Isten beszéde a választottaknak.

 Pál apostol Timóteusnak szolgál a hozzá intézett levelében, útravaló gyanánt, hogy mindazokat fontolja meg amit üzen neki, de a megértést Istenre bízza. Ez ma is releváns minden olyan testvérre aki felvette Krisztus igáját, és az eke markolatát kezébe fogta. A szentírásból merít de a Szent Szellem adja meg a megértést.

"Fon­told meg, amit mon­dok, mert az Úr meg­ér­tést ad majd ne­ked min­den­ben. Em­lé­kezz meg ar­ról, hogy Jé­zus Krisz­tus fel­tá­madt a ha­lot­tak kö­zül, aki a Dá­vid mag­vá­ból való az én evan­gé­li­u­mom sze­rint, ame­lyért még bi­lin­cse­ket is szen­ve­dek, mint egy go­nosz­te­vő, de Is­ten be­szé­de nincs bi­lincs­be ver­ve. Azért min­dent el­tű­rök a vá­lasz­tot­ta­kért, hogy ők is el­nyer­jék a Krisz­tus Jé­zus­ban való üd­vös­sé­get örök di­cső­ség­gel." (2Tim 2, 7-9)

 Ezek az Isten szolgái a gyülekezet hajnalán, mindent megtettek szorongatások közepette, hogy a választottak közül egy se vesszen el, hanem elnyerjék Jézus Krisztusban az örök üdvösséget. Az apostolok lefektették a fundamentumot amit a feltámadt Krisztusra építettek. A mai napig érvényes evangélium és tanítás sokakat a dicsőség fiaivá tesz és elvezeti az üdvösség útjára. Elvégre az eleve elrendelés Isten kezében van, semmi köze az emberek véleményéhez. Egy lélek sem aki az Atya tulajdona nem vesz el ebben a világban, még ha az időzítés minden választottnál különböző. De felmerül a kérdés mi értelme akkor hirdetni az evangéliumot, ha csakis a választottak fogadják be. Istennek megvan az oka erre, Ő tudja csak, hogy miért van ez így, részben mi is tudhatjuk, de még a választottak is oly mélyre süllyedtek a sötétségben, hogy Isten szavának ereje szükséges arra, hogy ki hívja őket a világosságra. "Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje". (1Kor 1, 18). Tehát a hit abban, hogy Isten feltámasztotta Krisztust a halálból sokak számára ez nem bolondság hanem valóság. Ez a hit aztán hitről hitre fejlődik a megértés érdekében. De hát aki nem hiszi, hogy van Isten, hogyan hinné el, hogy Krisztust feltámasztotta a halálból. Ahhoz, hogy ezt elhiggye valaki, előbb el kell hinnie, hogy van Isten, és ha van Isten, akkor él és mindenható. Nonszensznek tűnik az is, hogy a hit is Istentől származik, egy bezárt kört látunk itt, de már az is boldoggá teszi az embert, ha ráébred, hogy az evangélium neki íródott, mert ha nem is érti eleinte, azért ragaszkodik hozzá, abban bízva, hogy ha Isten hitet adott neki, akkor a tudáshoz is értelmet ad. Ennek az üdvösségnek az a bizonyítéka, hogy engedelmes Isten szavának. "Ne­kik ki­je­len­te­tett, hogy nem ma­guk­nak, ha­nem ne­künk szol­gál­tak azok­kal, ami­ket most az evan­gé­li­um hir­de­tői, a menny­ből kül­dött Szent­lé­lek ál­tal hir­det­nek nek­tek, amik­be az an­gya­lok vá­gya­koz­nak be­te­kin­te­ni. Azért fel­övez­ve el­mé­tek de­re­kát, mint jó­za­nok, tö­ké­le­te­sen re­mény­ked­je­tek ab­ban a ke­gye­lem­ben, ame­lyet Jé­zus Krisz­tus hoz nek­tek meg­je­le­né­se­kor. Mint en­ge­del­mes gyer­me­kek ne szab­já­tok ma­ga­to­kat ko­ráb­bi kí­ván­sá­ga­i­tok­hoz, ame­lyek a tu­dat­lan­ság ide­je alatt vol­tak ben­ne­tek, ha­nem amint szent az, aki el­hí­vott ti­te­ket, ti is szen­tek le­gye­tek egész élet­vi­te­le­tek­ben. Mert meg van írva: Szen­tek le­gye­tek, mert én szent va­gyok". (1Pt 1, 12-15)

 Mindehhez türelem szükséges Istenhez való ragaszkodásban, mert ebben is az Úr adja meg az időt, mi miután következik. De már ahogy említettük, a boldogság megvan abban a lélekben, aki hallgatja Isten beszédét, még ha az még elérhetetlen számára, de vegyük tudomásul, hogy az embernek megadatik élvezni Isten kegyelmi ajándékait, mert betekintést kaphat Isten rejtett kincseibe, amibe az angyalok nem kaptak betekintést. A boldogságnak több összetevői vannak. Boldog az aki kap, és boldog az is aki ad, de mindenek felett, "Bol­dog, aki fel­ol­vas­sa, és akik hall­gat­ják e pró­fé­tai be­szé­det, és meg­tart­ják azt, ami ab­ban meg van írva, mert az idő kö­zel van." (Jel 1)