"A Krisztus szeretete szorongat minket, mert úgy gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindazok meghaltak, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Úgyhogy mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, többé már nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, ….(2Kor 5, 14-17).
A régi és új összemosása jellemzi a mai keresztény hitvallást. Ebben a fejezetben Pál apostol kijelenti, hogy Krisztus szeretete szorongat mindenkit akik Isten kegyelméből újjászülettek, egy új a régit elhagyó már senkit testileg nem ismerő ember lakozik mindazokban akiket Isten magához ragasztott. Krisztus az evangéliumokban testben jelent meg, de már akkor amikor feltámadt és negyven nap után felemelkedett a mennybe, testileg nem ismerték a tanítványok. Már sem Mester sem Tanító sem Gyógyítónak nem hívják az üdvözültek, csakis Úrnak. A többi név csakis a régi földön járt Krisztushoz való, habár tudjuk, hogy ez mind őt illeti, mert ugyanúgy a mennyben is megőrizte, sőt megsokszorozta hatalmát mindenek felett. Krisztus aki meghalt mindenkiért és feltámadt sokak felmentéséért, egy új arcát mutatja meg azoknak akik látják Őt dicsőségében. Nem azt a Krisztust látják amit az emberek a feszületen a jászolban vagy akár melyik epizódjában megörökítettek, kőbe, agyagba, vagy talán aranyba öntve, festmények a templomok falain ábrázolják, az a Krisztus meghalt, feltámadt egy új ember aki első a testvérek között. Ezt a Krisztust ismerjük és magasztaljuk aki a mennynek és földnek Királya és Ura.
Ebben a szellemiségben az érzelmiség ki van zárva, mert Istensége az igazság ami nem tűri a halott régi ember hajlamait, azok számára halottak. Így írja Pál "mert úgy gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindazok meghaltak,...". Mindazok meghaltunk vele együtt, hogy éljünk vele együtt. Isten az élők Istene nem a halottaké. Ezt szó szerint kell érteni, mert akiknek a nevük be van írva az élet könyvébe a Bárány könyvébe, azoknak az Istene az Úr, habár Ő az ura mindennek, de nem mindenkinek üdvözítője. Azért ha az Úr kegyelme által te is feltámadtál vele együtt a halottak birodalmából elővezetett Krisztus dicső fényébe, akkor: " Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban, aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az ő szeretett Fiának országába. Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata,
aki képe a láthatatlan Istennek, és ő az egész teremtés elsőszülötte". (Kol 1, 12-14) .
Az elsőszülötte az új teremtésnek, azután az övéi mint örökösei az üdvösségre. Hiszed-e mindezt, hogy az Úr amint elvégezte váltság misszióját, feltámadt a holtak birodalmát hátrahagyva, aminek a föld a bölcsője, megteremtette azt az új embert, aki nagy szenvedések árán megszült Isten akarata szerint. "Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül. Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki megelevenedik. Mindenki a maga rendje szerint. Az első zsenge Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor". (1Kor 15, 19-22).
Ha hiszed, hogy Krisztus a te Megváltód személyesen, megváltott a bűntől aminek a zsoldja a halál, akkor biztos lehetsz Isten ígéreteiben, mert Isten amit ígér azt meg is valósítja. " Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban". (Róm 6, 23). Azért ragaszkodjunk Isten szeretetéhez, aki nem a bűneink szerint ítélt meg, hanem az Ő túláradó kegyelmében teremtett meg téged az új embert Krisztusban.
"Mert tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer s mindenkorra, hogy pedig él, az Istennek él. Így tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak!
Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek! Mert a bűn többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagytok." (Róm 6, 9-13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése