A kishitüség félelme.

 "Láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anák fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemükben is olyanok voltunk". (4Móz 13, 34)

 Az egyiptomi szabadulás után negyven évig vándorolt Izrael a sivatagban, az ígéret földje felé tartott sok nehézségek ellenére eljutottak a Jordán folyó partjához. A kánaán földje volt előttük amit Isten ígért nekik. De a föld ha gazdag is volt, de el volt foglalva népekkel, méghozzá óriás termetű népekkel. Mindezt el kellett foglalni. Itt is a hit megnyilvánulása volt szükséges, nem mindenkiben volt meg ez a hit, csak Káleb és Józsué akik bátran kijelentették, hogy legyőzik az óriásokat Isten segítségével. Ami meg is történt lépésről lépésre.

 Ami minket illet, a világ hatalmasai a hitetlenség szemében legyőzhetetlen, mert egy Isten hívő ember helyzete ebben a világban alacsonyrendű, és a világ hatalmasai vagyis óriásai pedig legyőzhetetlennek látszanak. Ez igaz is ha a test fegyvereivel küzdünk, bizony hogy vesztünk minden csatában. A szellemi élete egy hívőnek lépésről lépésre foglalja el mindazt amit a világ hatalmasai elfoglaltak, ezek a filozófiai elméletek amik teret kaptak ebben a világban. Ennek látszólag megvannak a maga gyümölcsei, de olyan nagyok és nehezek, hogy nehéz egy embernek elhordozni. Például a Darwin elmélet a föld és a világ teremtéséről szóló hipotézisek, már már elfogadott tény, hogy az ősrobbanás volt a világegyetem kezdete. Na de sok olyan terület amit az istentelen tudomány elfoglalt és igyekszik kőbe vésni és tanítani.

 Krisztus feszülete bolondság a világ szemében, mert logikátlan nem hordozza magában a győztes hatalmát, a szemükben kudarc nem győzelem, de egy hívő számára Isten bölcsessége. Krisztus a halálával legyőzte a világot, mert a világ izmai megfeszülnek a létük honosítása érdekében, hogy minden hazug eredményeiket megtartsák, Isten bölcsessége pedig mindezt a feszületre szegezte erőtlenségben. Mert Isten erőtlensége nagyobb minden emberi erőnél. "Mi pe­dig a meg­fe­szí­tett Krisz­tust pré­di­kál­juk, aki a zsi­dók­nak ugyan bot­rán­ko­zás, a po­gá­nyok­nak pe­dig bo­lond­ság, ámde ma­guk­nak az el­hí­vot­tak­nak, zsi­dók­nak és gö­rö­gök­nek is Krisz­tus Is­ten ere­je és Is­ten böl­cses­sé­ge. Mert Is­ten bo­lond­sá­ga böl­csebb az em­be­rek­nél, és Is­ten erőt­len­sé­ge erő­sebb az em­be­rek­nél. Mert néz­zé­tek csak a ti el­hí­va­tá­so­to­kat, test­vé­re­im, hogy nem so­kan vagy­tok böl­csek test sze­rint, nem so­kan ha­tal­ma­sok, nem so­kan ne­me­sek. Ha­nem a vi­lág bo­lond­ja­it vá­lasz­tot­ta ki ma­gá­nak Is­ten, hogy meg­szé­gye­nít­se a böl­cse­ket, és a vi­lág erőt­le­ne­it vá­lasz­tot­ta ki ma­gá­nak Is­ten, hogy meg­szé­gye­nít­se az erő­se­ket, és a vi­lág nem­te­le­ne­it és meg­ve­tett­je­it vá­lasz­tot­ta ki ma­gá­nak Is­ten, és a sem­mi­ket, hogy a va­la­mi­ket meg­sem­mi­sít­se, hogy sen­ki ne di­cse­ked­jék őe­lőt­te". (1Kor 1, 23-28)

 Tehát mindenek felett az Istenben vetett hit a győzelme egy izomagyú világban, ebben a hatalmasnak tűnő a hitetlenség szemében, de ha Isten bölcsességének részesei vagyunk, Isten, Krisztus által már elkészítette az utat, hogy legyőzzük a világ az ég alatt uralkodó világ minden elemeit, egyszerűen Krisztus bölcsességébe kapaszkodva, követve az igazságot. Az emberi bolondságnak amit saját szemében okosnak tart, nincsenek határai, olyannyira végtelen mint a pokol tüze. A hit pedig ezt mind félreteszi és lépésről lépésre követi Isten legyőzhetetlen igazságát és elsajátítja minden gazdagságát, amivel átlát minden látható akadályon és a jövőbe lát Isten szemével.

 " Mert az Is­ten igaz­sá­ga nyil­vá­nul meg ab­ban hit­ből hit­be, ahogy meg van írva: Az igaz em­ber pe­dig hit­ből él. Mert Is­ten ha­rag­ja a menny­ből meg­nyil­vá­nul az em­be­rek min­den hi­tet­len­sé­ge és ha­mis­sá­ga el­len, akik az igaz­sá­got ha­mis­ság­gal fel­tar­tóz­tat­ják, hi­szen ami Is­ten­ből meg­is­mer­he­tő, nyil­ván­va­ló előt­tük, mert Is­ten nyil­ván­va­ló­vá tet­te szá­muk­ra. Mert ami ben­ne lát­ha­tat­lan, tud­ni­il­lik az ő örök­ké­va­ló ha­tal­ma és is­ten­sé­ge, a vi­lág te­rem­té­sé­től fog­va al­ko­tá­sa­i­ból meg­ért­he­tő és meg­lát­ha­tó. Nincs te­hát ment­ség szá­muk­ra,

mert bár Is­tent meg­is­mer­ték, még­sem di­cső­í­tet­ték Is­ten­ként, és há­lát sem ad­tak neki, ha­nem gon­dol­ko­zá­suk hi­á­ba­va­ló­vá lett, és ér­tet­len szí­vük meg­sö­té­te­dett. Ma­gu­kat böl­csek­nek vall­va bal­gá­vá let­tek, és az örök­ké­va­ló Is­ten di­cső­sé­gét fel­cse­rél­ték mu­lan­dó em­be­rek, ma­da­rak, négy­lá­bú­ak és csú­szó­má­szók kép­má­sá­val". (Róm 1, 17-22)