Álmok.
Annak ellenére, hogy a Biblia egyes részeiben az álmokat hiábavalóságokkal és hiúsággal társítják (Jób 7-14; Prédikátor 5-7), a Szentírásban elegendő bizonyíték van arra, hogy Isten gyakran közli rajtuk keresztül saját gondolatait, nem csak a sajátjaival, hanem a pogányoknak is ad üzenetet. (1Móz 20-3,6; Bírák 7-13). „Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.” (Jób 33-14..17). A 12:6 azt mondja, hogy Isten álomban tanítja prófétáit. Az álmokat Nabukodonozor és Dániel esetében is felhasználta, hogy felfedje jövőbeli szándékát.
József, akit Jézus apjának tartottak, többször kapott utasítást álmában, hogyan kell egy adott helyzetben cselekedni (Mt 1-20; 2-13..22). egyszer Pilátust figyelmeztette felesége, aki „sokat szenvedett álmában”, hogy ne tegyen kárt Jézusban (Mt 27-19).
Meg kell jegyezni, hogy az utolsó napokban, amikor Isten kiárasztja Lelkét minden testre, a fiak és leányok prófétálni kezdenek, a fiatalok látomásokat fognak látni, az öregek pedig álmokat álmodnak majd. (Jóel 2-28; ApCsel 2). -17). Így Isten felfedi szándékait abban az időben.
De ez semmiképpen sem vonatkozik az egyházban eltöltött időre. Mi a világosság fiai vagyunk: "Mert ti mind a világosság és a nappal fiai vagytok, mi nem vagyunk sem az éjszaka, sem a sötétség fiai."
Eltelt az éjszaka, és megérkezett a fény: „A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amelylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” (Lk 1-78,79). János evangéliumában megvilágosodik az igazság a világosságról: "Volt egy igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, aki a világra jön." Amikor a fény világít, tehát ébren van, nem szabad aludnia az embernek, ezért nincsenek álmok. A fényben tudatosan jár az ember.
„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” (Róm 13-11..14).
Gyakran mondjuk, hogy Isten Igéje Isten kinyilatkoztatása. Ez igaz! Ezért Istennek egyelőre nem kell megjelennie egy hívő álmában. Megvan a legbiztosabb prófétai szó, és ez az Ige teljes, nincs mit hozzátenni. A hitetlent Isten utasíthatja álmában, és ezt nem zárhatjuk ki. De miért van rá szüksége? Arra, amit fentebb olvastunk: "elvonni valakit minden vállalkozástól, és eltávolítani róla a büszkeséget".
A Szentírásban, az Apostolok Cselekedeteiben találjuk Pál szolgálatát, és arról, hogyan küldték el az apostolt akkoriban szolgálni: „Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek. Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba. És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk! Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot." (ApCsel 16-7..10).
Ha az Úr testvéreket hív el a szolgálatra, megteheti látomásokon keresztül, de nem álmon keresztül. Nem mondhatom, hogy az álom nem valamiféle cselekvés a lélekkel szemben, de ha láttál egy álmot, akkor beszélj róla úgy, mint egy álom, semmi más.
„Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl." (ApCsel 20:9). Úgy tűnik, hogy ez az eset nem ad szellemi tanítást, de a Szentírás nem mond semmit csak úgy ami mellékes lenne. És az ifjú neve fel van írva: Eutikhosz, ami nem véletlen.
Milyen veszélyes álmosnak, figyelmetlennek lenni, a helyet, hogy ébren lennénk Isten Igéje felett. A fiatalember az alvástól majdnem meghalt, ráadásul veszélyes helyen ült az ablakon, az ablakon, a világra nyíló nyíláson, a gyülekezet és a világ határán. Veszélyes trend. De ezt olvassuk tovább: "Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van." (ApCsel 20-10). A fiatalember nem halt meg, hanem inaktívvá vált, és ez sokat elárul. Ha mélyen bele gondolunk, akkor ez egy gyakorlati tanulság.
Ébredj fel álmodból, mert már eljött az idő, hogy a Szent Szellemben világosságban járj, és ne igazodj ehhez a világhoz, amely még mindig mély sötétségben van. Próbálj meg a fényesség útján járni, ne válassz veszélyes széles könnyen járható utakat, ahol az álmosság liturgikus álomba dönthet, onnan a szabadulás nagy kegyelmet igényel. Folyni a világ és a vallások sodrásával. A legkárosabb és altató a formalitás, ami kiszárítja a szellemi frissességet.
