"Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen. Mert, testvéreim, Khloé embereitől megtudtam, hogy viszályok vannak közöttetek. Arról beszélek, hogy közöttetek mindenki ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én pedig Krisztusé. (1Kor 1, 10-11)
A pártosság könnyen bontakozik ki az emberben, mert a szimpátia egy- két személy iránti vonzása elkülöníti egymástól az embereket ha nem feltétlenül fizikai, szellemi értelemben is, ami aztán a csoportosulás fizikailag is megtörténhet. Amúgy egy azon tanítás de más és más személyeken keresztül hallgatták az igét, később már oda fajult a dolog, hogy tanítókat választottak magunknak akik azt mondják amit hallani akarnak, a mesék birodalmába az igazság elferdítése árán, a vallást mint olyat színpadra produkálták az arra kiválasztott rendezők. Hadd ne mondjam kinek az utasítására vagy vezérletével. Ma már csak alapos kutatások révén tudhatjuk meg, hogy a vallások hogyan keletkeztek. Ki vagy kik voltak azok akik valami újat hoztak be a kereszténységbe. De ez sem vezet semmire, mert ez is kizárja az alapokat ami kezdetben volt az már felejtve van, mert egy másodrendű fokozatról indulnak el. Az eredeti evangélium szövege elveszett, másolatokból fordítottak a Biblia fordítók, amibe sok olyasmit belecsempésztek vagy tudatlanul vagy készakarva, hogy megváltozzon a hitvallás folyása. De ez is Isten felügyelete alatt történik, mert akárhogy is van, Isten a Bibliában a Szent Szellem által szól az emberekhez. De megadja a Szellem által a megértést, és azt a ragaszkodást, hogy túlságosan ne tévedjen el a szavak rengetegében. Ő adja meg a felvilágosítást minden apró vagy fontos kérdésre a szellemi testvérek által is.
Maga a keresztény elnevezés sem fejezi ki azt amit Isten akarata szerint lennie kell. A fenti idézet is azt bizonyítja, hogy még az apostolok életében megjelent a csírája a pártosság szellemének. Ami aztán Krisztus utáni negyedik évszázadban a kereszténységbe torkollt, ami már teljesen intézményesítette a vallást mint olyat. A rendező ezt a viszályt egy világias hatalom alá terelte, ez lett a kereszténység a pápaság hatalma. De még Pál megfeddi azokat is akik Krisztusinak tartották magukat. Nem az volt a baj, hogy Krisztusinak vallották magukat, hanem ezzel is különbbé tették magukat másoktól, ebből kifolyólag külön csoportosulások létrejöttét tették lehetővé, pedig a tanítás a szellem is egy volt és mégis mennyire veszélyesnek bizonyult mindaz ami a húsból indul ki. Ma ez már egy marketing fogásra vall, nem szépítem a dolgot, szebb és szebb nevekkel fémjelzik gyülekezetüket. Nem szükséges példákat felhozni. Ezek a gondolatok nem hoznak semmi eredményt, mert ezen változtatni nem fog Isten, Jézus eljöveteléig. Hacsak mindazok szellemét nem buzdítja fel, hogy lépésre késztesse az új felismerése szerint. Mert ha Isten meggyőzi az embert, akkor annak a meggyőződése szerint irányítja arra az útra amin járnia kell. És mindenki Krisztus ítélet széke elé áll, és számot ad cselekedeteiért. Jót vagy soványat cselekedet, az majd ott kiderül. De az ítélet Isten házán kezdődik, jobb ha itt és most rendezzük el dolgainkat Isten akarata szerint. Ez is egy vágy kategóriához tartozik, mert senki ezen a földön nem változtatja meg a történelem előre megírt folyását és ember embert nem tud meggyőzni ha azt nem Isten Szent Szelleme igazgatja. Ezek voltak a Khloé emberei, akik ugyan testvérek voltak de meglátták a veszélyét annak ami a korinthusi gyülekezetben kibontakozóban volt, és külemieknek bizonyultak Korinthusban. De Pál apostol az ő szavaiknak hit, mert józanul és igazságosan tudták megítélni a helyzetet ami a korinthusi gyülekezetben uralkodott.
Van egy ellentmondásosnak tűnő kijelentése Pál apostolnak ami ehhez a témához kapcsolható, ime: " Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé". (1Kor 11, 1). Itt áttételes módon kívánja azt a korintusiaknak kifejezni, mint a pogányok apostola, vegyenek tőle példát. Pál apostol volt az aki a legtöbbet tett mindazért, hogy elnyerje a pogányokat Krisztusnak. Mint apostol hatalommal is rendelkezett, de nem alkalmazta hatalmát a gyülekezetekben. Azért nem is adott okot, hogy csoportok kövessék őt, hanem mint Krisztusnak elkötelezett apostola jó példával szolgált a gyülekezetekben. Mert az a kijelentése ami arra vall, hogy ő már Krisztus teljes életét éli köztük, ez fenntartotta számára azt jogot, hogy ezt így kimondja, vagy leírja. "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem". (Gal 2, 20).
