Megint a szeretetről.
"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.( 1 János 3,-18..20).
Ez egy kihívás Krisztus követői számára, hogy nem csak papíron és szóban, hanem a valós életben is aktivitását az igazságban és a szeretetben valósítsa meg. Az érzéki szeretetet és a természetes szerelem az emberrel született, de egyáltalán nem fedi Isten előtt azt amit itt és máshol a szeretetről olvasunk. Az igazi szeretet az (agapé), isteni szeretet, egyáltalán nem az ösztöneinkből fakad, nem a testi vágy vagy érzékeisségből, hanem az igazságból, vagyis azt Istentől kapjuk. De nem az ajándékok közé sorolható, hanem a lehetőségek közé, mert ezt a szeretetet előbb meg kell tanulni, ez nem esik az ember ölébe csak úgy. Mert ha az igazságról van szó azt ismerni kell és meg kell tartani a parancsolatait. Ezért is egy egész más alapokon nyugszik az a szeretet ami Istentől van. Az nem érez az nem vágyaktól fűtött, hanem az Isten igazságából születik. " De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek." (Jn 1, 12).
Ez mindennek a kezdete az ujjászületés, vagyis azt a hatalmat kapja az ember, hogy Isten gyermeke legyen az ujjászületés által, ezzel teljesen más család tagjává válik, ahol a szeretet az Isten igazságát tükrözi, azzal a hatalommal amivel Isten a szeretetével felhatalmazta. A hatalmat nem negatív értelembe véve, nem mások feletti hatalom és uralkodás, hanem a saját magunk feletti önmegtartóztatás. " Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem a magatokéi vagytok?" (1Kor 6, 17-18)
A vággyal vezérelt test, megkíván és leszakítja tiltott gyümölcsét és ezzel hűtlenséget követ el nem csak testileg hanem szellemileg is, mert Isten ellen vétkezik , ahogy Éva is parázna cselekedete az édenkertben szellemi halált szült. Megfertőzte nem csak magát hanem Ádámot is aki hallgatott rá. Mind a ketten halottak lettek egy szempillantás alatt. Szellemileg halottak az engedetlenség miatt, és utódaik a mai napig szellemileg halott embereket szülnek, ez a hús és test amiről az írások írnak. Ezért szükséges minden embernek az Istentől való újjászületés.
"Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében". (Jn 15, 9).
Az önmegtartóztatás is ahhoz tartozik, hogy ne botránkoztassuk meg testvéreinket az Úrban. Akiben megfogant az Isten igazsága, annak a szíve kezdetben elítéli önmagát. Az igazság jelenléte tudatában és a szívében elítéli mindazt, azokat a jelenségeknek az életében, amit maga sem szeretne, hogy legyenek és mégis jelen vannak és gyötrik tiszta lelkét. Pál is így ír erről " Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök." (Róm 7).
"Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a tagjainkban, hogy gyümölcsöt teremjenek a halálnak". (Róm 7).
Ebből az állapotból egy szabadulási út létezik, amiről Pál apostol nem feledkezett meg kijelenteni a római levélben." Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben, hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint". (Róm 8, 1-3).
Ezután, ha a szív már nem ítél el, akkor szabadon és a bűn kötelékétől megszabadulva készek leszünk úgy szeretni Istent és gyermekeit, hogy életünket is feláldozzuk értük ha szükséges, de egy biztos, a testünket a Krisztus halálába tartva, mert máskülönben hatalmaskodni fog rajtunk. Hogy ne támadjon újból és újból fel a régi ádámi természetünk ami állandóan kísért minket, mert vele vagyunk és járunk mindaddig ameddig fel nem öltjük az új testet, ezért tartsuk Krisztus halálába a halott ádámi testet. De erre is Isten megtanít, hogyan kezeljük ezeket a jelenségeket. "Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van Istenhez, és akármit kérjünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk a parancsolatait, és azokat tesszük, amik kedvesek előtte.
Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk". (1Jn 3, 21-22).
Tehát a végszó jogán azt mondhatjuk, hogy képtelenek vagyunk úgy szeretni Istent és gyermekeit, ahogy azt egy természeti ember szeretné, de bizodalmunk megerősít minket Istenben, hogy Ő mindent tud rólunk, és az Ő szeretete felülmúlja a miénket és kéréseinket meghallgatja, ha netalán gondjaink vannak önmagunkkal, erre sietve válaszol is a maga idejében orvosolja azt, hogy a szeretetben ne legyünk adósok mások iránt. Isten segítsen minket ebben a szeretetben megtartani, hogy öröm teljes életet éljünk Isten szeretetével atitatva.
