Aki Istent szereti...

"És ha Atyá­nak hív­já­tok őt, aki sze­mély­vá­lo­ga­tás nél­kül ítél min­den­kit cse­le­ke­de­tei sze­rint, fé­le­lem­mel él­jé­tek jö­ve­vény­sé­ge­tek ide­jét, tud­va, hogy nem ve­szen­dő hol­min, ezüs­tön vagy ara­nyon vál­tat­ta­tok meg atyá­i­tok­tól örö­költ hi­á­ba­va­ló éle­te­tek­ből, ha­nem Krisz­tus­nak, a hi­bát­lan és szep­lő­te­len bá­rány­nak a drá­ga vé­rén. (1Pt 1, 17-18)

"Ha­son­ló­kép­pen, ti, asszo­nyok, en­ge­del­mes­ked­je­tek fér­je­tek­nek, hogy ha né­me­lyek nem en­ge­del­mes­ked­né­nek is az igé­nek, fe­le­sé­gük ma­ga­vi­se­le­te ige nél­kül is meg­nyer­je őket, fi­gyel­ve is­ten­fé­lő, tisz­ta éle­te­te­ket. Ékes­sé­gük ne kül­ső­sé­ges le­gyen: ha­juk fo­no­ga­tá­sa és arany fel­ra­ká­sa vagy drá­ga ru­hák fel­öl­té­se, ha­nem a szív­nek el­rej­tett em­be­re a sze­líd és csen­des lé­lek ro­mol­ha­tat­lan­sá­gá­val, amely igen be­cses Is­ten előtt." (1Pt 3, 1-3)

 Istennek nincs neve, JHVH (vagyok). " Judaizmus. A zsidó hagyományban Isten különböző neveken jelenik meg, elsősorban JHVH (יהוה), továbbá főleg Elohim (אֱלֹהִים) és Adonáj (אֲדֹנָי) nevek alatt. Számukra Isten szigorúan EGY és a kereszténység Szentháromság tana pedig a monoteizmus elcsorbítása (hasonlóan az iszlám tanításához)". Ezt a szöveget a wikipediából idéztem. Ezt csak azért említem meg, mert az Atya az nem név, hanem származás vagyis szülő. Jézus miért hívja Istent Atyának? Csak egy magyarázata van, mert mint Isten Fia, Isten elsőszülöttje. Sokan tudják ezt, de még többen nem tudják. Krisztus a Megváltó Isten Fia. Lukács evangélista Emberfiának is nevezi többször. Isten egy Szellem aki szülte Jézus Krisztust, ez a csoda ami megtörtént, Isten a bűnös ember képében jelent meg. Ez Isten felmérhetetlen bölcsessége, Krisztusban irgalmassága és kegyelme jelent meg, hogy tapintható legyen a láthatatlan Isten. Ha valaki Istent Atyának nevezi, akkor azt fejezi ki, hogy Istentől született. Isten elveszett gyermekeit Isten Báránya váltja meg bűneiből, gyermekeit akiket újjászül a Szent Szelleme által. Ezt az igazságot annyira lejáratták, hogy élők és holtak egyaránt használják. És most törünk a lényegre, amit fent idéztem. És ha Atyának hívjátok Őt, akkor az életünkben kell, hogy megnyilvánuljon. Istenfélelem, ez nem egy olyan stressz vagy valami hasonló, hanem a belső ember hozzávaló viszonya Istenhez az Atyához. A tisztelet és engedelmesség. Ahogy egy normális családban is elvárható az apa iránti félelem, szeretetben. 

 Akiben nincs meg ez az alázatos tisztelet az Atya iránt aki az Úr is egyben, akinek kezében az ítélet is. A kegyelem nem hatalmaz fel az engedetlenségre. A fát gyümölcséről ismerjük fel. 

 A könnyelműség a kereszténységben oly méreteket öltött, hogy már felismerhetetlenné vált, kinek a gyermekei Krisztus nevét vallók. 

 A világ teremtése óta vannak olyan rendek, ami nem a Mózes törvényében jelentek meg először, hanem ahogy a természet is mutatja, hogy van férfi is nő. Ezt a két természetet a sátán ügynökei mossák egybe elég sikeresen. A kereszténység berkeiben megfogant hamis nézetek, hogy férfi és nő között nincs különbség. Ez egy téves tanítás, ugyanis csak féligazság, hiszen ha Krisztusban nincs különbség, de a természet úgy tanítja, mivel mi emberek még itt vagyunk a földön, van férfi van nő. Mindkettőnek más és más a pozíciója és feladata.

