A kincs amit zálogba kaptunk.

 A kincs amit zálogba kaptunk.

"Miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahová összegyűltek, megteltek valamennyien Szent Szellemmel és nagy szabadsággal szólták az Isten beszédét. A sokaságnak, amely hitt, szíve-lelke egy volt. Vagyonából senki semmit sem mondott a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok nagy hatalommal tettek tanúságot az Úrnak, Jézusnak feltámadásáról és mindnyájukon nagy kegyelem nyugodott. Mert szűkölködő egy sem volt közöttük. Akik ugyanis telkeket és házbirtokokat szereztek, eladták birtokaikat, az eladottaknak árát elhozták és az apostolok lábához tették, azután széjjelosztották, ahogy kinek-kinek a szüksége kívánta. ( Apcsel 4,- 31..35)( Csia Lajos fordítás).

 Amikor Isten Szellemét kiöntötte az összegyűltekre és ezzel létrejött az első Gyülekezet, ez annyira különbözött minden mástól, amikor a lelkük és szívük egybe voltak hangolva, teljesen érdektelenné váltak a testi, anyagi dolgok. A birtoklási vágy meg az ösztön, ami a természetes emberben benne van születésétől fogva, teljesen elveszett. És nem meggyőződésből, vagy valami megfontolásból tették ezt, ha ez így lett volna, akkor ugyanúgy jártak volna mint Anániás és Szafira esetében, az 5. fejezet kezdetétől olvashatjuk, akik nem voltak szabadok teljesen, kétlelkűek, ebben a kétlelkűség egyik oldalát a Sátán azonnal elfoglalta. Péter kifejtette azt a szabadságot előttük, ami nem lett volna vétek, ha tulajdonukat nem tették volna a közösbe, egy szempontból magukra lettek volna utalva nem részesülhettek volna a közösből. Attól függetlenül, hogy ha megtartották volna legalább egy részét a vagyonukból, és nem hazudtak volna, nem történt volna semmi különös, hiszen Isten az önként adakozókat szereti. De ez egy olyan kovász ami megdagasztotta volna a lisztet a korai gyülekezetben, nem a vagyon kezelés, hanem a hazudozás, azért lettek hirtelen halálra ítélve a Szent Szellem jelenlétében. De ahogy múltak az idők, a Gyülekezet elvesztette ezt a homogén állapotát. Nem sokkal később már pénzért akarták megszerezni a Szent Szellem ajándékát. Simon is hozzá szegődött a tanítványokhoz a 8. fejezetben olvashatjuk mi történt. Ha azelőtt féltek az emberek hozzá szegődni a gyülekezethez, ezt már később nem látjuk. Már az apostolok leveleiben is gyakran megjelen az a szócska " ha". Ha Krisztusban vagytok, ha hitetek nem hiábavaló, ha a végsőkig kitartok, ha Krisztus szelleme lakik bennetek stb. Már az éleslátás nem volt meg a tanítványokban sem, mert Isten felé elhidegült az első szeretetük. Többre tartották a Szent Szellem ajándékát a tanítványok, mint magát az ajándékozó Istent. De ez a jó akarás, hogy minden ember a szükségletei szerin kapja meg ami kielégiti életfunkcióját, olyan mélyen beleásódott a tudatalattiba, különösen a zsidó származású emberekben, hogy időnként a felszínre kerül, ideológiát alkotva ami a kommunizmust is előhozta mint szociális rendszert. De azelőtt is voltak kezdeményezések, kisebb kommunák embercsoportok vagy zártkörű vallások akik így vagy úgy egy közös vagyont halmoztak fel, és szükségszerűen osztják szét ki ki szüksége szerint, (persze aki osztja a javakat, magának is elvesz ahányszor kinyitja a páncélszekrényt.). Ez az ideál része, de van egy mételye a dolognak, még ha szépnek is tűnik, de nem Isten vezetésével és akaratából valók. A kommunizmus morális kódexe is hasonlít Isten törvényéhez, csak Isten nincs benne, sőt kizárja Isten létezését. Totális emberi szerkesztés, amint látjuk nem működik, az ember ugyanis gyarló természetű, ha szívét - lelkét nem változtatja meg Isten, akkor az halálra van ítélve és minden ilyen kezdeményezés áldozatokkal jár. 

 Újból próbálkozik a nyugati világ a demokrácia égisze alatt létrehozni egy szellemi világot, ahol nem lesz magántulajdon. A pénz a gyarló anyagiak háttérbe szorulnak a pórnép számára, de van egy csavar benne, hogy amit ezek a hatalmasok akik most uralják a világot, pénz hatalmas elitjei nem tudták elérni a teljhatalmat teljes mértékben, azért most egy olyan új rendet állítanak fel, ahol minden az övék lesz különösebb erőfeszítések nélkűl. Azzal is tévesztik meg az embereket, hogy több pólusú rend lesz a világban látszólag, de ez a többpólusú rend egy közös nevezőre tehető, az emberek leigázása és totál kontrollja. Példák már vannak erre, Kína, Észak Korea. Ez a jövő zenéje, ez a cél és be fog következni ezt olvassuk a Jelenések 13. fejezetében: " Arra is rá­vesz min­den­kit, ki­csi­nye­ket és na­gyo­kat, gaz­da­go­kat és sze­gé­nye­ket, sza­ba­do­kat és szol­gá­kat, hogy a jobb ke­zük­re vagy a hom­lo­kuk­ra bé­lye­get te­gye­nek, hogy sen­ki se ve­hes­sen vagy ad­has­son el sem­mit, csak az, aki vi­se­li a bé­lye­get, amely a fe­ne­vad neve vagy ne­vé­nek szá­ma". (Jel 13, 16). De egyenlőre az előkészületek zajlanak.

 Minden gonoszság gyökere a pénz szeretete. De hogy ez ne legyen igaz, eltüntetik a készpénzt, de ez nem változtat semmin, mert a banki kártyán lévő digitális vagyon is érték, ha abból értéket lehet vásárolni. De ez a csapda, mert a digitális világot billentyűkkel irányítják. Egy kattintással letílthatják a kártyádat. Ez már azt jelenti, hogy mások irányítanak feletted. Ők döntik el ki az engelemes és ki a nem kívánatos személy. 

 Az Isten gyülekezetében nem ilyen rendszer működött és remélem, hogy sok helyen működik is. "Ek­kor a ti­zen­ket­tő össze­hív­ta a ta­nít­vá­nyok so­ka­sá­gát, és ezt mond­ták: Nem he­lyes az, hogy mi az Is­ten igé­jét el­hagy­juk, és az asz­ta­lok kö­rül szol­gá­lunk. Test­vé­re­ink, vá­lassza­tok ki ma­ga­tok kö­zül hét fér­fit, aki­ről jó bi­zony­sá­got tesz­nek, akik Lé­lek­kel és böl­cses­ség­gel tel­je­sek, hogy őket ren­del­jük erre a szol­gá­lat­ra, mi pe­dig az imád­ko­zás és az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát vé­gez­zük". (ApCsel 6, 2-3). Ez a világra nem vonatkozik, mert akiket kiválasztanak sáfárkodni a közös betéti pénzeken, nincsenek megtelve Isten szellemével. Tehát megvan a veszélye, hogy a Szent Szellem helyet pénzzel tömik a zsebüket, arra azért vigyázva, hogy ne tudódjon ki az igazság, de ha kitudódik is, hirtelen halált nem szenvednek. 

