"Mégis, mikor ezeket mondottam nektek, a bánat töltötte meg szíveteket. De én megmondtam nektek az igazat: Hasznotokra van, hogy én elmenjek. Mert ha nem megyek el, a Bátorító nem jön el hozzátok, ha ellenben elmegyek, elküldöm õt hozzátok. Ha õ eljön, meggyõzi a világot vétek, igazságos döntés és ítélet dolgában. Vétek dolgában, hogy nem hisznek bennem. Igazságos döntés dolgában, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem. Ítélet dolgában, hogy a világ fejedelme ítélet alatt van. Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem vagytok képesek elhordozni még. Ha azonban eljön õ, az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban. Mert nem magától fog beszélni, csak amit hall, azt mondja el, s a jövendõt tudatja veletek. Engem fog dicsõíteni, mert az enyémbõl fog meríteni s azt mondja el nektek. Mindaz, amije Atyámnak van, az enyém, ezért mondtam nektek, hogy az enyémbõl meríti, s azt tudatja veletek".( János 16,- 6..15).
Hosszan idéztem Jézus szavait, amit a tanítványokhoz mondott. Most azt kérdezem az olvasótól, hogy van-e alapja annak, hogy Isten három személy amit a vallásos nép szentháromságnak nevez?
A szentháromság ünnepe a pünkösd az a kívülállóknak van kitalálva. Mindazok akik nem ismerik Istent a falakon kívűl, nem a belső Istennel való kapcsolatban vannak. A Szent Szellem nem ünnepli saját magát, mert nem egy személy hanem Isten Szelleme, aki a Gyülekezetben van és a Gyülekezet Krisztus testét képezi, ott él Isten Szent Szelleme. Erről még a tanítványok sem tudtak, mert Jézusnak előbb meg kellett halnia a feszületen és harmadnapra feltámadnia. A pünkösd napján a feltámadása ötvenedik napján elküldte a Szent Szellemét, vagyis Isten Szellemét amit úgymond a sajátjából küldött. Ennek eredményeként a tanítványok új felismerésben részesültek, amit addig hallottak az Úrtól most értelmet szereztek. A Bátorító, vagy más fordításban Vigasztaló eljött nem magát dicsőíteni hanem Krisztust aki egyetlen ezen a világon akit megillet a dicsőség. Megtévesztően hangzik az a kifejezés, idézem " nem magától fog beszélni, csak amit hall, azt mondja el, s a jövendõt tudatja veletek." Itt ebben a narratívában, igen azt feltételezhetjük, hogy a Szent Szellem is személy, mert említve volt úgy a Jézussal kapcsolatban is, hogy van egy saját identitása, lehet egy saját akarata és elképzelése, de nem azt mondja ami tőle jöhetett volna, hanem mindazt amit hallott az Atyától. " Engem fog dicsõíteni, mert az enyémbõl fog meríteni s azt mondja el nektek. Mindaz, amije Atyámnak van, az enyém, ezért mondtam nektek, hogy az enyémbõl meríti, s azt tudatja veletek". A Szent Szellemről nem beszélni kell, főleg nem ünnepelni ezzel őt dicsőíteni, hanem Istennel a Szent Szellemmel munkálkodni és szólni és cselekedni. Aki az Úr nevét dicsőíti, az csakis a Szent Szellem által. " Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben." (1Kor 6, 19)
Aki Istené, előbb vagy utóbb megpróbáltatásokon megy keresztül, annak érdekében, hogy a teste és a szelleme is dicsőítse Krisztust az Urat. Ne legyen tudathasadás, mert Isten úgy a szellem meg a test ura is. Ez az a megszentelődési folyamat, ami ha egészséges Isten által mozgatott és megpróbált, akkor a vége is gyümölcsöző. Ezt a kettőt a testet és szellemünket, szinkronba kell hozni, ebben az egységben a szellem élvez prioritást. Nem a test után hanem a Isten Szent Szellemével járunk, ha Krisztus Jézus szelleme bennetek van. Ez a járásban a hit cselekedetében nyílvánúl meg. Azért Pál apostol a korinthusiakhoz üzen, hogy:
" Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat! Vagy nem ismeritek fel magatokban, hogy Krisztus Jézus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát". (2Kor 13, 5)
