Ha feltámadtatok Krisztussal..
“ Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok, miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok. Ezekben az elesésekben és vétkekben jártunk mi is mindannyian, egykor húsunk kívánságaiban élve, mikor a húsból és gondolatokból feltörő akarásokat vittük véghez, és természettől a harag gyermekei voltunk, mint a többiek. Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg, amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített – a kegyelem mentett meg titeket.( Ef.2,- 1..5). Csia.
Mindannyian bűnben születtünk, ezt írja az írás. Nincs kivétel még ha az Isten előre választott kegyelme által sokakat hittel megajándékozott, akkor is bűnösök vagyunk. A kegyelem feltámasztja mindazokat akik Isten Fiában hisznek, kihívja őket ebből a világból az eklézia a kihívottak gyülekezetéhez csatolja. Ez a gyülekezet földi de nem földi keresztényi vallási felekezetek összeségét jelenti. A megtért bűnösök Isten gyülekezetéhez tartoznak amit Pál apostol egyszerűen Krisztus testének nevez Isten az Atya kinyílatkoztatásával. Ennek felel meg az aki szellemileg és esetleg testileg is elhatárolódik a világtól a fenti idézetekben leírtakkal. Az újjászületett, feltámadt a szellemi halálból, ennek eredményeképpen meggyógyul vakságából és hallása vagyis füle nyitva van Isten szavának hallására még ha nem közvetlen hanem szolgálati angyalok által is, de a forrás Isten maga. A folytonos felismerés útján Istennek engedelmesek, vagyis Isten beszédét követik, nem a világ szellemében gyönyörködnek vagy súlya alatt tévelyegnek, szellemi uralma alatt vannak, ami ellenségeskedés Isten ellen. Az engedetlenség fiai, követik a levegőbeli fennhatóságok, (ahogy Csia Lajos fordította) szellemét és rendjét, mert az is rend egy szempontból, annak a hatása alatt vannak. Tudatlanul vagy tudatosan követik a világot irányító hatalmaknak szellemét és rendeléseit. Ezen felül Isten az Úr, de ezt tudni kell, hogy nem mindenki ismeri az Urat és engedelmes neki. A Lucifer akit engedetlensége és gőgje miatt az Isten hegyéről a földre taszított, megadatott neki egy időre, hogy hatalmaskodjon itt a földön, addig ameddig Isten próféciái bennem teljesülnek.
Látjuk e magunkat ebben a környezetben? Mert az is megvan írva, hogy nem lehetünk két gazda szolgái. Vagy az egyiknek szolgálunk és hozzá tartozunk és a másikat gyűlöljük. Ez egy meghatározó állapot. Ezt kellene felismerni magunkban, melyik urat szeretjük. A felismerést az Isten adja, de ehhez ébernek kell lennünk, hogy mit mond és merre vezet Isten Szelleme. Kihez ragaszkodik lelkünk és kivel szeretünk eggyütt lenni? Istennél nincsenek kollaboránsok vagy kettős ügynökök. A sátának vannak ilyenek akik be is szivárogtak a gyülekezetekbe, sőt fel is hasznàlja őket az igazság, Isten útjainak elferdítésére. Így jött létre a kereszténység a negyedik században, a világ teremtése óta a legnagyobb megtévesztése az emberiségnek, hazugság és ravaszsága a sátánnak, nem azért van nagyobb jelentősége a kereszténységnek, mert hogy a többi vallások nem hamisak, hanem egy olyan nevet hírdet aki Isten Fia és a világ Megváltója. A többi világvallás nem tartja magáénak ezt a nevet. A sátán, aki tudja, hogy vesztes de megteszi a magáét, legalább ártson Istennek, hogy sötétségbe tartsa az embereket. Ezzel is Isten akaratát teljesíti, de ez nem Isten jobbjáról származik. Ez is Isten akarata, ami emberi bölcsességgel nem érhető el, vagyis részben. Megosztja a világot és egy fej alá tereli mindazokat akik hisznek egy olyan világban ahol uralkodik a béke, Isten nélkül.
Tehát különösen figyeljünk arra, hogy hova tartozunk. Akkor amikor János apostol és mások kijelentik, hogy aki szereti e világot abban nincs meg az Atya szeretete. Ez mit jelent a számunkra, és mi az a világ? “ Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1Jn 2, 15).
