Kezd el magaddal!
“ Miért nézegeted a testvéred szemében levő szálkát, mikor a saját szemedben a gerendát sem veszed észre? Vagy hogy mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! Mikor a te szemedben ott a gerenda? Képmutató! Vesd ki előbb saját szemedből a gerendát, aztán láss hozzá, hogy testvéred szeméből a szálkát kivesd.” ( Máté 7,-3,4,5).
Ezek a sorok nem utalnak arra, hogy ne ítéljük el a bűnt másokban, akik testvérnek hivattak. Itt arról van szó amit naponta látunk a világban, hogy az emberek látják mások bűneit és eleséseit vagy büszkeségét, rossz természetét, de a magára vonatkozó állapotával nincs tisztában. Nincs erkölcsi ereje annak az ítélete ha te meg én ugyanazt tesszük ami elítélendő úgy másokban mint magunkban. A testvéri szeretet ellenkezőleg arra buzdít, hogy megszabadítsa a bűnbe esett felebarátját és testvérét. De abból semmi jó nem származik ha képmutatással saját magunkban nem ítéljük el mindazt amit itt gerendának nevez az ige. Hiszen az én szálkám az én szememben gerendának látszik ez érthető, de ugyan csak akkor lesz gerenda ha nem nézünk túl rajta. Hiszen mindenki általába önmaga iránt elnéző és megértő, tudja a mélyebb okait a gyengeségének de mások irányába nem mutat irgalmat. Azontúl látja mások tökéletlenségét, ezért jogosnak találja, hogy magához viszonyítva ítélkezzen, mert a sajátját igazabbnak vagyis jobbnak véli állapotát. A (Máté 18. -23…35) részben az Úr Péternek egy példázatban megismertette ennek a jelentőségét. Azelőtt még azt is mondta, hogy kell cselekedni ha van valaki ellen panasza. “Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát”. (Mt 18). Nem magadnak nyerheted meg hanem Isten országa számára, mert az sem jó ha a bűnt hagyjuk növekedni, vagy a pletyka terjedését szorgalmazzuk. Konkrétan van megírva, hogy ne másokhoz forduljunk ha van valami ami bánt a testvérünk részéről, hanem ahhoz aki megbántott vagy az Úr ellen vétkezik. Ahhoz, hogy felismerjük a vétket másokban, ahhoz saját magunknak kell tisztán látni nem az emberi természetnek a kívánsága szerint, hanem Isten Szelleme szerint amivel telve kell lennie mindazoknak akik ezt a műveletet meg tudják cselekedni Isten tiszta igéje szerint. Az alázat fontos szerepet játszik ebben, mert aki alázatos az már abban a helyzetben van, hogy tisztán láthatja mindazt ami gátolja a közösséget kapcsolatokat ember és testvér között. De ezen felül nem biztos, hogy megnyeri testvérét ha az Úr még nem végzett vele, vagyis nem adott neki új felismerést. Akkor nem lesz eredménye ha részünkről már megtettünk mindent, és mégsem lettek jobbak a viszonyok, mert az Úr vagy nem részesítette kegyelemben vagy még fegyelem alatt van a sátán kezében. Ilyenkor átadjuk az Úrnak őt, de ha a közösség úgy határoz, hogy kiközösíti az ilyeneket akik szemlátomást vétkeznek az Úr ellen, akkor a sátán kezébe kerül fegyelmezésre. A korintusiak ezt tették testvérükkel Pál apostol invitálására, aki a mostoha anyjával élt frigyben.
A kezdő igénk nem erről szól, csak egy kicsit elkanyarodtam a témától.
Egyszerűbb megoldás az lenne ha a testvér vétkeit magunk hordoznánk el, vagyis ha nem is vétkezünk vele, de átérezzük ennek a mély hatását. A szemrehányás az irgalmatlanság semmi jót nem hozott soha az emberek kapcsolataiban, csak a viszályt szítja ha ármánykodik akkor meg nagyon messzire viszi az útja Istentől kiszabott helyes úttól. Legyünk figyelmesek a magunk tisztaságára, akkor a szentség a bűntől való elkülönülés gyakorlati hasznát veszi mások iránt, akik még csak tévelyegnek ezen a megszentelődés útján. Mi sem voltunk, vagyunk jobbak másoknál.
“ A lelki ( szellemi) ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítélheti meg”. (1Kor 2, 15).
