"A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő? A tömegben nagy zúgolódás támadt miatta. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások pedig azt mondták, hogy nem az, hanem félrevezeti a népet." (Jn 7, 11).
Jézus Krisztus nem volt különleges kinézetű, könnyen el tudott vegyülni a tömegben. A szentek jegyei nem a külső megkülönböztetések a ruházatuk a jelképeket viselő, sőt a papság groteszk módon szabott reverendája teszik felismerhetővé. A kegyesség látszata megtévesztő lehet. Az a máz amit az ember szeret magára ölteni, valamivel kitűnni, jelezni a hovatartozását az elkülönült csoportok egyenruháját viselők és szimbólumok viselése, ez mind a régi ember tartozéka, viseli a büszkeség jeleit.
A nép pedig mint általában tévesen ítéli meg a dolgokat, mert ebben az esetben is láthatjuk, hogy Jézust egyesek jó embernek vélték, mások pedig megtévesztő hamis prófétának, aki Belzebub hatalmával űzi ki a démonokat. De a nép prófétának is tartotta, de egy kisebb csoport akik a tanítványai közül voltak, azok Péterrel együtt Isten Fiának tartották. Ez az a kevés ami ma már soknak tűnik, de valójában Isten nem így látja, kevés mert keresi azokat akik az Ő Fiát nem csak ajkukkal tisztelik hanem szívükkel. " Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem." (Mt 15, 8). "Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram”, ha nem teszitek meg azt, amit mondok?"(Lk 6, 46).
Ez ma is így van az úgynevezett demokráciában a népakarat a szólásszabadság látszatában, az embereket mindig félrevezetik, a tudatukat megtévesztik, mert valójában akkor sem most nem mondhatja ki mindazt az ember amit gondol, hanem vagy hallgat meggondolva, vagy azt mondja amit a körülmények diktálnak. És eljött az az idő is, amikor a Szentírásból sem lehet lesz idézni azt ami sérti a szekszuális kisebbségi érzelmeket, meg miegyéb tabunak számító témákat. "De senki sem beszélt nyilvánosan róla a zsidóktól való félelem miatt". (Jn 7). De amikor a tudatukat mások átformálják, szinre lépnek azok akiket a demokrácia népakaratnak vél.
" És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg!
De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg!" (Mt 27, 22). Pálcát törni mások felett nem vált ki nagy erőfeszítést, a nép a tömeg szindróma erősíti fel azt a dühöngő tömeget, ezzel befolyásolja a hatalmon lévőket, amit ma selymes demokráciának is nevezhetünk ravaszabb módszereket használ. Semmi sem változott azóta csak a módszerek, sem a világ nem lett jobb, csak az eszközök változtak. Ma nem feszítik meg az embereket, csak meghurcolják és véletlen balesetek áldozatává válnak.
A dühödt tömeg annyira elborult, hogy átkot hozott az egész nemzedékekre, amit Isten figyelembe vett. "Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!" (Mt 27, 25).
De ne felejtsük el, hogy mindennek a felszíne alatt a hatalom a pénz szeretete gyökereznek." Aki szereti a pénzt, nem telik be vele, és aki szereti a bőséget, sosem elégszik meg jövedelmével. Ez is hiábavalóság". (Préd 5, 10).
Ezt nagyon konkrétan kijelentette Jézus " Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak". (Lk 16, 13).
" Ha valaki mást tanít, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeihez és a kegyesség szerint való tanításhoz, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, csak betegesen szereti a vitát és a szópárbajt, amelyből irigység, viszálykodás, káromlások és rosszakaratú gyanúsítások származnak. Ezek megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott emberek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintik. De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit.
De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek csak pusztulásba és romlásba döntik az embereket. (1Tim 6, 3-10) "Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak". (1Tim 6, 10).
Ugyan mi a pénzre gondolunk, ami soha nem elég, a szellemi életre nagy hatással van. Annak a jeleit láthatjuk viselkedésben, öltözködésben beszédünkben háztartásunkban. A szellemi életre pedig éppen fordítva hat, mert azzal pedig elégedettek lehetünk. Mert nincs szükségünk rá, gazdagnak tudjuk magunkat szellemi teológiai tudásban. De az Úr nem úgy látja.
A vallásos demokrácia volt jellemző és most is jellemzi a laodiceai gyülekezetet. " Mivel ezt mondod: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy." (Jel 3). Tehát egyik a másik kárára válik, ezt gondoljuk meg, hogy mi használ és mi tesz kárt lelkünknek.
Békesség mindenkinek, akik Krisztusban keresnek és találtak megelégedést és menedéket.
