Az Isten Szent és Igaz.
PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3:1-4.
“Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be, tudniillik magukat és a pénzt kedvelők, kérkedők, fennhéjázók, káromlók, szüleik iráni engedetlenek, hálátlanok, elvetelmültek, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, vádaskodók, mértéktelenek, fékezhetetlenek, a jót nem kedvelők, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjkedvelők, mint Isten kedvelői lesznek az emberek.”
Ismerős- e a mai embernek ez az állapot? Aki látja az látja aki nem az nem, de Isten szava igaz és változatlan. Ez a megállapítás univerzális, amit ma liberalizmusnak, nem egy pártnak a névjegye ami csak üres beszéd, vagy valami más, hanem a világ embereinek Isteni értékelése. A romlás elkerülhetetlen. A fenti igében meg is van nevezve az okai. Talán a vak nem látja mennyire pénz és hatalom éhesek az úgynevezett világ urai. Ez viszi a teljes pusztulásba a világot ez a pestis ami terjed mint a rák, átölel minden társadalmat és durván beavatkozik abba is ami nem az övé. Megadja az embereknek azt az epés mézet, ami édes de keserű egyben. A szabadságunkat korlátozzák de a paráznaságot egyenesen propagálják. A pénz a vagyon a hatalom a testi ego miatt eltávolodott az emberiség a Teremtőjétől. Sokkal jobban hisznek önmagukban mint Istenben aki őket teremtette.
Ez az utolsó időket jellemzi. Felmerül a kérdés; azelőtt az emberek istenfélőbbek voltak? A világ mindig is a sátán zenéjére táncolt, de voltak erkölcsi határok amit ha nem is mindenki de az egyszerű nép igyekezett nem áthágni. Voltak társadalmak, megromlott erkölcsű mint Szodoma és Gomora meg a környező települések vagy akár Pompei az utókorban, azok elérték Isten haragját. Így Isten egy egyensúlyban tartotta vagyis lassította a romlás terjedését.
De most is talán így van, de szemmel láthatóan ez már nem egy lokális hanem globális tendencia ami már célegyenesben van a véggel.
De mindenki ezt másképp látja a maga szellemi tükrében. Ez is csak egy vélemény, nem valami újdonság a részemről. De az Úr maga mondta ki, hogy ez mind elkerülhetetlen.
“Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert elkerülhetetlen, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik!” (Mt 18, 7).
De miért lenne elkerülhetetlen? Miért nem békíti ki Isten az embereket, hiszen mindenre neki van hatalma. Miért nem állítja meg mindazokat akiken keresztül botránkozás esik. Ugyanúgy meg kérdezhetnénk, miért nem állította meg Jézus Júdást amikor elhagyta éjszaka a felső szobát ahol vacsoráztak a tanítványok Jézussal. Később ő lett az áruló. Elejét vette volna a minden idők legnagyobb véres áldozattal járó bűnt. És itt van a kérdésekre a válasz, mert ennek meg kellett történnie a próféciák szerint. Úgy minden történések a háborúk a tömegek pusztítása is meg kell, hogy történjenek. Persze, hogy érzékenyen érinti az embereket mindez, főleg azokat akik szemtanúi ezeknek a szörnyűségeknek. De aki ismeri Istent, nem csak a szerény, irgalmas és kegyelmes Istent, aki úgy ismeri meg mint az IGAZSÁG Istenét, annak bizony érthetőbb lesz miért nem lehet másképp.
Erre sok bizonyíték van a Bibliában, nem csak a kánonban, hanem a teljes írásokban. De az Úr sem titkolta el a tanítványoktól, hogy annak ellenére, hogy Isten Fia eljött, hogy megmentse a világot a teljes pusztulástól, mégis az lesz aminek lennie kell.
“ Amikor pedig az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá a tanítványok külön, és megkérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világvégének? (Mt 24, 3-4)....Hallani fogtok majd háborúkról és háborúk híreiről. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek sokfelé. Mindez pedig a vajúdás kínjainak kezdete”. (Mt 24, 6-7).
De mindazok akik lelküket elvesztik az Úrért, azok megtalálják azt. Itt van a türelem és a bizalom Istenhez. De csakis Istentől van erőnk kitartani.
“Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házanépén. Ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a vége, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig menekül meg, hova lesz az istentelen és a bűnös? Azért akik az Isten akaratából szenvednek, jót cselekedve ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek”. (1Pt 4, 17-18).
