A valós élet Krisztusban.
Vágytól vezérlés, vagy hitben járás?
A hívő Krisztus követője, nem vágytól vezérelt életet él, hanem reménységben, megbízva Isten igéjében, személyesen a Megváltója ígéretei alapján igyekszik járni. A hitben való járás ebben a romlott a "hazugság fejedelme" által megtévesztett világban, ha két lábával is a földön jár, de ő teljesen más vezérlésű szellemi élettel van megáldva. Hacsak nem hallgat a fülébe suttogó hazug hangokra. Az a Krisztus nevében hívő lélek, ha erős önbizalmat ápolgat, könnyen csapdába eshet. Ugyanis megvan győződve arról, hogy az Úr akit urának hisz, nem engedheti meg, hogy tévútra térjen. Ez is csak azt bizonyítja, hogy nem ismeri teljes mértékben a saját ádámi, természeti lényét, az a bűnös természet ami állandóan kísérti őt a belső szellemi embert. Az újjászületés még nem garanciája a védettségnek. Ehhez tartozik az álmodozás a vágyakozás és az önbizalom. A teljes kielégültség vágya, irányíthatja gondolkodását. Az újjászületett hívő nem csak új természetet, hanem józanságot is kapott az Úrtól, de ez csak a lehetősége a valós hitben járásnak. Nem hiába korrigálja az ige a hívő ember járását, az apostolok tanításai által. Hiszen az üzenet amit az evangélium hirdet, az annak szól aki keresi Isten üdvösségét, és aki keres az talál, ebben hiba nem lehet. Mert az Atya vezérli őt Krisztushoz. Akik az Atyától tanulnak, azok mind Krisztushoz mennek. De ez nem a végállomás ebben a világban. A végállomás a feltámadás a mennyeknek országába jutás Krisztus által. De a feltámadás úgy szellemi mind testi valóság a hívő életében. Az első, szellemi feltámadás nélkül nincs testi feltámadás Krisztusban. Ezt nevezi az evangélium első feltámadásnak.
"Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve. (Kol 3, 1).
Tehát a józanság szellemében kell követnünk Krisztust, ismerve Őt, ezáltal felismerve a természetünk ártalmas akaratát és a világban létező kelepcéket vagyis csapdákat. Ahhoz, hogy felismerjük ezeket ahhoz a szentek Szentjének természetét kellene ismernünk, mert az ami kívül esik tőle az mind hazugság és halál.
"Mert nem a félénkség lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Tim 1, 7).
Isten az Ő részéről mindent megtett, hogy az üdvözült lélek biztonságban éljen. Ezt egy egyszerű Krisztus igéje ki is fejezi. "Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. (Jn 15, 4).
Tévedés ne essék, itt nem az üdvösség vesztésről beszél az Úr. Ez ellentmondana az egész üdvözítő igének. Itt a gyümölcsről beszél, ami Isten országában terem ha a szőlőtőről táplálkozik.
Tehát fenn áll az a veszély, hogy a hívő már üdvözült lélek, nem marad meg Őbenne folyamatosan, és akkor a gyümölcsei széna szalma, ami a tűzbe valók. Nem Isten országába valók, mert nem Krisztusban teremtek.
Nem teszünk kárt ezzel Istennek, csakis a mi hiábavaló futásunk, erőlködés nem hitben való járásunk vész kárba. De vesszen is el, mert ami a testből származik az test, ami a Szellemtől az élet az örökkévalóságban. Azt visszük magunkkal, ha Isten gyümölcsét termeljük.
Ez számunkra egy kijózanító gondolat, mert akiben tényleg megvan Isten Szelleme, az nem a vágyainak él vagy követi a nem valós álmait, hanem követi Krisztust és tanításait.
A vallásos ember aki követi egy vagy több emberek által intézményesített hitvallást, az megfosztja saját magát Krisztus szabadságától, körbe veszi magát egy korláttal, ami nem hozhat gyümölcsöt Isten szőlőskertjében. Megkapja a kielégülés érzését, nagyon is jól érezheti magát abban az "édenkertben", de az igazság edénye nem lehet.
"Az igazság iránti engedelmességben tisztítsátok meg életeteket képmutatás nélküli testvéri szeretetre a Lélek által, és egymást tiszta szívből, kitartóan szeressétek,...(1Pt 1, 22).
Pál apostol még konkrétabban ír Timóteusnak, az ehhez a témához kapcsolatosan."Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld, hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal együtt, akik tiszta szívből segítségül hívják az Urat. (2Tim 2).
Mindenki eldöntheti mit jelentenek az ifjúkori kívánságok, nem részletezném.
Az utolsó időket éljük, és az újszövetség világosan kifejezi, hogy reményeket ne tápláljunk, hogy egyszer minden jóra fordul a közösségi életben ezen a földön. A személyes hit vezérlése, nem az ösztöneink és vágyainkat követve éljük meg vagy fussuk le a távot Isten igazságában. Az Isten kegyelme segít ebben, ha tiszta szívből keressük az Ő akaratát. Ezek nem üres szlogenek, ne részegüljünk meg saját magunktól, éljük a valós életünket úgy ahogy az Úr kiosztotta mindenkinek személyesen. Az általánosság az igében az üdvösségre térít, de a személyesség az minden emberhez külön külön szól az igében. Amikor meghallod az Isten hozzád szóló igéjét, ne kételkedj abban, az csakis neked szól nem másnak.
Krisztus velünk és bennünk van, ha mi is Benne vagyunk. Ez volt a mai mondanivalóm.
Isten áldja meg mindazokat, akik keresik Isten igazságát és ha megtalálták kövessék a Mindenható Krisztust józan hittel mérhetetlen Isten kegyelmében