 Az asszony nem uralhatja férjét még ha a férj nem engedelmeskedik az igének, mert ez is gyakori, az asszony nem veheti a kormányrudat a kezébe. Az asszony nem lehet a ház ura, úgy a családban úgy a gyülekezetben. Nem taníthatja az urát, mert tudva illik, hogy Isten szava nem tőlük ered. Ezt nagymértékben megsértik úgy a családban, úgy a gyülekezetekben. A szolgálatok is különbözőek. Persze, hogy egymást fedik ami a Krisztus nevét illeti, mert aki Krisztusban van új teremtés, de olyan Istentől kapott testben, ami nem engedhető meg, hogy azon változtassunk. Isten határtalan szeretete nem abban nyilvánul meg, hogy megsérti saját rendjét, ellenkezőleg megtartja azt az igazságban. Isten a szeretet és igazság egysége, nem választható külön külön. 

 Ez egy hálátlan téma, most én leszek a rosszfiú, de elég régi vagyok, hogy erről is tudjak szólni. Az idő rövid. Sok ellen véleményt hallunk ebben a kérdésben, logikusnak tűnő magyarázatok, meggyőzőnek tűnő érvelések, aminek csak az az eredménye, hogy a világ szelleme legyőzte a keresztényeket, azokat akiket a világ is így látja, úgy a férjek és asszonyok engedetlensége az igéhez. Pedig ez egyszerű mindazok számára, akikben meg van a szív­nek el­rej­tett em­be­re a sze­líd és csen­des lé­lek ro­mol­ha­tat­lan­sá­gá­val, amely igen be­cses Is­ten előtt. De nehogy csak az asszonyokról szóljunk, hanem a férjek az atyafiakról is elmondható, attól függetlenül, hogy a férfiak inkább vezető természetűek, de ha engednek az igének, akkor az asszonyok is meglátják bennük Isten igazságát, megnyerhetik az engedetlen asszonyt, de nem feltétlenül. Két dolgot figyelhetünk meg a férfi és az asszony között. Isten a férfit tanítja a szeretetre, mert a természetében nem adatott meg a gyengédség, ellenben a nőket nem kell tanítani a szeretetre, meg merem mondani, hogy a szeretet a velük született tulajdonság, csak azt Isten tudja újjá képezni és fokozni, inkább az engedelmességre tanítja. Ez egy folyamat nem mindig valósul meg azonnal. Ezt megfigyelhetjük nap mint nap. A férfiú inkább objektív a nő pedig szubjektív identitás. Ha egybe kelnek, egy egészet alkotnak egy testté válnak, ez Isten tökéletességét fejezi ki, amit most nem értünk mert titok. "Azért el­hagy­ja az em­ber ap­ját és any­ját, és ra­gasz­ko­dik a fe­le­sé­gé­hez, és lesz­nek ket­ten egy test­té. Fe­let­te nagy ti­tok ez, én pe­dig ezt Krisz­tus­ról és az egy­ház­ról mon­dom. Ti is azért va­la­mennyi­en, ki-ki úgy sze­res­se fe­le­sé­gét, mint ön­ma­gát, az asszony pe­dig tisz­tel­je a fér­jét. (Ef 5, 31-32) "...mert a te­rem­tés kez­de­te óta Is­ten fér­fi­ú­vá és asszonnyá te­rem­tet­te őket. Azért el­hagy­ja az em­ber ap­ját és any­ját, ra­gasz­ko­dik a fe­le­sé­gé­hez, és lesz­nek ket­ten egy test­té. Azért töb­bé nem ket­tő az, ha­nem egy test. (Mk 10, 5-7).

 Aki ilyen harmóniában, vagyis egységben él, azt nevezik boldogoknak. Ez egyszerűbb a családban, de nem egyszerű a gyülekezetben. De vajon boldogok e ha az egy testben hiányzik az engedelmesség? Úgy a családban mint a gyülekezetben. Ha a testben egy tag szenved, úgy szenved a többi is. " Mert Is­ten úgy szer­kesz­tet­te egy­be a tes­tet, hogy az alább­va­ló­nak na­gyobb tisz­tes­sé­get adott, ne­hogy meg­ha­son­lás le­gyen a test­ben, ha­nem a ta­gok köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról. Ha szen­ved egy tag, mind­egyik tag vele szen­ved, ha di­cső­ség­ben ré­sze­sül egy tag, mind­egyik tag vele örül." (1Kor 12, 24-25).

