Kezdjük el magunktól.

 "El­küld­te azért az ÚR Dá­vid­hoz Ná­tán pró­fé­tát. Az be­ment hoz­zá, és ezt mond­ta neki: Két em­ber volt egy vá­ros­ban, az egyik gaz­dag, a má­sik sze­gény.

A gaz­dag­nak fe­let­tébb sok juha és ökre volt. A sze­gény­nek pe­dig sem­mi­je sem, csak egy kis nős­tény bá­rány­ká­ja. Úgy vet­te és táp­lál­ta, és nála ne­vel­ke­dett föl gyer­me­ke­i­vel együtt. Sa­ját fa­lat­já­ból evett, és a po­ha­rá­ból ivott. Az ölé­ben aludt, és olyan volt neki, mint­ha a le­á­nya vol­na. Mi­kor pe­dig át­uta­zó ven­dé­ge ér­ke­zett a gaz­dag­nak, saj­nált az ő ök­rei és ju­hai kö­zül ho­zat­ni, hogy a hoz­zá ér­ke­zett ven­dég­nek ételt ké­szít­sen be­lő­le. Ezért el­vet­te a sze­gény­től a bá­rá­nyát, és azt fő­zet­te meg a hoz­zá ér­ke­zett ven­dég­nek. Ak­kor Dá­vid ha­rag­ra gyúlt az el­len az em­ber el­len, és azt mond­ta Ná­tán­nak: Él az ÚR, hogy ha­lál fia az az em­ber, aki ezt cse­le­ked­te!

A bá­rá­nyért pe­dig négy­szer annyit kell ad­nia, mi­vel­hogy ezt mű­vel­te, és mi­vel kö­nyör­te­len volt. Ek­kor Ná­tán ezt mond­ta Dá­vid­nak: Te vagy az az em­ber! Azt mond­ja az ÚR, Iz­rá­el Is­te­ne: Én ken­te­lek föl, hogy ki­rály légy Iz­rá­el fö­lött, és meg­sza­ba­dí­tot­ta­lak Saul ke­zé­ből. Ne­ked ad­tam urad há­zát, és a keb­led­re urad fe­le­sé­ge­it, ezen­fö­lül ne­ked ad­tam Iz­rá­el és Júda há­zát. S ha ez még ke­vés lett vol­na, még ad­tam vol­na hoz­zá sok mást is.

Mi­ért ve­tet­ted meg az ÚR be­szé­dét, hogy olyan dol­got cse­le­ked­jél, amely utá­la­tos őe­lőt­te? A het­ti­ta Úri­ást fegy­ver­rel vá­gat­tad le, és fe­le­sé­gét fe­le­sé­gül vet­ted ma­gad­nak, őt ma­gát pe­dig Am­món fi­a­i­nak a fegy­ve­ré­vel öl­ted meg". (2Sám 12, 1-8)

 Kedves olvasó, mielőtt bírálsz vagy elítélsz másokat még gondolatban is, előbb nézd meg magad nem e te is azzal a bűnnel vagy tele, vagy voltál valamikor. Ha szabad vagy már a bűn terhei alól, akkor gondolj arra, hogy Isten kegyelme szabadított meg téged a bűneidtől, nem saját erődből lettél szabad, ezért légy irgalmas és hosszútűrő mások iránt. " Ek­kor Pé­ter oda­ment hoz­zá, és azt kér­dez­te: Uram, hány­szor vét­kez­het az én atyám­fia el­le­nem, és hány­szor kell meg­bo­csá­ta­nom neki? Még hét­szer is? Jé­zus így vá­la­szolt: Nem azt mon­dom, hogy hét­szer, ha­nem még het­ven­hét­szer is". (Mt 18, 21). Igen, a megbocsátás nehéz dolog ha a szív gőgös és büszke. Erre vonatkozólag a szentírás sokat nyilatkozik. De ebben a fenti esetben Dáviddal, Nátán próféta ábrázolja a Szent Szellemet, mert az evangélium az új embert teszi mérlegre a Szent Szellem által vizsgálja meg az embert, a tükör amit az ember elé tesz, és amit gondol másokról az ember azt tükrözi vissza. Így érthető meg a szálka felfedezése mások szemében, tehát amit másban látsz az benned is megtalálható lehet. A megtévedt ember jellemzője, hogy egyáltalán nem látja helyzetét, csak akkor veszi észre ha a lelkiismerete kitisztul a Szent Szellem által. Aztán ahogy Dávidot megtérésre késztette a lelkiismerete, felfogta a saját bűnét, úgy minket is arra késztet Isten Szent Szelleme, hogy roskadjunk össze, ha magunk elé állítja bűneinket. Aki eddig nem látta meg magát Isten igéjében, akkor ez talán még a jövő kérdése. Most nem Nátán próféta áll előtted, hanem maga az Úr aki szellemével nyitja meg előtted a szabadulás útját. Lehet, hogy éppen most teszi ezt meg veled. Ha megteszi akkor biztos, hogy elvezet téged is a tiszta vizű forráshoz, abból oltva szomjúságod, hogy akarata szerint a szellem gyümölcse teremjen meg szívedben az örök életre.  

 "De a Lé­lek gyü­möl­cse sze­re­tet, öröm, bé­kes­ség, hosszú­tű­rés, szí­ves­ség, jó­ság, hű­ség, sze­líd­ség, mér­ték­le­tes­ség. Az ilye­nek el­len nincs tör­vény. Akik pe­dig Krisz­tu­séi, a tes­tet in­du­la­ta­i­val és kí­ván­sá­ga­i­val együtt meg­fe­szí­tet­ték. Ha a Lé­lek ál­tal élünk, a Lé­lek sze­rint is jár­junk. Ne le­gyünk hiú di­cső­ség­re vá­gyók, egy­mást in­ger­lők, egy­más­ra irigy­ke­dők." (Gal 5, 22-25).