Felsőbbrendű törvény.

 "Volt pe­dig egy gaz­dag em­ber, aki bí­bor­ba és pa­tyo­lat­ba öl­tö­zött, és min­den­nap nagy la­ko­mát szer­zett. És volt egy Lá­zár nevű kol­dus, aki fe­ké­lyek­kel tele ott fe­küdt a ka­pu­ja előtt, és szí­ve­sen jól­la­kott vol­na a gaz­dag asz­ta­lá­ról le­hul­lott mor­zsák­kal, de csak a ku­tyák jöt­tek, hogy nyal­ják se­be­it. Tör­tént pe­dig, hogy meg­halt a kol­dus, és az an­gya­lok fel­vit­ték Ábra­hám ke­be­lé­re. Meg­halt a gaz­dag is, és el­te­met­ték. És amint a po­kol­ban kí­nok kö­zött föl­emel­te sze­me­it, lát­ta tá­vol­ról Ábra­há­mot és Lá­zárt an­nak ke­be­lén. Ak­kor így ki­ál­tott: Atyám, Ábra­hám, kö­nyö­rülj raj­tam, és küldd el Lá­zárt, hogy márt­sa uj­já­nak he­gyét a víz­be, és hű­sít­se meg a nyel­ve­met, mert gyöt­rő­döm e láng­ban!

Ábra­hám pe­dig azt mond­ta: Fiam, em­lé­kezz rá, hogy a jó­kat te meg­kap­tad az éle­ted­ben, ha­son­ló­kép­pen Lá­zár is a rossza­kat, neki most vi­gasz­ta­lás­ban van ré­sze, te pe­dig gyöt­rődsz." (Lk 16, 19-24).

 Ez a példázat arra mutat rá elsősorban, hogy itt az életben milyen viszonyban él az ember egymással. A gazdag nem azért került a pokolba mert gazdag volt, a koldus meg nem azért üdvözült mert szegény volt. Itt nem a hitről beszél az ige, hanem felvázolja mindannak az egoizmusnak a következményeit aminek szemtanúi lehetünk ma is ebben a világban. Láthatjuk a két helyet amit egy áthatolhatatlan szakadék választ el egymástól, ami az egzisztenciális világ elhagyása után kerül az ember ki- ki Isten rendelése szerint. Az egymás közötti viszony határozza meg hitünk teljességét. Mert a törvény teljessége is azt mutatja ,hogy : " Sze­resd azért az Urat, a te Is­te­ne­det tel­jes szí­ved­ből, tel­jes lel­ked­ből, tel­jes el­méd­ből és min­den erőd­del. Ez az első pa­ran­cso­lat. A má­so­dik pe­dig eh­hez ha­son­ló: Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat. Nincs más, ezek­nél na­gyobb pa­ran­cso­lat." (Mk 12, 30). Ezek parancsolatok elhagyása vagy nem betartása, szellemi halottságról tanúskodik. Hiszen a természetes ember nem tudja szeretni Istent teljes szívből és következésképpen nem tudja szeretni felebarátját. Mert ha igyekszik is betartani ezeket a "törvényeket", mindig hagy magának valamit, amit magára szánt élvezetből cselekszik. Azzal nyugszik meg a lelkiismerete, hogy Isten megáldotta minden jóval, és joga van élvezni mindazt amit kapott, nem osztani meg senkivel aki azt nem kapta meg. Az magára vessen aki szegény, mert aki szegény az buta, aki buta az szegény, ezt halljuk mindig ebben az esetben. A hús nem tud úgy szeretni ahogy Isten ezt megmutatta Krisztus halálában aki az emberiség vétke miatt adta az életét, mert szerette az Atyát és azokat akiket teremtett és akik a világban élnek, tehát az embereket. Az isteni szeretet (agape), az önfeláldozás, de Isten ezt nem hányja szemünkre, csak megmutatta nekünk, hogy ne bízzuk el magunkat azzal, hogy mi be tartottuk a törvényt ha adakozunk vagy önfeláldozóan szolgálunk Istennek. Mindig marad bennünk az amit még szét tudnánk osztani, de nem merjük mert magunk hiányt fogunk szenvedni. Krisztus pedig kiüresítette magát és eljött ide ebbe a bűnnel telt világba, hogy önmagát áldozza fel a bűnért. Ezt ember nem tudta megcsinálni, ezt csak Isten tudja, tudta megtenni, azért mi mindig adósok leszünk a szeretetben." Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másik embert szereti, az betöltötte a törvényt." (Róm 13, 8)

 A szentírás a testvérek közötti szeretetről beszél de nem csak, hanem a felebarátokról is, vagyis akik közel vannak hozzád. Az orosz fordításban ( возлюби ближнего ), arra utal, ahogy fent olvastuk a gazdag és a koldus közelségéről, hiszen a koldus ott volt a gazdag kapujának küszöbén, de a gazdag nem hogy nem adott egy kis morzsát neki, hanem észre sem vette őt. Nem foglalkozott vele. De még a szolgáinak sem adott parancsot, hogy etessék meg a rászorulót. 

 A koldus Lázár sebeit a kutyák nyaldosták, "de csak a ku­tyák jöt­tek, hogy nyal­ják se­be­it". 

Isten nem hagyja el a szenvedőket, ha nincs más aki segítene elküld olyan embereket akik nem Isten igéretei szerint vannak elküldve, hanem kegyelme által felhasznál mindenkit és megteremti azokat a körülményeket és azokat az embereket buzdítja fel, hogy a szenvedők ne szenvedjenek hiányt. Úgymond, kívülről jön a segítség, onnan ahonnan nem is várta. Sok ilyen példa van a szentírásban, amikor a szegényeket megsegíti Isten, úgy a testi mint a szellemi szegényeket. De ha mi kimaradunk ebből, ha megtudtuk tenni és nem tettük meg, ha volt mit megosztanunk és nem osztottuk meg, akkor más viszi el a koronánkat.