"Atyám, most te dicsőíts meg engem, te magadnál azzal a dicsőséggel, amely már a világ létele előtt az enyém volt tenálad. Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották. Most megismerték, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van, mert a beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én értük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. Az enyéim mind a tieid, és a tieid az enyéim, és megdicsőíttetem őbennük". (Jn 17, 5-9)
Jézus fohászkodásának egy részletét emeltem ki, a megítélésem szerint ez egy rövid de tartalmas kijelentés, Isten az Atya céljának. Jézus Krisztus küldetése, az Ige akiről szó van: " Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. (Jn 1, 1-2).
Isten sokkal közelebb hozta magához a teremtményét Krisztus az Isten Fia által a teremtményét, mint a teremtés koronáját Ádámot. Ezek a szavak Jézus felfeszítése előtt hangzottak el, és mintegy utravalónak szánta a tanítványoknak, akik hallották, hogy megerősítse hitükben. Mert egy időre egyedül maradnak, és szétszélednek ki-ki a saját útjára. Ezek a szavak felfedik az apostolok elhivatottságát még a teremtés előtti örök időktől. Számunkra ez egyenlőre titok, hogy a teremtés előtti világban volt e helye az ember örök létezésének. De gondolhatjuk, hogy az örök Isten mindig is volt és teremtett, gondoljunk az angyalokra akik előbb voltak mint a világ teremtése. Hogy volt e benne helye az ember lelkének az legalábbis számomra titok.
De miért is van az, hogy egyesek meghallják Isten hívását és befogadják az igét, mások pedig elutasítják, vagy olyanok is vannak akik görcsösen ragaszkodnak az igéhez, számukra kapaszkodó ebben a világban, de mégse tükrözik Krisztus az Isten Fia természetét. Egyszóval nem térnek új felismerésre, nem térnek meg bűneikből. A válasz nagyon egyszerű, hogy mindazok akik ebben a világban élnek, "A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották."
Ehhez nem is kell kapcsolni értelmezést, mert nagyon konkrét. Az elveszett Isten bárànyaihoz jött el a Pásztor, hogy egybegyűjtése őket egy karámba, ezt több megfogalmazásban is olvashatjuk az evangéliumban és az apostolok írásaiban. Ez a lényege Krisztus küldetése a földre, ez csak röviden szólva.
De a kérdés, tudjuk e azt, hogy mi kitől és kihez tartozunk, hiszen csak két úr létezik a világban. Az Úr Jézus aki ember alakját vette fel, hogy Isten nevét kijelentse és megdicsőüljön bennük, ennek a végső útja vissza az örök dicsőségbe vezet Krisztusban, vagy egy másik úr akit Sátánnak neveznek a világ fejedelme, de az első Úr az örök élet ura, a másik úr az örök kárhozat.
Az egész szentírás elejétől az utolsó betűig arról szól, hogy Isten gyermekeit elválassza a bűntől Krisztus áldozati vére által, így érvényesűl az a titok ami a kiválasztottság tényét igazolja, mert a hit által valósul meg.
Te és én, milyen bizonyságban élünk, van e arra bizonyíték, hogy az örök Isten gyermekei vagyunk? " Most megismerték, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van, mert a beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem."
Az üdvözítő hit és a vele járó igazság Isten szeretetében nyilvánul meg. Aki engedelmesen befogadja Isten szavát és hisz Istennek Fiában annak már örök élete van. Aki nem hisz, az nem is fog hinni, azon Isten haragja marad az ítélet napjáig. Tehát legyünk figyelmesek mindenkor és most is, hogyan hallgatjuk Isten igéjét és szavát az örök életre, igyekezve és buzgón elfogadni mindazt amit az Isten nekünk szánt.
