"Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül". (Róm 9, 27)
"Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak. És így az egész Izráel üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságot, és ez lesz velük az én szövetségem, amikor eltörlöm a bűneiket. Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek tiértetek, de a kiválasztásra nézve szeretettek az ősatyákért." (Róm 11, 25-27).
Izrael a kiválasztott nép, és ha egyszer Isten így döntött, hűséges lesz hozzájuk mindvégig, még ha sokan közülük el is vesznek, ahogyan a negyvenéves vándorlásuk során elhulltak a sivatagban, nem érték el az ígéret földjét azok közül akik kijöttek Egyiptomból. De mi közünk nekünk Izraelhez, Krisztus követőinek? Az írás ezt kimondja, hogy Izrael a példa számunkra, hogy ne essünk abba a hibába ahogyan ők estek. Legyen példa számunkra, hogy előre láthassuk a csapdákat, hiszen Izrael példáiból megláthatjuk a következményeket is. Ugyanazokat a gonoszságokat elkövetik a keresztények ma is, de ez minden az Úrtól van, ugyanúgy ahogy Izraellel tette, megkeményíti szívüket. Mert ha a kegyelemben nem állhatatos az ember, akkor még mi maradhat hátra, hiszen Isten a legdrágább kincsét adta nekünk embereknek, hogy ha elfogadjuk tőle ezt az áldozatot akkor üdvözülnek, ha nem, Isten haragja marad rajtuk.
Az evangélium ma hirdeti Krisztust a Megváltót, azt akit Izrael elutasított és elutasít mai napig, de eljön az az idő amikor Isten felveszi velük újból a kapcsolatot és hirdetni fogják Isten országát e földön nagy megpróbáltatások idején a Gyülekezet elragadása után a mennybe, amikor a Szent Szellemmel a Gyülekezet elhagyja a földet, ez az első feltámadás. Akkor már a mennyeknek országát nem fogják hirdetni, hanem Krisztust mint királyt aki közeleg és elfoglalja a földi trónját Jeruzsálemben. Ezek lesznek a tanúk Izrael népéből valók. De addig is ma a kegyelem napja van, és ameddig nem teljesedik be az üdvözült pogányok száma, addig Isten nem ontja haragját az emberekre, csak azután amikor bezáródik a kegyelem ajtaja, ahogyan a vízözön előtt Noé bárkájának ajtaja bezáródott és csak nyolcan menekültek meg Isten haragjától úgy most is csak a maradék, azok akik a keskeny útra léptek és a szűk kapun át lépnek be a mennyeknek országába, azok üdvözülnek. "De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt 7, 14) Te is köztük vagy drága barátom?, - tud meg mihamarabb mert az idő közel. Aki őszintén keres az talál, Isten szeme rajtunk nyugszik és igazgatja az igazak utját, senki nem vesz el Jézus Krisztus juhai közül, mind számon van tartva, és nevén szólítja őket, hogy elvezesse oda ahol most van a mennyeknek dicső birodalmába, mert a sírokban lévők is meghallják a hívó harsona hangját amikor eljön a testünk feltámadásának pillanata. Azután mindig az Úrral leszünk. " Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Azért hát vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel." (1Thessz 4, 16-17).