Sötétségből a világosságba."…. aki megszabadított minket a sötétség hatalmától "(Kol 1: 12,..16) "..... Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett
minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok,…"
Amikor a sötétségről olvasunk, a fény hiányát értjük ezalatt . A
Szentírás különböző helyszíneiből következik, hogy a sötétség mind a
testi, mind a lelki halál állapota.”Mielőtt oda megyek, honnét nem
térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; Az éjféli
homálynak földébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége;
hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.” (Jób
10: 21,22)” Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége
van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a
sötétséggel?” ( 2 Kor. 6:14.).
Tehát az Isten első dolga az volt, hogy határt szabjon a világosság
és a sötétség között. Ez volt a teremtés első napja. És mai napig azon
dolgozik Szent Szellemével, hogy az üdvözülteket elválassza a sötétségtől,
és bevigye a Isten Fiának dicső világosságába. Az üdvözültekre már az
Isten fénye ragyog, de így van e ez valójában a mi életünkben? Nem élünk e
még mindig a szürkeségben? Gyakorlatilag elvagyunk e határolva a világ
sötétségétől? Nem e húzzuk a szekeret a világ fiaival egyetemben? A szekér
rúdját merre húzza, ez a felemás iga? Elvégre a sötétség fiai
élelmessebbek és gátlástalanok, a haszonszerzés és a gyönyör érdekében
mindent megtesznek. A kecske erősebb a juhnál, ha egybe vannak fogva, a
kecske fog irányítani, és a tüskék és bozótba húzza a szekeret.
Ahogy Jeremiás próféta is mondta: “ Szántsatok magatoknak új ugart,
és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4,3). Ez minden a mi vállalkozásunkra
is érthető. Egy vegyes vállalkozás a hitetlenekkel, rossz irányba halad,
és mindig a becstelenség lesz az eredménye. Tehát akkor mi a sötétség
igája alá sodródtunk.
Ez nem egészen ilyen egyszerű, mert a sötétség és a fény az
elején még nem volt elválasztva egymástól, gondolom, szürke volt minden.
“...és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.” (1Móz 1: 4).
Mindent amit Isten teremtett, anyagokat, láthatót és láthatatlant,
mindent, amit Isten hozott létre, ma még a Sátán uralma alatt van, mert ő
a földi világ fejedelme. És ez vonatkozik a gonoszok büntetésének helyére
is: “ Ez ország (világ) fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott
lészen sírás és fogaknak csikorgatása.” (Máté 8,12); Sötétség jellemzi a
Sátánt és csatlósait:”de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.”
(Lukács 22.53) ; “Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk,
hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének
világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.”
(Ef. 6.12).
Krisztus igazi világosságként jött ebbe a világba. És minden, ami
és aki, nem ismeri el Isten Fiát, vagy szemben áll vele, - sötétség. Ilyen
ismeretekkel könnyen kitalálhatjuk, mi van Istentől és mi a Sátántól. De
ezt nem tudjuk megtenni egyedül, szükségünk van egy olyan erőre, amely
megszabadít a sötétség HATALMÁTÓL! Tehát fentebb olvashattuk, hogy Isten a
bűnök megbocsátása révén a szeretett Fiú Királyságába vezet bennünket. Ez
az Ő oldala, amit részéről már megtett. Ezt Krisztus áldozatának egyszeri
felajánlásával teljesítette. Krisztus áldozatának elfogadása hittel,
valójában Isten csodálatos világosságába vezet. Itt ezen a ponton
befejezhetjük a gondolatot.
De sajnos! - az ember alábecsülheti a Krisztusban elfoglalt
helyzetét. Annak érdekében, hogy mindig a fényben maradjunk, nem lenne
szabad elfeledni azt a tényt, hogy hajlamosak vagyunk letérni a világos
útról. Az Úr Jézus, Saulnak így beszélt a Damaszkuszi úton mikor
megjelent neki, és szolgálatra küldi : “ Hogy megnyissad szemeiket, hogy
setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek,
hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt
nyerjenek az én bennem való hit által.(ApCsel 26: 18)
A szent szó jelentése “ elkülönített” a megszentelteket a
sötétségtől elkülönítve Isten, szenteknek nyilvánítja. Ezt a kifejezést,
sajnos a világi keresztény kultúra túlságosan felmagasztalja . Az Úr
nemcsak azért jött, hogy megszabadítsa az embereket bűneiktől, hanem hogy
összegyűjtse őket Krisztus neve alá, aki az eklézia (egyház) feje. De
ahhoz, hogy egyek legyenek, ragaszkodni kell a Fejhez, aki Krisztus az
Atya jobbján ül a mennyekben. Kik azok, akik Krisztus testét
alkotják? - azok akik a Krisztus vére által meghintettek és ez által
megszenteltek. Ez egyetemes egység, de a megszentelt, szentek szó jellemzi
a kiválasztást . Úgy ahogy az arató kiválassza a jó magot a
konkolytól.
Ezért a fény és a sötétség között nem lehet semmi közös. A
hívőket a Szentírás kötelességeik tükrében is figyelembe veszi, és "
Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda
szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul
a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az
igazságnak a megszenteltetésre. Mert mikor a bűn szolgái valátok, az
igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor
azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.”
(Róm. 6:19.20.21). Isten megfenyíti azokat a gyermekeit, akik más útra
térnek, hogy "részt vegyenek az Ő szentségében" ( Zsidók 12, 10)
Megszentelés nélkül senki sem fogja látni az Urat. Ez haladás a
megszentelődés útján - “Hanem az igazságot követvén szeretetben,
mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;”(Ef
4,15).