 De a mai napig igaz és értékes egy hívő számára, hogy: " És ha Atyá­nak hív­já­tok őt, aki sze­mély­vá­lo­ga­tás nél­kül ítél min­den­kit cse­le­ke­de­tei sze­rint, fé­le­lem­mel él­jé­tek jö­ve­vény­sé­ge­tek ide­jét, tud­va, hogy nem ve­szen­dő hol­min, ezüs­tön vagy ara­nyon vál­tat­ta­tok meg atyá­i­tok­tól örö­költ hi­á­ba­va­ló éle­te­tek­ből,

ha­nem Krisz­tus­nak, a hi­bát­lan és szep­lő­te­len bá­rány­nak a drá­ga vé­rén. (1Pt 1, 17-18)

 Ez a kincs ami örökre megváltotta az Isten gyermekeit, ez Krisztus vére, amihez semmi földi kincshez nem fogható, ez a kiöntött vér többet ér mindennél és mindazok akik ezzel a vérrel meghintet Isten papja Krisztus, a világ összes kincse sem ér fel eggyel se közülük akiket Isten gyermekeivé választott, nem azért mert az ember ilyen értékes lenne magába véve, hanem azért mert Krisztus vére van rajta. 

Az utolsó időkre jellemző állapot.

 Az utolsó időkre jellemző állapot.

"Azért te­hát még job­ban kell ne­künk a hal­lot­tak­ra fi­gyel­nünk, hogy va­la­mi­kép­pen el ne sod­ród­junk. Mert ha az an­gya­lok ál­tal hir­de­tett be­széd erős volt, és min­den bűn és en­ge­det­len­ség el­vet­te igaz­sá­gos bün­te­té­sét, ho­gyan me­ne­kü­lünk meg mi, ha nem tö­rő­dünk ilyen nagy üd­vös­ség­gel? Ezt kez­det­ben az Úr hir­det­te, majd azok, akik hal­lot­ták, meg­erő­sí­tet­ték szá­munk­ra, Is­ten pe­dig bi­zony­sá­got tett mel­let­tük az ő aka­ra­ta sze­rint je­lek­kel és cso­dák­kal, sok­fé­le erő­vel és a Szent­lé­lek aján­dé­ká­val." (Zsid 2, 1-3) 

 A Szent Szellem ajándékát adta , azoknak akik szétszéledtek a világba Isten evangéliumát hirdetni. Tehát a gyülekezetnek a dolga hirdetni az evangéliumot akik megkapták a Szent Szellem ajándékát. 

 Az első rész a zsidókhoz írt levél folytatása, tehát a második rész ezzel a szóval kezdődik " Azért tehát". Az alapgondolat ebben a részben az, hogy a kezdetektől az evangélium hirdetése az angyalok által történt Izrael sátraiban, az egyiptomi kivonulás és negyven év fáradságos vándorlása során az engedetlenek elvesztek a pusztában, Isten hosszútűrő, még nem hagyta el Izraelt, de a Malakiás könyvével zárult le Isten munkája hozzájuk intézet szava. Tudjuk, hogy a Bemerítő János aki három hónappal előzte meg Jézus születését, addig Isten hallgatott Izraelben, de angyalok által elküldte az örömhírt, hogy Fiú születik akit Immánuelnek hívnak, ami azt jelenti (עמָּנוּאֵל Immánúél) Jelentése: „velünk az Isten”. Az üdvösség hirdetését az Úr kezdte Júdeában, a mennybemenetele után pedig rábízta az apostolokra és mindazokra akik hallották és személyesen látták Isten Fiát, tanítványai akik küldöttek voltak. 

 "Ami kez­det­től fog­va volt, amit hal­lot­tunk, amit sze­münk­kel lát­tunk, amit szem­lél­tünk és ke­zünk­kel érin­tet­tünk az élet­nek igé­jé­ről – az élet meg­je­lent, lát­tuk, ta­nú­bi­zony­sá­got te­szünk róla, és hir­det­jük nek­tek az örök éle­tet, amely az Atyá­nál volt, és meg­je­lent ne­künk –, amit hal­lot­tunk és lát­tunk, hir­det­jük nek­tek, hogy nek­tek is kö­zös­sé­ge­tek le­gyen ve­lünk, és­pe­dig a mi kö­zös­sé­günk az Atyá­val és az ő Fi­á­val, Jé­zus Krisz­tus­sal. (1Jn 1, 1-2)