 Lehetünk e közömbösek a testvéreink hűtlenségéhez? Ha testben fájdalom van, éppen úgy fáj a főnek, Krisztusnak ez a nagy engedetlenség, ami az Ő nevének viselőit illeti. Nem mindenki tagja Krisztus testének, de Krisztus áldott nevét hirdetik sokan engedetlenségben. Súlyosabb szavakat is használhatok, annyira nagy a hitetlenség akik a Krisztus nevét vallják, de megkímélem az olvasók érzékenységét, Istenre hagyatkozva. Pál apostol szavaival élve: " A ta­ní­tást pe­dig nem en­ge­dem meg az asszony­nak, sem hogy a fér­fin ural­kod­jék, ha­nem le­gyen csen­des­ség­ben. Mert Ádám te­rem­te­tett el­ső­nek, az­után Éva, és nem Ádá­mot csá­bí­tot­ták el, ha­nem az el­csá­bí­tott asszony esett bűn­be. Mind­az­ál­tal meg­tar­ta­tik a gyer­mek­szü­lés­kor, ha meg­ma­rad a hit­ben és sze­re­tet­ben és a szent élet­ben mér­ték­le­tes­ség­gel." (1 Tim 2, 12-14)

 " Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett. (Mt 13, 19).

 Ami a közöségeket illeti, ami ma már nem működik a gyülekezetek a keresztények között, az ami még lehetséges volt a gyülekezet hajnalán.

 Pál apostol egyszerűen kijelenti: " Most te­hát azt írom nek­tek, hogy ne tart­sa­tok kap­cso­la­tot az­zal, akit test­vér­nek ne­vez­nek, de pa­ráz­na vagy kap­zsi vagy bál­vány­imá­dó vagy szit­ko­zó­dó vagy ré­sze­ges vagy rab­ló. Az ilyen­nel még együtt se egye­tek. Mert mi kö­zöm ah­hoz, hogy a kí­vül lé­vők fe­lett ítél­kez­zem? Nem­de ti is a be­lül le­vők fe­lett ítél­kez­tek? A kí­vül lé­vő­ket pe­dig majd Is­ten íté­li meg. Ves­sé­tek ki azért a go­noszt ma­ga­tok kö­zül!"(1Kor 5, 11-12)

