.

A világvallás létrehozásának előkészületei gőzerővel folynak. Itt Magyarországon is. Még a hitgyülekezet főprédikátor és egyházfő is nyíltan dicséri a pápát. Azt a vallási vezetőt, akit nem is oly régen még minden fórumon (így írásban is) nem győzött szapulni, ostorozni, és aki egyre nyíltabban, minden fórumon népszerűsíteni igyekszik a vallások közötti összefogást. Budapesten a Gellért-hegyen, a filozófiai kertben ennek a törekvésnek már egy komplett (botrányos)

szoborcsoportot is felállítottak. Egészen döbbenetes. A szoborcsoport öt főalakja, Jézus Krisztus, Ábrahám, Buddha, Lao-Ce és egy egyiptomi alak Ekhnaton, „véletlenül” éppen egy képzeletbeli pentagram csúcsain elhelyezkedve.

 Elvégre minden ami szentnek tűnő az emberek szemében azt összemossák bálványokkal és cimkézik olyan nevekkel akiknek semmi közük sincs az igazi Istenben való hittel.

 ( Egy magyar testvér írásából).