"Volt pedig egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és mindennap nagy lakomát szerzett. És volt egy Lázár nevű koldus, aki fekélyekkel tele ott feküdt a kapuja előtt, és szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal, de csak a kutyák jöttek, hogy nyalják sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. És amint a pokolban kínok között fölemelte szemeit, látta távolról Ábrahámot és Lázárt annak kebelén. Akkor így kiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa ujjának hegyét a vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!
Ábrahám pedig azt mondta: Fiam, emlékezz rá, hogy a jókat te megkaptad az életedben, hasonlóképpen Lázár is a rosszakat, neki most vigasztalásban van része, te pedig gyötrődsz." (Lk 16, 19-24).
Ez a példázat arra mutat rá elsősorban, hogy itt az életben milyen viszonyban él az ember egymással. A gazdag nem azért került a pokolba mert gazdag volt, a koldus meg nem azért üdvözült mert szegény volt. Itt nem a hitről beszél az ige, hanem felvázolja mindannak az egoizmusnak a következményeit aminek szemtanúi lehetünk ma is ebben a világban. Láthatjuk a két helyet amit egy áthatolhatatlan szakadék választ el egymástól, ami az egzisztenciális világ elhagyása után kerül az ember ki- ki Isten rendelése szerint. Az egymás közötti viszony határozza meg hitünk teljességét. Mert a törvény teljessége is azt mutatja ,hogy : " Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat. A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat." (Mk 12, 30). Ezek parancsolatok elhagyása vagy nem betartása, szellemi halottságról tanúskodik. Hiszen a természetes ember nem tudja szeretni Istent teljes szívből és következésképpen nem tudja szeretni felebarátját. Mert ha igyekszik is betartani ezeket a "törvényeket", mindig hagy magának valamit, amit magára szánt élvezetből cselekszik. Azzal nyugszik meg a lelkiismerete, hogy Isten megáldotta minden jóval, és joga van élvezni mindazt amit kapott, nem osztani meg senkivel aki azt nem kapta meg. Az magára vessen aki szegény, mert aki szegény az buta, aki buta az szegény, ezt halljuk mindig ebben az esetben. A hús nem tud úgy szeretni ahogy Isten ezt megmutatta Krisztus halálában aki az emberiség vétke miatt adta az életét, mert szerette az Atyát és azokat akiket teremtett és akik a világban élnek, tehát az embereket. Az isteni szeretet (agape), az önfeláldozás, de Isten ezt nem hányja szemünkre, csak megmutatta nekünk, hogy ne bízzuk el magunkat azzal, hogy mi be tartottuk a törvényt ha adakozunk vagy önfeláldozóan szolgálunk Istennek. Mindig marad bennünk az amit még szét tudnánk osztani, de nem merjük mert magunk hiányt fogunk szenvedni. Krisztus pedig kiüresítette magát és eljött ide ebbe a bűnnel telt világba, hogy önmagát áldozza fel a bűnért. Ezt ember nem tudta megcsinálni, ezt csak Isten tudja, tudta megtenni, azért mi mindig adósok leszünk a szeretetben." Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másik embert szereti, az betöltötte a törvényt." (Róm 13, 8)
A szentírás a testvérek közötti szeretetről beszél de nem csak, hanem a felebarátokról is, vagyis akik közel vannak hozzád. Az orosz fordításban ( возлюби ближнего ), arra utal, ahogy fent olvastuk a gazdag és a koldus közelségéről, hiszen a koldus ott volt a gazdag kapujának küszöbén, de a gazdag nem hogy nem adott egy kis morzsát neki, hanem észre sem vette őt. Nem foglalkozott vele. De még a szolgáinak sem adott parancsot, hogy etessék meg a rászorulót.
A koldus Lázár sebeit a kutyák nyaldosták, "de csak a kutyák jöttek, hogy nyalják sebeit".
Isten nem hagyja el a szenvedőket, ha nincs más aki segítene elküld olyan embereket akik nem Isten igéretei szerint vannak elküldve, hanem kegyelme által felhasznál mindenkit és megteremti azokat a körülményeket és azokat az embereket buzdítja fel, hogy a szenvedők ne szenvedjenek hiányt. Úgymond, kívülről jön a segítség, onnan ahonnan nem is várta. Sok ilyen példa van a szentírásban, amikor a szegényeket megsegíti Isten, úgy a testi mint a szellemi szegényeket. De ha mi kimaradunk ebből, ha megtudtuk tenni és nem tettük meg, ha volt mit megosztanunk és nem osztottuk meg, akkor más viszi el a koronánkat.