 De ki tud ma ítélkezni egy gyülekezetben ahol nincsenek akik Isten igazsága szerint itéljenek. Ha ezt gyakorolják is valahol, több kárt tesznek mint jót, mert nem az Atya szellemében cselekednek, ami nem csak egy szó a szeretet, hanem a belső ember kapcsolata az Atyával mint tőle született és meg tudja ítélni mi kedves és mi utálatos Istennek. Ez az éles szellemi látás hiánya és ami a legfontosabb az Istenhez az Atyához fűződő kapcsolat hiánya. Az ige torz ismerete, annak az eredménye, hogy ilyenné vált a kereszténység. Maga a kereszténység a világ történelmének legnagyobb tévedése. Már gyökereiben rohadt, hiszen a negyedik században K.u. alkut kötött a világ hatalmasaival. A Krisztus testéről szóló tanítás pedig teljesen ismeretlen a világi keresztények között.( tisztelet a kivételnek). Nem fáj nekik semmi ami nem érinti őket, nincsenek olyan érzéseik és gondolataik ami Krisztusi. Azért is elenyésző számban vannak szellemi harcosai a feddés szellemében, mert el vannak többnyire kötelezve egy vagy más vallási rendhez és az ahhoz fűződő dogmákhoz. Ez nagyon ravasz abban a tekintetben, hogy gátakat építenek a felekezetek között akik Krisztus nevét vallják. Ezek a gátak nem átjárhatók, csakis képmutatás tekintetében. Ezt egy szóba tömörítették, ökumenikus istentisztelet. Ezzel megbecstelenítik Krisztus teste valós egységét. Mi több, a zsidók egy Istenben való hitük előtt a keresztények azon része, háromra osszák az egységet. Azt bizonyítják, hogy három az egy. Ezzel nagy kárt okoznak Isten munkájának, de talán hasznot is a zsidók botránkoztatására, hiszen évezredek óta hisznek egy Istenben, aminek több nevet is tulajdonítanak, de az egy Isten és nem számos. Ezzel a szentháromság tannal teljesen elvágják az utat a még bizonytalan zsidók előtt, de ez az amit nem kell sajnálni, mert minden Istent kereső léleknek gátak vannak az útjain, ha nincs hit a gátokat nem hágják át esetleg megkerülik más útra térnek ahol szabadabb az út. Azt az utat választják ami széles spektrumban gyakorolhatják a testi szabadságukat, vagy leigázzák saját magukat egy egyházi rendnek, vagy túlságosan demokratikusak, a nép egybehangolt akarata érvényesűl. Tudniillik az egynemű házaságok a gyülekezeteken belűl, ha egy ötlettől is származnak, de nem lett volna foganatja ha a nép éber és ismeri és szereti Isten igéjét. De ezt az utolsó jelenségnek a lisztjét egy kis kovász dagasztotta meg, a nő és férfi egyenlőség a francia forradalom a liberalizmus a nemi egyelőség és azt követő feminizmus." A feminizmus olyan társadalomkritikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság társadalmi, gazdasági, kulturális, magánéleti és szexuális téren történő megvalósítása" Ez csak a kezdete annak a nemek összeboronálásának, ami már elérte a protestáns egyes felekezeteit. A katolikus egyház még kitart, de már látszanak az előjelei annak, hogy női papokat is felavatnak. Ezt fel kellene ismerni, hiszen a világ is ebből a szabadságból merít és tanul a kereszténységtől, ha nekik lehet akkor miért nekünk nem lehet. Ha ezt nem látja valaki akkor nem lát semmit. Ez a választás az ember jellemétől függ, hogy hol érzi jól magát. Azt a közösséget választja ami jobban testhez álló és kontabilis a benne lévő gondolatok szövevényeivel. Így vagy úgy ez liberalizmus, a test szabadsága. Az egység érzetének hiánya, nem csak gyakorlati megközelítésben, hanem szellemi összeférhetetlenségben is megnyilvánul. Az egy Isten és az Isten gyermekei, egymás közötti kapcsolat, egy nagy és hatalmas dolognak a részesei, Krisztus testének tagjai, ahol minden a fejtől indul ki, mindazok akik Ábrahám magjából valók ami jelenleg a Gyülekezet, engedelmesek Isten parancsolatainak, beleértve a gyengéket is. Nekik, vagyis Isten gyermekeinek nagy reménységük a közbenjáró Krisztus és hű főpap irgalma, aki lehetővé teszi a szabadulás útját, Isten megszabadítja az ördög ravasz fogásától, és örömmel teli engedelmességre foganja minden szent gyermekét. Mert parancsolatai nem nehezek a megtört szívűeknek.

 "És is­mét: Én ben­ne bí­zom. És is­mét: Íme, itt va­gyok, én és a gyer­me­kek, aki­ket Is­ten ne­kem adott. Mi­vel a gyer­me­kek test és vér ré­sze­sei, ő is hoz­zá­juk ha­son­ló­an ré­sze­se lett ezek­nek, hogy a ha­lál ál­tal meg­sem­mi­sít­se azt, aki­nek ha­tal­ma van a ha­lá­lon, tud­ni­il­lik az ör­dö­göt, és meg­sza­ba­dít­sa azo­kat, akik a ha­lál­tól való fé­le­lem mi­att egész éle­tük­ben ra­bok vol­tak. Mert nyil­ván nem an­gya­lo­kat ka­rolt fel, ha­nem Ábra­hám le­szár­ma­zot­ta­it ka­rol­ta fel. Ezért min­den­ben ha­son­ló­vá kel­lett len­nie test­vé­re­i­hez, hogy ir­gal­mas és hű fő­pap le­hes­sen az Is­ten előt­ti szol­gá­lat­ban, hogy en­gesz­te­lést sze­rez­zen a nép bű­ne­i­ért. Mi­vel maga is kí­sér­tést szen­ve­dett, se­gí­te­ni tud azo­kon, akik kí­sér­tés­be es­nek". (Zsid 2, 14-18).