Az örök élet elnyerésére az engedelmességben rejlik.

 "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta." (Jn 3, 36)

"Aki Is­ten­től van, az hall­gat­ja Is­ten be­szé­de­it. Ti azért nem hall­gat­já­tok, mert nem Is­ten­től va­lók vagy­tok." (Jn 8, 51)

"Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált sohasem". (Jn 8, 51)

 Az első idézetet könnyű befogadni, mert nem támaszt semmi feltételt, habár már ez a szellemi látást bizonyítja, mert olyanban hisz amit nem lát, abban hisz akit nem lát. A hit szeme lát egy olyan személyt aki Istentől jött, Isten az új teremtés első szülöttje Jézus Krisztus aki Isten Fiának neveztetik, aki most a láthatatlan világban foglalta el helyét. Igaz, hogy Isten nem feltételekhez szabja üdvösségünket, hanem a hitünk a szellemi hallásunk és látásunk által a kegyelemből fakadó felmentésünket Isten haragja alól, ami tőle van. Isten haragja fennáll mindenkor és mindenki felet, csak az aki enged Isten Fiának az menekül meg Isten haragjától, ennek is a következménye, hogy nem lát többé halált." Mert ha az egy­nek bűn­ese­te mi­att ural­ko­dott a ha­lál egy em­ber ál­tal, mennyi­vel in­kább fog­nak ural­kod­ni az élet­ben az egy Jé­zus Krisz­tus ál­tal azok, akik a ke­gye­lem és az igaz­ság aján­dé­ká­nak bő­sé­gé­ben ré­sze­sül­tek! Amint te­hát egy­nek a bűn­ese­te ál­tal min­den em­ber­re el­ha­tott a kár­ho­zat, úgy egy­nek az igaz­sá­ga ál­tal min­den em­ber­re el­hat az élet meg­iga­zí­tá­sa. Mert amint egy em­ber en­ge­det­len­sé­ge ál­tal so­kan bű­nö­sök­ké let­tek, úgy egy­nek en­ge­del­mes­sé­ge ál­tal so­kan iga­zak­ká lesz­nek". (Róm 5, 17-18). Jézus Krisztus az igazság és a benne való hit teszi igazzá az embert, ennek a hitnek a következménye, hogy Isten megelevenít a szellemi halálból az életre, kiragadva minden halált hozó és a halálban fogvatartó világi gondolkodásból. Az efézusi gyülekezet rendelkezett kimagasló szellemiséggel, azért Pál apostol tudott írni nekik ilyen formán, mert ők alkalmasak lettek az engedelmességre.

 "Ti­te­ket is meg­ele­ve­ní­tett, akik ha­lot­tak vol­ta­tok vét­ke­i­tek és bű­ne­i­tek mi­att, me­lyek­ben jár­ta­tok egy­kor e vi­lág­nak meg­fe­le­lő­en a le­ve­gő­be­li ha­tal­mas­ság fe­je­del­me sze­rint, ama lé­lek sze­rint, amely most az en­ge­det­len­ség fi­a­i­ban mun­kál­ko­dik". (Ef 2, 2)

" Azért te­hát még job­ban kell ne­künk a hal­lot­tak­ra fi­gyel­nünk, hogy va­la­mi­kép­pen el ne sod­ród­junk. Mert ha az an­gya­lok ál­tal hir­de­tett be­széd erős volt, és min­den bűn és en­ge­det­len­ség el­vet­te igaz­sá­gos bün­te­té­sét, ho­gyan me­ne­kü­lünk meg mi, ha nem tö­rő­dünk ilyen nagy üd­vös­ség­gel? Ezt kez­det­ben az Úr hir­det­te, majd azok, akik hal­lot­ták, meg­erő­sí­tet­ték szá­munk­ra,..." (Zsid 2, 1-2).

 A hit Isten beszédeiből támad fel, akinek füle van az meghallja Isten szavát és hitről hitre tér, ez a folyamat teszi az embert igazzá, mert hisz Isten minden rá vonatkozó szavára. Az Úr azon felül, hogy hirdette az általános hitet, a szavai személyre szabott volt és ma is az." A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.". (Jn 6, 63) Közvetlen kapcsolatot keres veled és velem, mert Isten a teremtésben gazdag, nincs két egyforma ember, mindenkihez a szívén keresztül találja meg az utat. A szív ajtaja a hit és a teljes odaadás Istennek engedelmességben. Ezen dolgozik ma is az Úr a szelleme által a gyülekezetben. De az üzenetét angyalokra bízta, mert minden kornak megvan a saját állapota és szükségletei, így a Jelenések könyvében olvassuk a második és harmadik fejezetben, megvilágítva számunkra a szükségleteinket. 

 A halhatatlanság kérdése megvan oldva még a teremtés előtti időből, mert maga az Úr maga a halhatatlanság és akit kegyelemből felment haragja alól, az a lélek oltalma alatt van, Isten haragja nem éri el soha. 

"....Jé­zus azt mond­ta: Én va­gyok a fel­tá­ma­dás és az élet, aki hisz én­ben­nem, ha meg­hal is, él, és min­den­ki, aki él, és hisz én­ben­nem, soha meg nem hal. Hi­szed-e ezt?" (Jn 11, 25).