Ragadozó világ.
(Máté 10,-16 )
" Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!".
"Tanítványai pedig elmentek és mindenhol hirdették az igét. Az Úr velük munkálkodott együtt és az igehirdetést követő jeleken át megszilárdította a lelkekben az igét". (Márk 16,-20).
Ez volt a küldetésük a Krisztus tanítványainak. Mi maradt ebből mára? Mára az maradt, hogy iskolákat kell elvégezni, anyagi hátteret kell megteremteni, beleegyezést kell kérni az alapítványtól, hogy anyagi hátteret biztosítson ha ez szükséges. De ha netán saját forrással rendelkezik a misszionárius, kérdés, ez arra ad jogot, hogy Krisztus nevében küldött legyen? Felcserőlhetődhet a lehetőség a küldetéssel? Melyik lesz a prioritás? Sokan látják ebben a jelet, hogy egzisztenciálisan kiegyensúlyozott, ez lenne a motívum, hogy Isten megadta a lehetőséget. Legrosszabb esetben emberektől küldött, hozzácsatolva más jellegű feladattal megtoldva. Ezt láthatjuk a történelem során, hogy Ázsia, Afrika, Dél- Amerika, Csendes Óceáni szigetekre telepített, úgynevezett katolikus vallás és egyéb vallások. Most jön a kérdés-, az Úr küldte őket?
Megszilárdította az Úr a lelkekben az igét? Avagy kőszikla templomokat építettek, kereszttel, kakassal vagy egyébb szimbólumokkal a tornyokon. Keresztel az imaházak falán ellenbe vetekedve a félhold, muzulmán szimbólumával szemben. Ezek a szimbólumok csakis azt fejezik ki, hogy állást és területet foglalt.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az Úr emellett munkálkodott a pogányok között, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezekkel a jelekkel van megszilárdítva az ige. A véleményem szerint, a báránybőrbe bújt farkasoknak a célja volt a gyarmatosítás. Elvinni a pogányoknak a keresztényi civilizációt és többször ez erőszakhoz is folyamodtak Krisztus nevében.
Mi lett a vége? Háborúk, vallási ellentétek, farkas világot teremtve és végérvényesen megutáltatva ezzel Krisztus áldott nevét. Talán ez jelentené a kígyó okosságát a tanítványoknak, vagy inkább a sátán a kígyó ravaszságát. Nagyon törékeny határ húzódik a két fogalom között. Ha nem az Úr van mögötte, akkor átjárható köztük az út.
Ma csodálkozunk azon, hogy egy új világrend van kialakulóban. A szláv testvéri pravoszláv népek egymásnak feszülnek, csakis azért, hogy fölényben legyenek, megvívják a pólusok harcát ( a csillagok háborúját), a háttérben a ravasz kígyóval.
Ma legalább hetven háború dúl a föld különböző részein, senki se figyel rájuk, mert a tét nem jelentős. Csakis a fegyverkereskedőt lendíti fel. De az ukrán- orosz háborúnak nagy a tétje, mert egymásnak ugrasztották a testvéri népeket az úgynevezett nyugati demokráciát a autokrata beállításu keleti népekkel szemben, beleértve Kínát is. Bizony ott Ukrajnában van a vörös határvonal, egyenlőre.
Persze ehhez semmi köze Krisztushoz, de köze van a keresztényekhez. Mert ők vívják meg a harcott a sátán érdekében. A keresztény pravoszláv papok megszentelik a harcba küldött katonákat és fegyvereket. Ez tették az amerikaiak is az iraki háborúba küldött katonákkal is.
Tehát a kezdő igénk amit idéztem, csakis a Krisztus tanítványait igazolják, nem a mai úgynevezett keresztényeket. Ez az állapot most már mondhatjuk, hogy súlyos évszázadok óta fajult idáig. Azt kell mondanom, hogy a passzivitás ami a vallásos keresztények körében uralkodik, csak egyet jelent, hogy nem tudják felmérni a helyzet súlyosságát. Nem látják a név, Krisztus neve igazi jelentőségét, és hozzákötik magukat, vagy nem határolódnak el az istenkáromló, vallásosságtól, a keresztény szimbólumoktól a bálvánnyá imádott kereszttől, a római kínzóeszköztől, ami nem is volt kereszt.
Ezeket a jeleket viseli ma a kereszténység, a paráznaság, hűtlenség Krisztus iránt.
De az Úr ma is munkálkodik, mert megvan a hatalma, hogy kiragadja a sátán a sárkány karmai közül az övéit, azokat a juhokat, akiket ma már nem is küld a farkasok közé, mert már köztük vannak. Megvédi és szenté fogadja őket, elkülönítve ettől a ragadozó világtól, hogy ne legyenek részük a világ itélete során, ez az eklézia az Isten gyülekezete.
"Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja."( 2Tim. 2,-19).
Annyira Szent és áldott ez a név, hogy Pál apostol nem is arra teszi itt a hangsúlyt, hogy krisztusi vagy sem az akihez szól, hanem pusztán a név nagy jelentőségét adja tudomásul.
Tehát keresztények, akik még fel tudják fogni Krisztus Urunk nevének jelentőségét, sietve határolódjon el a tömegektől akik a széles úton járnak, akik meggyalázzák ezt a Szent nevet. Az Úr most nem arra hív vagy kűld téged, hogy menj a farkasok közé, hanem hogy állj el a hamisságtól ha Krisztus nevét vallod. Azok az idők elmúltak már, hogy jelekkel erősítsen meg, de azt is megteheti ha nem vállalsz közösséget a parázna kereszténységgel. Az Úr közel.
