Isten szeretete és áldása.
"Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." (1János 4-9.10)
Istennek van egy olyan tulajdonsága, amelyet nem szeretne magának fenntartani: ez a szeretet. Isten szeretete arra törekszik, hogy betöltse az emberek szívét és boldoggá tegye őket. Mivel az ember szíve egoisztikus, nehezebben érti meg Isten szeretetét, mint szentségét. Már úgy értve, hogy előbb a szentségével találkozik és beleássa magát a Biblia kutatásába, az önfejlesztésbe. Az Úr Jézus mindig mások hasznát kereste, nem önmagának hasznát. Ezért sokan nem fogadják el Őt a személyiségét. Ezek voltak az írástudók Izraelben. Akik a betűk mögött nem látták Istent. Ma is sok keresztény iskolák egyetemek léteznek akik tanítják a Szentírást. De hányan vannak azok miután megismerték Krisztus tanítását, megismerték e magát Krisztust. A tapasztalatok szerint, kevesen követik Őt. Az új keletű gyülekezetekben is, Isten mérhetetlen áldását hirdetik, amellett nem őrzik és nem követik tanácsait. Csakis azért, mert nem ismerik a személyét.
„Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!” (Jób 5-17). "Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását."(Péld. 3,-11).
Talán túl durvának tűnnek számunkra ezek a szavak; nem akarjuk hallani őket. Az anyagi jólét nem Isten áldásai közé tartozik? Kérdezem. Vajon nem Isten ad-e minden ajándékot, egyben őre is minden embernek? " Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Jakab 1-17; Máté 5-45). "'És itt tanuljuk meg, hogy boldognak kell tekinteni azokat, akiket Isten valójában megbüntet! Mert kit büntet Isten? - a törvényes gyermekeit. A világ gyermekeit nem bünteti nem fenyíti, még nem jött el az ideje. Nem az anyagi jólét határozza meg, hogy ki élvezi Isten áldását. Kétségtelen, hogy Isten szereti adni az ajándékait. Mennyi mindent kapunk Tőle nap mint nap, ami boldoggá tesz minket, és ezért hálásak legyünk Neki! Nos, hajlamosak vagyunk elfelejteni az Adományozót, közben élvezzük ajándékait. A világ fiai, maguknak tulajdonítják elért egzisztenciális eredményeit, kreativitásuk, karizmájuk netán szerencséjüknek köszönhetik az elért anyagi jólétet.
Ha sokáig minden jól megy az életünkben, kezdjük azt hinni, hogy meg vagyunk Isten nélkül, és könnyen elfelejtjük, hogy sok minden van a világon, ami nem Istentől származik: kétes örömök, az ami nem becsületesen úton volt szerezve, ezek csak táplálják büszkeségüket, ez minden eltávolít Istentől. Ezért Isten időnként kénytelen beavatkozni az ember életébe, hogy elvonja a figyelmét a felesleges dolgokról. Elkápráztat és elvarázsol minket, amit a világ kínál. Isten ki akar vezetni minket ebből az állapotból, hogy meglássuk, mi az igazi érték az örökkévalóság számára. Isten szeret minket, ezért megengedi a szenvedést rövid földi életünkben, hogy elhagyjuk, és ne járjunk tovább közömbösen a pokolba vezető úton. Az igaz szeretet csak így működhet, nem igaz? Célja az áldás! De hagyjuk beszélni a Szentírást:
"Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk."( Jakab 1,-12..18).