A megszentelés a közösséggel függ össze; Zsid 10:29 ezekről
szól:”Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik
az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel
megszenteltetett, tisztátalannak tartja, (közönségesnek) és a kegyelemnek
Lelkét bántalmazza?” ezáltal elszakadva Krisztustól és elhagyva a
közösséget. A kereszténység vegyes és korrupt állapota jellemzi a kora
szellemét. És a megszentelődés vagy elkülönülés a gonoszságtól a hívő
ember felelőssége lett, hogy alkalmas legyen minden jó cselekedetre.”Nagy
házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és
cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig
gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja,
tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden
jó cselekedetre alkalmas.” (2Tim 2,20,21).
Mégáll az Isten fundamentuma "Az Úr ismeri az övéit".
"Megépítem az egyházamat - mondja Jézus -, és a pokol kapui nem
fognak győzni vele szemben.” És ez kétségtelenül teljesül. Péter apostol,
ezt szem előtt tartva, ezt írja: "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek
fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok,
amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.". Az Efézus 2, 21-ben
is: "...Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem
polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az
apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus
Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent
templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek
által”.
A megkezdett munka még nem fejeződött be és folytatódik az
úgynevezett láthatatlan egyház vonatkozásában. Láthatatlan, bár, mivel a
világ világosságának kell lennie, nem könnyű megmagyarázni a láthatatlan
fény jelentését. De az általános sötétségben mégis fénylik egyes
személyekben, ahogy ezt látjuk Izrael vonatkozásában a babiloni fogság
idején. És ezt el kell hogy fogadjuk, egy olyan keresztényi rendszerben,
amely évszázadok óta hanyatlás és gonosz állapotban van, olyan mint
Babilon, amely nem a világ fénye. Számomra elfogadhatatlan ez a
keresztényi farsangi színes áradat, ami minden de nem fény. Az üldözött
szentek a múltban és jelenben, bizonyságot tanúsítanak az igazságról, de a
világi kereszténység látható teste sötétség volt és ma is, amelynek
önmagában nincs világossága, csak sokszinüsége. Ha a római katolikus
egyház élén az úgynevezett keresztény országok történetét nézzük, annak
sötétsége és pusztító tettei világossá válnak, hogy milyen nagy a
sötétség. Második János Pál pápa, elnézést kért az inkvizícióért, de az
Úrral való közösség helyreállt? - Semmiképpen sem, mert az egyház útja nem
igazult meg, és nem jár az igazság útján, és nem felel meg az Úr
világosságának. Nehéz ezt kijelenteni, mert emberek milliói követik
tanítását.
Ugyanígy az egyház protestáns és egyéb újításai sem felelnek meg a
világosságnak.
Arra a következtetésre juthatunk, hogy egyetlen egyházat sem ragad el a
menny, csak Krisztus testének tagjait. Akik ezeknek az egyházak a követői
között titokban imádják az Urat, csakhogy ez nem a Krisztus világosságának
az útja. Sokan ezért megköveznek engem, de nem mindenki. Azok akik nyitva
vannak Isten igéje iránt, elgondolkoznak, mi az a sötétség és a
világosság. Az ökumenikus törekvés a három fő vallások között, katolikus,
protestáns, zsidó, (most már templomok sokasága) ékesszólóan hirdeti ezt a
babiloni szellemet, a démonok különbözőek, de egyesülnek Krisztus
tanításaival szemben.
Sok másodlagos kérdést nem érintettem: az úgynevezett egyházak
siralmas állapotáról, általánosságba bocsátkozván, és az Úr eljövetelét az
övéiért sem firtattam, de úgy döntöttem, hogy csak arra a kérdésre
szorítkozom: bibliai vagy nem bibliai a jelenlegi helyzet. Tökéletesen
megértem, hogy senki, aki régi bort iszik, nem akar azonnal fiatalt, de
áldott az, aki követi az Igét és rendelkezik a Szent Szellemmel, még akkor
is, ha egyedül van cselekedetében, elválasztva a testvérek támogatásától
és kapcsolatától. Az Úr szava örökké megmarad, akárcsak az, aki teljesíti
akaratát.
Lehet, hogy most megbotránkozik valaki, úgy tűnik, hogy a lécet túl
magasra emeltem, de a valóságban nem, inkább a plintusz alá, mert alázatra
és szerénységre hív minket az Úr. Ha bízunk önmagunkban, és nem adjuk át
magunkat teljesen az Úrnak, akkor valóban nehéz legyőzni az akadályokat,
és ez a rossz út. Nem leszek mindig boldog, ha az emberek vagy én emelem a
mércét, itt nem a kötelességről szól a téma, hanem a választásról, kit és
hogyan követni. A megközelítés nagyon egyszerű, legyen bármi, mi számítunk
az Úr irgalmára és kegyelmére. Sokkal jobban ismeri képességeimet és a
körülményeimet az Úr. Jézus Krisztus főpapra támaszkodva, aki közbenjár
értünk az Atya elé.
Kol 1 fejezet: 9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk,
nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten
akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben,
10
Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó
cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten
megismerésében;
11
Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden
kitartásra és hosszútűrésre örömmel;
12
Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek
örökségében való részvételre a világosságban;
13
Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő
szerelmes Fiának országába;
14
Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;
