Megint a szeretetről.

 Megint a szeretetről.

 "Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.( 1 János 3,-18..20).

 Ez egy kihívás Krisztus követői számára, hogy nem csak papíron és szóban, hanem a valós életben is aktivitását az igazságban és a szeretetben valósítsa meg. Az érzéki szeretetet és a természetes szerelem az emberrel született, de egyáltalán nem fedi Isten előtt azt amit itt és máshol a szeretetről olvasunk. Az igazi szeretet az (agapé), isteni szeretet, egyáltalán nem az ösztöneinkből fakad, nem a testi vágy vagy érzékeisségből, hanem az igazságból, vagyis azt Istentől kapjuk. De nem az ajándékok közé sorolható, hanem a lehetőségek közé, mert ezt a szeretetet előbb meg kell tanulni, ez nem esik az ember ölébe csak úgy. Mert ha az igazságról van szó azt ismerni kell és meg kell tartani a parancsolatait. Ezért is egy egész más alapokon nyugszik az a szeretet ami Istentől van. Az nem érez az nem vágyaktól fűtött, hanem az Isten igazságából születik. " De mind­azok­nak, akik be­fo­gad­ták, akik hisz­nek az ő ne­vé­ben, ha­tal­mat adott, hogy Is­ten gyer­me­ke­i­vé le­gye­nek, akik nem vér­ből, sem a test aka­ra­tá­ból, sem a fér­fiú in­du­la­tá­ból, ha­nem Is­ten­től szü­let­tek." (Jn 1, 12).

 Ez mindennek a kezdete az ujjászületés, vagyis azt a hatalmat kapja az ember, hogy Isten gyermeke legyen az ujjászületés által, ezzel teljesen más család tagjává válik, ahol a szeretet az Isten igazságát tükrözi, azzal a hatalommal amivel Isten a szeretetével felhatalmazta. A hatalmat nem negatív értelembe véve, nem mások feletti hatalom és uralkodás, hanem a saját magunk feletti önmegtartóztatás. " Aki pe­dig az Úrral egye­sül, egy lé­lek őve­le. Ke­rül­jé­tek a pa­ráz­na­sá­got! Min­den bűn, ame­lyet az em­ber el­kö­vet, a tes­ten kí­vül van, de aki pa­ráz­nál­ko­dik, a sa­ját tes­te el­len vét­ke­zik. Avagy nem tud­já­tok, hogy a ti tes­te­tek a ben­ne­tek la­ko­zó Szent­lé­lek temp­lo­ma, ame­lyet Is­ten­től kap­ta­tok, és nem a ma­ga­to­kéi vagy­tok?" (1Kor 6, 17-18) 

 A vággyal vezérelt test, megkíván és leszakítja tiltott gyümölcsét és ezzel hűtlenséget követ el nem csak testileg hanem szellemileg is, mert Isten ellen vétkezik , ahogy Éva is parázna cselekedete az édenkertben szellemi halált szült. Megfertőzte nem csak magát hanem Ádámot is aki hallgatott rá. Mind a ketten halottak lettek egy szempillantás alatt. Szellemileg halottak az engedetlenség miatt, és utódaik a mai napig szellemileg halott embereket szülnek, ez a hús és test amiről az írások írnak. Ezért szükséges minden embernek az Istentől való újjászületés.

  "Amint az Atya sze­re­tett en­gem, én is úgy sze­ret­te­lek ti­te­ket. Ma­rad­ja­tok meg az én sze­re­te­tem­ben! Ha az én pa­ran­cso­la­ta­i­mat meg­tart­já­tok, meg­ma­rad­tok az én sze­re­te­tem­ben, amint én is meg­tar­tot­tam az én Atyám pa­ran­cso­la­ta­it, és meg­ma­ra­dok az ő sze­re­te­té­ben". (Jn 15, 9).

 Az önmegtartóztatás is ahhoz tartozik, hogy ne botránkoztassuk meg testvéreinket az Úrban. Akiben megfogant az Isten igazsága, annak a szíve kezdetben elítéli önmagát. Az igazság jelenléte tudatában és a szívében elítéli mindazt, azokat a jelenségeknek az életében, amit maga sem szeretne, hogy legyenek és mégis jelen vannak és gyötrik tiszta lelkét. Pál is így ír erről " Mert ma­gam sem ér­tem, mit te­szek. Mert nem azt te­szem, amit aka­rok, ha­nem azt te­szem, amit gyű­lö­lök." (Róm 7).

"Mert amíg test sze­rint él­tünk, a bű­nök in­du­la­tai a tör­vény ál­tal dol­goz­tak a tag­ja­ink­ban, hogy gyü­möl­csöt te­rem­je­nek a ha­lál­nak". (Róm 7). 

 Ebből az állapotból egy szabadulási út létezik, amiről Pál apostol nem feledkezett meg kijelenteni a római levélben." Nincs te­hát már sem­mi kár­hoz­ta­tá­suk azok­nak, akik a Krisz­tus Jé­zus­ban van­nak, mert az élet lel­ké­nek tör­vé­nye Jé­zus Krisz­tus­ban meg­sza­ba­dí­tott té­ged a bűn és a ha­lál tör­vé­nyé­től. Mert ami a tör­vény­nek le­he­tet­len volt, mi­vel erőt­len volt a test mi­att, azt tet­te meg Is­ten, ami­kor a bűn mi­att el­küld­te az ő Fiát a bű­nös test­hez ha­son­ló for­má­ban, és el­ítél­te a bűnt a test­ben, hogy a tör­vény igaz­sá­ga be­tel­je­sül­jön ben­nünk, akik nem test sze­rint já­runk, ha­nem a Lé­lek sze­rint". (Róm 8, 1-3).

 Ezután, ha a szív már nem ítél el, akkor szabadon és a bűn kötelékétől megszabadulva készek leszünk úgy szeretni Istent és gyermekeit, hogy életünket is feláldozzuk értük ha szükséges, de egy biztos, a testünket a Krisztus halálába tartva, mert máskülönben hatalmaskodni fog rajtunk. Hogy ne támadjon újból és újból fel a régi ádámi természetünk ami állandóan kísért minket, mert vele vagyunk és járunk mindaddig ameddig fel nem öltjük az új testet, ezért tartsuk Krisztus halálába a halott ádámi testet. De erre is Isten megtanít, hogyan kezeljük ezeket a jelenségeket. "Sze­ret­te­im, ha szí­vünk nem vá­dol min­ket, bi­zo­dal­munk van Is­ten­hez, és akár­mit kér­jünk, meg­kap­juk tőle, mert meg­tart­juk a pa­ran­cso­la­ta­it, és azo­kat tesszük, amik ked­ve­sek előt­te.

Ez pe­dig az ő pa­ran­cso­la­ta, hogy higgyünk az ő Fi­á­nak, Jé­zus Krisz­tus­nak ne­vé­ben, és sze­res­sük egy­mást, amint meg­pa­ran­csol­ta ne­künk". (1Jn 3, 21-22).

 Tehát a végszó jogán azt mondhatjuk, hogy képtelenek vagyunk úgy szeretni Istent és gyermekeit, ahogy azt egy természeti ember szeretné, de bizodalmunk megerősít minket Istenben, hogy Ő mindent tud rólunk, és az Ő szeretete felülmúlja a miénket és kéréseinket meghallgatja, ha netalán gondjaink vannak önmagunkkal, erre sietve válaszol is a maga idejében orvosolja azt, hogy a szeretetben ne legyünk adósok mások iránt. Isten segítsen minket ebben a szeretetben megtartani, hogy öröm teljes életet éljünk Isten szeretetével atitatva.