A vélemények megoszlanak.
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3-36)
Egy vasúti kocsi fülkéjében az utasok megvitatták a kérdést: melyik vallást kell igaznak tekinteni? Egyesek különböző keresztény egyházakról kezdtek beszélni, mások nem keresztény vallásokról. Megoszlottak a vélemények, végül a többség egyetértett abban, hogy jobb, ha egyáltalán nem foglalkozunk a vallással, hiszen nem lehet tudni, hogy pontosan melyik az igaz. Aztán szót kért egy fiatal utas. Azt mondta: „A vegetáriánusok úgy vélik, hogy csak zöldséget szabad enni, mások ragaszkodnak ahhoz, hogy a hús szükséges a táplálkozáshoz. A táplálkozás kérdésében, akárcsak a vallási kérdésekben, nincs konszenzus. De ennek ellenére nem hagyjuk abba az evést.”
Vannak, akik gúnyolódnak, de fel kell ismernünk, hogy a szellemi dolgok nem kevésbé fontosak, mint a táplálkozási kérdések, sőt prioritást kell hogy képezzen.
A Biblia nem a vallásról beszél, hanem azokról, akik hisznek Jézus Krisztusban, és azokról, akik elutasítják Őt, ahogy a fenti ige kijelenti. Isten elküldve a Fiút a földre, nem egy új vallást hozott magával, hanem önmagát. Így az embernek az Úr Jézusba vetett hitre van szüksége, nem pedig az igaz vallás keresésére. Azok, akik neki szentelték életüket, az igazsághoz vezető helyes utat választották. Istent csak Jézus Krisztuson keresztül lehet elérni. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Egyetlen egy világvallás sem jelentheti ki, hogy az övék az igazi, ugyanis minden dogmatikus rendszer követ egy tanítást vagy személyt vagy bálványt.
A vallások általában mindig egymás fölé helyeznek valamit. Valamit fontosabbnak tartanak mint mások, ami a tanításokat illeti. A Biblia egy nagyon egyszerű igazságot tár elénk az üdvösségről, az örök életről és Krisztus testéről. S ez nem egy egyszerű meggyőződésen alapszik, hanem Isten erejében a Szent Szellem által. Az örök élet gyümölcseként jelenik meg határozottan. Ez nem ideológia, ez maga az örök élet.
Sokan, ha valamilyen valláshoz akarnak tartozni, a gyülekezet tagja akarnak lenni, akkor neki feltétlenül el kell fogadnia bizonyos feltételeket. A Szentírás ellenben egyértelműen egy gyülekezetről (egyházról) beszél. „Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (ApCsel 2-47).
„Amikor szaporodnak a gonoszok, fokozódik a törvénytelenség; de az igazak meglátják bukását.” (Példabeszédek 29-16).
Az angol filozófus és Nobel-díjas Bertrand Russell (1872-1970) egyszer azt mondta, hogy a Bibliát a nagyanyjától kapta. A belső borítóra nagymamám a kedvenc versét írta: „Ne kövesd a többséget a rosszra” (2Móz 23-2). Ez a vers segített neki megszabadulni a kisebbséghez való tartozástól való félelmétől.
Ez a spirituális alapelv is figyelmet érdemel. Manapság gyakran lehet hallani egy ilyen mottót: "A többségnek mindig igaza van.", ez a népi demokrácia alapelve. De ez egy téveszme! Milyen gyakran a közvélemény eredendően szubjektív és valamely csoport érdekein alapul. Leggyakrabban egy adott embercsoport vagy egy személy érdekei nem egyeznek meg Isten akaratával. „Szaporodnak a gonoszok”, és ennek eredményeként „sokasodik a gonoszság”. A kisebbséghez tartozás azonban önmagában nem a helyesség jele, hiszen a kisebbség is tévedhet. Ezzel magyarázható a keresztények megosztottsága. Isten akaratának megfelelően kell cselekednünk, mert „aki cselekszi Isten akaratát, az örökké megmarad” (1 János 2-17). Minden ember megismerheti Isten akaratát az Ő Igéjében – a Bibliában. Csak egyetlen igaz ember, az Úr Jézus Krisztus mondhatta: “Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.” (Zsid 10-7).
Feltétel nélkül teljesítjük Isten akaratát, vagy sem? Ez az engedelmességen és azon múlik, hogy csak az Ő tetszésére törekszünk, nem utolsó sorban rábízzuk magunkat a Szent Szellem vezetésére. De ahhoz hogy ez így legyen, el kell különűlnünk saját ambicióinktól. Levetni magunkról a régi ádámi természetet, ha Istennek tetszeni akarunk. Emiatt van Isten kegyelme és irgalma, mert ismétlem, csak Jézus Krisztus tudta teljesíteni az Atya akaratát. Ha Benne vagyunk, akkor Isten szeme egész életünkben elkísér, és ha kell, megzaboláz bennünket. Ha ezt nem tapasztaljuk, akkor nem vagyunk a fiai, mert feltétlenül foglalkozik az övéivel. “Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak”. ( Zsid 12,-6,7,8)
„Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő. Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk te benne.” (Zsolt.33-18..22).