A kérdés az, hogy ki mit tart igazságnak vagy ravasz hazugságnak. Ebben a kérdésben nagy a látszólagos káosz az emberi társadalomban. Maga a Biblia nem ad vàlaszt erre a kérdésre, vagyis csak megvilágítja ige által, de az ember az olvasás és tanulmányozással nem tudja kiismerni magát mi az igazság, csakis akkor ha megcselekszi azt a Szent Szellem vezetésével. Ezt nevezi a szentírás engedni Istennek. Addig a felismerés csak teória nem bizonyíték. Akkor a saját megélése és tapasztalatai lesznek a bizonyítékai annak, hogy igazságban jár vagy sem. De ez is determinált, nehogy az ember elbízza magát, mert ez sem tőlünk van. Aki elbízta magát az már bizonyíték, hogy rossz úton jár.
Az embernek ez vagy az a szellemisége határozza meg, hogy mit, kit követ és lesz hasonlóvá annak akiben, amiben él. A külső megjelenése ha úgy tetszik az aurája fogja kivetíteni a belső szellemiségét, amit mások vagy látnak vagy nem. Ugyanis a szem néz de lehet, hogy nem lát, vagy azt néz vagy azt látja amit látni akar. Ezzel nem kell törődni, mert mi emberek ezen nem változtathatunk, ez a belső ember aurája hat a külső testre amit sátornak nevez az írás. Például egy rockzenész aurája a zenéje a bőr szegecses dzsekije és cuccok amit hord hatást gyakorol az emberre, akkor hasonlóvá fog válni vele mert rokonlelkek, ezek a dolgok már megvoltak bennük, csak akkor jelentek meg amikor nyílvánosságot nyertek. Ez a kereszténységben is így jelennek meg, különösen farsang idején, vagy a betlehemi búcsú meg egyebek tükrözik a szellemi gondolkodásunkat.
Hogy ne legyünk elitélve a világgal együtt, váljunk ki belőle Isten előre meghatározott akarata szerint. Ez vonatkozik minden szférára részleteiben, a világ szép és csúnya szegmenséit beleértve. “Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja”. (2Tim 2, 19). Az Úr neve Jesua, de írják Yeshua, latinosítva Jesus, magyarul Jézus mint melléknév. De az igazi neve “ A név eredeti héber formája יֵשׁוּעַ (Jesua), mely az arámi nyelvben is használt rövidebb változata volt az Ószövetségben található יְהוֹשֻׁעַ (Jehosua) formának. A név jelentése „Jahveh a szabadító”. Aki a Szabadító nevét hirdeti, netán viseli mint Krisztushoz tartozó, vegye tudomásul, hogy istent nem lehet becsapni és becsteleníteni. Ne hordja az aki hívő, vagy ha annak tartja magát, olyan jelzőket és neveket amik utálatosnak tart Isten. Amikor egy árut reklámoznak szép csomagolásban, általában csak akkor derűl ki amikor felbontjuk és meglátjuk mi van benne, megfelel vagy nem a reklám szövegének. Ez így van az emberrel is, csak akkor látjuk megönmagunkat, ha meghalunk Krisztussal, tehát felbontottuk a csomagolást ami ragyogott a szemünkben. Aki ezt nem érti egyenlőre, de lehet sohasem fogja megérteni, mennyire fontos az Istennek mit vállalunk magunkra.
Tehát aki boldog akar lenni Isten kegyelméből felismeri, hogy mi az igazság és a hamisság, az lépjen is nemcsak értse meg, hogy Isten elé nem állhat az aki szereti a hamisságot, a világvallások egyikét, a mi esetünkben a hamis gyöngyöt a kereszténységet minden csodás ragyogásával együtt, inkább utálja meg. Erre azt mondhatjuk, hogy nem minden keresztény hamis tanokat követ. Nem minden gyülekezet hamis, vannak jó gyülekezetek és hívő emberek. De Isten ezeket nem ismeri el mint annak a tükrének amit Ő eleve elrendelt. Nem is tehetünk mást mint beismerni, hogy a hét ázsiai gyülekezet angyalai vagyis szellemisége sem Isten Szellemét tükrözi a Jelenések könyvében a 2. és 3. fejezetben. De hanem is, vannak akik hűek maradnak Istenhez attól függetlenűl milyen állapotok uralkodnak körülötte. A kereszténységet egy babiloni városhoz hasonlíthatjuk merészen, mert az is. “ És az asszony, akit láttál, az a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyain.” (Jel 17) A Jelenések könyvében meg is látjuk birodalmi hatalmát a 17.18. fejezetében. De ahhoz, hogy meglássuk az igazi arcát, lépni kell engedelmesen. “ És hallottam egy másik hangot a mennyből, amely ezt mondta: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és csapásai ne érjenek titeket! Mert bűnei az égig hatottak, és Isten megemlékezett gonoszságairól.” (Jel 18, 4)
“Ezért Jézus is, hogy megszentelje tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozva. Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük”. (Zsid 13, 12-13).
Akinek van füle, hallja mit mond Isten az angyalai által a gyülekezeteknek.