 Tehát ne essünk olyan hibába, hogy a csodák amik kísérték mindazokat akiket elküldött Isten a világ négy sarkára, az ige megerősítésére szolgált, hogy azt ma is megteszi Isten szolgái mellett. "Azt mond­ta ne­kik: Men­je­tek el az egész vi­lág­ra, hir­des­sé­tek az evan­gé­li­u­mot min­den te­remt­mény­nek!" (Mk 16). Azután leírja Márk, hogy milyen csodák kísérték azokat akik hirdették az evangéliumot, és végül így végződik Márk szerinti evangélium utolsó sorai. "Az Úr pe­dig mi­u­tán be­szélt ve­lük, fel­vi­te­tett a menny­be, és az Is­ten jobb­já­ra ült. Azok pe­dig ki­men­tek, és min­de­nütt pré­di­kál­tak. Az Úr pe­dig együtt mun­kál­ko­dott ve­lük, és meg­erő­sí­tet­te az igét az azt kí­sé­rő cso­dá­la­tos je­lek­kel. (Mk 16, 19). Csak mellesleg megemlítem, hogyha valaki nem tudná, az Úr felvitetett az Isten jobbjára, hogyan lehetett akkor velük itt a földön? A Szent Szellem ajándéka az az erő akit a bibliai narratíva szerint elküldött Jézus a mennybemenetele után ahogy megígérte. Akkor itt konkrétan olvassuk, hogy maga Jézus munkálkodott együtt velük. Csak egy magyarázat lehetséges, hogy Isten egy, nem három személy annak ellenére, hogy külön külön megvannak szóval határozva. Atya, Fiú, Szent Szellem. Ezt a gondolatot most nem folytatjuk mert elveszítjük a mai témánk fonalát.

 A Gyülekezet hajnalán Isten mennyei háza építésének kezdetén, erős bizonyságtételre volt szükség. Miután a Szent Szellem hosszú munkája elérte célját, megerősítve hitüket, megjelentek az írásos igehirdetések, tanítások az apostolok meg evangélisták írásba fektették mindazt amit Isten a Szellemével sugalt. Hosszú évszázadokba tellet mire megjelentek könyv formájában a kanonizált Biblia. Azért kanonizált mert nem teljesen foglalja össze az Isten, emberek által leírt kijelentéseket. Péter apostol ajánlja zsidó testvéreinek, hogy - " És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben". (2Pt 1, 19). Akkor nem volt még újszövetség, csakis a Tóra, tekercsek amit könyvnek hívtak, szóban az apostolok, tanítványok prédikáltak akkor azt prófétálásnak nevezték.

 A csodák fokozatosan elenyésztek, de nem csak azért mert ez már nem lett volna szükséges, hanem az első gyülekezet elhagyta az első szeretetét." ...De az a pa­na­szom el­le­ned, hogy az első sze­re­te­tet el­hagy­tad". (Jel 2)

 Már attól az időtől csodákkal nem erősítette meg az Úr az evangéliumot hirdetőket a mai napig, hiszen a hit hallásból van, és a Szent Szellem tanítása már befejeződött. A Jézus bizonyságtétele a Jelenések könyve bezárta Isten tovàbbi munkáját ami a Bibliát illeti. 

 Ma már mondhatjuk, hogy ugyanaz lett ami Jézus idejében kimondott a farizeusoknak, mert sokan elsodródtak a hittől.

 " Ek­kor az írás­tu­dók és fa­ri­ze­u­sok kö­zül né­me­lyek új­ból meg­szó­lal­tak: Mes­ter, jelt aka­runk lát­ni tő­led! Ő pe­dig így vá­la­szolt: Ez a go­nosz és pa­ráz­na nem­ze­dék jelt kí­ván, de nem ada­tik más jel neki, csak a Jó­nás pró­fé­ta jele. Mert amint Jó­nás há­rom nap és há­rom éj­jel volt a cet­hal gyom­rá­ban, úgy lesz az Em­ber­fia is há­rom nap és há­rom éj­jel a föld gyom­rá­ban." (Mt 12, 39-40)

