Gátfutás az evangéliumért.

 Gátfutás az evangéliumért.

" Egyebekben imádkozzatok értünk testvérek, hogy az Úr igéje fusson és megdicsőüljön, mint nálatok is és hogy a helytelen és rossz emberek közül kiragadjon bennünket az Úr, mert nem mindenkié a hit. Hű az Úr, aki titeket meg fog szilárdítani és a rossztól megőriz. Rátok nézve az Úrból azt a bizalmat merítettük, hogy amit parancsolunk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra.( 2. Thesszalonika 3. - 1..5).

 Mondhatnánk, hogy sajnos, de nem mondjuk, mert az utolsó időkben a hit és a szeretet és az állhatatosság Krisztus mellet elenyésző a tömegek számához képest, ami kb. két és fél milliárd keresztényt jelent, ezt előre megmondta az Úr és apostolai, evangélistái. Ennek így kellett történnie. Senki semmit nem tehet jóvá, nem lehet ezen változtatni. A modern kortársak a ravasz tévtanítások és a hitetlenség fajulása a keresztények között megtette hatását. Elhagyták az apostolok tanítását, főleg ami a gyülekezetekre vonatkozik. Már olyan hangok is elterjedtek, hogy Pál apostol antikrisztus. Fogalmuk sincs arról mit beszélnek, sem arról ki az antikrisztus. Elhagyták a keresztények az alapvető apostoli tanításokat. Nem engedelmeskednek nekik, hiszen azok nem tanácsok hanem parancsolatok. Nehéz megtartani azt ami ellenkezik az egóval a régi természettel. Ha az ész és a tudat megismer egy és más parancsolatot, és cselekvésre és követésre nem hajlandók nemes egyszerűséggel, akkor kimagyarázzák magukat mit miért tesznek úgy ahogy tesznek. Például: ' Mert mind­nyá­jan pró­fé­tál­hat­tok egyen­ként, hogy min­den­ki ta­nul­jon, és min­den­ki bá­to­rí­tást nyer­jen. A pró­fé­ta­lel­kek pe­dig en­ged­nek a pró­fé­ták­nak. Mert Is­ten nem a zűr­za­var­nak, ha­nem a bé­kes­ség­nek Is­te­ne. Mint ahogy a szen­tek min­den gyü­le­ke­ze­té­ben, úgy ná­la­tok is az asszo­nyok hall­gas­sa­nak a gyü­le­ke­zet­ben, mert nincs meg­en­ged­ve ne­kik, hogy szól­ja­nak, ha­nem en­ge­del­mes­ked­je­nek, ahogy a tör­vény is mond­ja. Ha pe­dig ta­nul­ni akar­nak, kér­dez­zék meg ott­hon a fér­jü­ket, mert il­let­len do­log az asszony­nak szól­ni a gyü­le­ke­zet­ben. Va­jon tő­le­tek in­dult ki Is­ten be­szé­de, vagy egye­dül hoz­zá­tok ju­tott el? Ha va­la­ki azt gon­dol­ja, hogy ő pró­fé­ta vagy lel­ki aján­dék ré­sze­se, ve­gye eszé­be, hogy ami­ket nek­tek írok, azok az Úr ren­de­le­tei. És ha va­la­ki ezt nem is­me­ri el, azt sem fog­ják el­is­mer­ni. (1Kor 14, 31-37).

 Nahát ez az egyik dolog amit nem tartanak be főleg a protestáns táborát gyarapító gyülekezetek, még hozzátéve, hogy legyen ez a gondolat alátámasztva, " A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben". (1Tim 2, 12).

Ez az engedetlenség már olyan kereteket öltött, hogy ebből már menekülni kell, nem igazgatni vagy javítgatni, foltozgatni, ezeket a dolgokat vagy elveti az ember vagy meghunyászkodva elfogadja a kifogásokat. A tünetek felszínes gyógyítása semmi eredményt nem hoz. 

Az apostol arra célzott ebben az első ige versben, hogy a thesszalonikai gyülekezet, akik hűek voltak Pálhoz, imádkozzanak azért, hogy a rossz és helytelen, vagy rossz és helytelen nézetekkel rendelkező társaságból keveredjenek ki, mert ez a kapcsolat nem segíti elő az ige az evangélium tiszta tanításának terjedését. Nagyon fontos ma is, aki Istent szolgálja szóval vagy tettel, ne legyen a tévtanításokat jutalmazó gyülekezetek tagja. Vagyis a táborból menjen ki oda ahol Krisztust megfeszítették. Ma ez már így néz ki. De a fenti idézet az asszonyokról csak egy csepp a tengerben. Itt is és másut is az engedelmességet veszi fontosnak az Úr és az általa választott apostolok tanításai is erről szólnak. De aki nem ismeri el ezt a tanítást, hát nem, nem a mi dolgunk, hogy elítéljük a kívülállókat. Már ha a táboron kívül vagytok, akkor ezt mondja az Úr, " Azért men­je­tek ki kö­zü­lük, és sza­kad­ja­tok el tő­lük – azt mond­ja az Úr –, és tisz­tá­ta­lant ne érint­se­tek, és én ma­gam­hoz fo­gad­lak ti­te­ket, Atyá­tok le­szek, ti pe­dig fi­a­im­má és le­á­nya­im­má lesz­tek – azt mond­ja a min­den­ha­tó Úr". (2Kor 6, 17). Ezekután lehet igazán azt mondani, hogy szoros kapcsolatban vagyunk az Úrral, mert engedelmesek vagyunk a hívásának.

 Ezt az igét kiforgatják a tisztátalan emberek, vagyis hamisan magyarázzák, aminek a hátterében a gonosz rejtőzik, vagy a tudatlanság ami nem tesz jót az ügynek, ezt is felhasználja a gonosz a saját céljaira. 

 De sok szó mint száz, az engedelmesség a fontos és nem az áldozat képesség a fontosabb, mindent megelőz a parancsolatok megtartása, ha gyengeségben is elfogadjuk Krisztus és apostolai tanításait, parancsolatait, akkor bízzunk abban, hogy Krisztus megtanít szeretni az Ő igazságában. "Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra". Hagyjuk rá a vezetést az életünkben. Ne a nagy faltól réműljünk meg, ami egy nagy akadálynak tűnik, minden város falán van kijárat, egy ajtó mindazok számára akik ki akarnak menni a táboron kívülre, nem csak szellemileg hanem testileg is. Hogy hova? - hát oda ahová az Úr vezet. 

 Szabaduljunk meg a minket gátló visszahúzó akadályoktól. Fussuk le az előre Istentől meghatározott utat, ha sok a gát is előttünk, ugorjuk át azzal a meggyőződéssel , hogy Isten ebben segít.