A képmutató kereszténység.
“ A rendelkezés célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet. Ettől némelyek eltévelyedtek, az üres beszédre hajlottak,..”(1Tim 1, 5)
Egy kényes témába kezdek, sokak számára ez felháborító, hogy napvilágra kell hozni ezeket a tényeket, pedig ez nyilvánvaló aki látja, hogy a kereszténység az egy olyan hatalmas és bonyolult rendszer, elemzés tekintetében majdnemhogy nem követhető. Milliárdok akik keresztényeknek valják magukat, annyiféle szellemiséggel párosúlnak, hogy ember legyen a talpán aki ezt egybe tudná kötni. A sokféle népek kultúrájához igazodnak, pogány elemekkel a judaizmussal is párosítva, nemhiába nevezik judo- kereszténységnek. Elnézést azoktól akik nem magyarul olvassák a cikkeimet, mert a fordító nem adja át a magyar szöveget pontosan.
Egy testvér leveléből idézek: “A keresztényekkel az is nagy baj, hogy nagyon lebutítják Istent. Egy nagyon lebutított istenképet adnak a nép elé, ezért is fordulnak el sokan a kereszténységtől (és a Biblia Istenétől is egyben). Szóval azon gondolkodtam mostanság, hogy mennyire képtelenség felfogni Istent a maga valóságában. Gondold el, hogy ha létezik a nap, a mars, a hold, a naprendszer bolygói, a világűr, az univerzum, az összes (számunkra leginkább láthatatlan) szféra, szellemvilág, asztrális tér, a föld belseje, még ezekről sincs semmi valós fogalmunk, szóval ezek ha léteznek akkor is mind Istenen BELÜL kell létezniük, mert Istenen kívül szó szerint nincs és nem lehet semmi. Na most ha ez így van, akkor micsoda hatalom és erősség lehet Isten? Akiben mindez létezik? Szóval ez felfoghatatlan. És most ezt hasonlítsd össze a keresztény istenképpel! Nem csoda, hogy sokan hülyének nézik a keresztényeket, amúgy sajnos teljes joggal mert leginkább valóban azok.” Eddig az idézet.
A válaszom ez volt erre a gondolatra: “ Tetszik ez a kijelentésed "a keresztények lebutítják Isten képét".
Vagyis más istent festettek maguknak. Hát ez úgy néz ki, hogy ha a vaknak ceruzát adsz a kezébe, és azt mondod rajzolja le a Notre Damot, amiről csak hallomásból tud és úgy ahogy neki elmondják. Mi lesz annak az eredménye?
A nevét aláírhatja, hogy ez a Notre Dame, de a valóság az, hogy groteszk karikatúra lesz az eredmény , olyan mint a kereszténység, akinek a fülébe súgják, hogy mit kell tennie vakon, de aláírva, ez Jézus Krisztus egyháza. De ez olyan hamis egyház mint a szentháromság tana.
Ami a kívűli világot illeti a teremtésben, fel se merül ez a fogalom. Olyan nincs amit Isten teremtett azon kívül semmi vagy valami legyen. De van Isten háza és országa úgy a mennyben és itt a földön is. De Isten házába bent vannak azok akiket eleve erre rendelt el, az örök hajléka a választottaknak a kívülállók meg nem kaptak lakhelyet Isten országában, a pokol az ő helyük, de erre nem térnék ki. Az én véleményem szerint a pokol olyan helyen van ahol Isten nem él, de valahol ki van jelölve ez a hely, a kénes, tüzes tó, ami mértanilag nem ábrázolható. De ez csak az én véleményem.”
“ Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül lévők felett ítélkezzem? Nemde ti is a belül levők felett ítélkeztek?
A kívül lévőket pedig majd Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül! (1Kor 5, 12).
Mert ahogy a ház ura felkel, és bezárja az ajtót, ti már kívül állva kezditek az ajtót zörgetni, mondva: Uram! Uram! Nyisd meg nekünk! Ő pedig azt feleli: Nem tudom, honnan valók vagytok.” (Lk 13, 25)
Az ok nyilvánvaló, hogy maga a keresztény hitvallás nem tükrözi az Istennel az Atyával való szoros közösséget. Ezt a gyakorlatban látható. Hiszen nem az amit mondanak a túlnyomó része a lelkészeknek lenne a nagyobbik baj, (habár a szó az amit mondanak, az információ, de a szellemiség határozza meg ki kinek hisz és cselekszik), hanem az a baj amit csinálnak. 1 János levelében olvashatunk erről. Erre az Úr így tanította a népet.” Amit azért parancsolnak, mindazt megtartsátok és megtegyétek, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert amit mondanak, azt nem teszik meg. “ (Mt 23, 3).
Péter apostol teljesen felfedi az okát, hogy mi a lényege a hamisságnak. Ez nem csak a zsidókra vonatkozik, hanem a kereszténységre is. Aki ismeri a kereszténység történetét, kézen foghatja azt a pillanatott, amikor ez a bomlás elkezdődött, és az igazi a Messiáshoz, a Megváltóhoz hűek homályba merültek az első zsinat elfogadása után, a történelem írók már csak ezt látták és ezt követték nyomon. Azért mert továbbra is ezek a Krisztushoz hű hívők jelentéktelenek maradtak a Krisztus nevével fémjelzett kereszténység árnyékában. Aztán az írtásuk is megkezdődött. De idézük Péter írását.
“Szemük parázna vággyal van tele, nem szűnnek meg vétkezni, elcsábítják az ingatag lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei.
Elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának az útját, aki a gonoszság bérét kedvelte,...” (2Pt 2, 14).
Menthetetlen, visszafordíthatatlan folyamat ez, a képmutatás felsőfoka és ez az antikrisztus hatalmába torkollik, vagyis neki készítí elő a talajt, hogy szinre lépjen a maga idejében.
A szavaim erősek, ettől egyesek elfordulnak, mások meg elgondolkoznak, akik kevesebben vannak, mert kevesen találják meg a szűk utat, hogy azon járjanak.
“Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, hazudunk, és nem az igazságot tesszük.” (1Jn 1, 6).
Ma az én feladatom ez volt, lehet sokak számára már lerágott csont, de soha ne hagyjuk abba Isten igazi arcának a megismerését, akkor sem ha nincs teljes képünk róla, ami lehetetlen se itt se a jövőben nem látjuk meg Istent teljességében. A Messiás az Isten Fia képét láthatjuk kegyelemből, akinek megmutatja magát Szellemben.
“Kegyelem és békesség áradjon rátok bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében.
Az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott, amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, kikerülve azt a romlottságot, amely a kívánság miatt van a világban.” (2Pt 1, 2-3)