 De az ember vágyik, még mi több, igényli a csodákat. Annyira, hogy jön egy másik akinek hatalma megmaradt, a Lucifer (fényesség hozó a hajnal fia) arkangyal, aki levolt taszítva Isten hegyéről a földre a gőge miatt, mert nagyra törekedett, nagyobb hatalomra mint Isten, de magasabb identitással rendelkezik ma is mert Sátán angyal aki magasabb hatalommal bír az embernél, annak ellenére, hogy sötétség birodalmának a feje, szolgáltatt csodákat az azt igénylő emberek számára, akikben nincs hit. Ezzel kompenzálja azt az elveszett hitet amiből kisodródott az ember. 

 A fétis egy olyan tárgy aminek természetfeletti erőt tulajdonítanak, például a vérző fakereszt, a szentképek, a fetisizmus az fétis imádás. Ez például a kereszt, amit a testre tetoválnak vagy nyakban hordanak, felállítják a gyilkos szerszámot utcán teren templomokban stb., amire apropó nem volt Krisztus felfeszítve, ilyen keresztet a rómaiak nem ismertek. De szellemi értelemben a fetisizmus nem csak tárgy imádás, hanem egy olyan szellemi jelenség ami nem földi eredetű. Vagyis nem természetes. Az lehet egy ideológia is ami a filozófia terén jelenik meg vagyis jelentetnek meg tárgy formájában ezek a nagyobb energiával rendelkező tárgyak. Kristálygömb aminek természetfeletti erőt tulajdonítanak meg sokminden más. Ezek a tárgyak a kereszténységben nagy számmal megtalálhatók. 

 Az újkeleti gyülekezetek egyik része pedig saját hitvallásának részeként alkalmazza az angyali nyelveken szólást, pedig már azt tudhatjuk, hogy ezek az angyali nyelvek már elmaradtak.

 "A sze­re­tet soha nem fogy el. De le­gye­nek bár pró­fé­tá­lá­sok, el­tö­röl­tet­nek; vagy akár nyel­ve­ken szó­lás, meg­szű­nik; vagy akár is­me­ret, el­tö­röl­te­tik. (1Kor 13). Tudom, hogy ezt az ige részt a jövő időre gondolják amikor már nem lesz szükségünk rá a mennybe. De az apostol mégis azt írja, hogy mi van most. Tehát ami részleges, töredékes nem fontos, mert az elmúlik, de ez az elmúlás itt kezdődik. A csodákról is múlt időben beszélt. Egy más tendenciáról beszél Pál apostol, a növekvő értelemről, ami a megismerés, hogy minden ami gyerekes azt elhagyta meggyőződése szerint. "Ami­kor gyer­mek vol­tam, úgy szól­tam, mint gyer­mek, úgy gon­dol­kod­tam, mint gyer­mek, úgy ítél­tem, mint gyer­mek, mi­u­tán pe­dig fér­fi­vá let­tem, el­hagy­tam a gyer­mek­hez illő dol­go­kat." És mi maradt meg a letisztult gondolatában? Krisztus növekedett benne, a múltat pedig elhagyta, nem foglalkozott vele. Ezek azok a dolgok amik a zsidókhoz írt levélben írt a szerző." Ezért el­hagy­va a Krisz­tus­ról való kez­det­le­ges be­szé­det, tö­re­ked­jünk a tö­ké­le­tes­ség­re. Ne kezd­jük el újra le­rak­ni az alap­ját a holt cse­le­ke­de­tek­ből való meg­té­rés­nek és az Is­ten­be ve­tett hit­nek"... (Zsid 6)

 A hívő életét most ezek határozzák meg. A tanítást nem vetjük meg az írásokhoz fordulunk, de most a lényeg ami a mindennek az eredménye.

"Most azért meg­ma­rad a hit, a re­mény, a sze­re­tet, ez a há­rom; ezek kö­zül pe­dig a leg­na­gyobb a sze­re­tet". (1Kor 13)