Ki az Isten?
Szeretettel köszöntelek ismét kedves érdeklődő! Nagy fába vágom most a fejszém, hiszen jelen anyagunk témája meglehetősen velős, ennek okán pedig már oly sok nézet, vallás, különféle tanok és ki tudja még mi minden kerekedett e téma köré, hogy ember legyen a talpán, aki kihámozza ezekből az igazságot. A magam részéről úgy vélem, hogy bár önerőből ezen igazság meglelése lehetetlen küldetés mégis, Isten segítségével lehetségessé válik mindazok számára, akiknek ezen igazság szánva van. Ám mielőtt belevágnék az én igazságom ismertetésébe, tegyünk néhány kört az általánosságok terén, hiszen témánk igényel némi előzetes áttekintést leginkább azért, hogy az alább következőkben megismerhető logikát követni tudd. Tehát az általánosságok. Az ember története során mindig igyekezett felkutatni származásának eredetét. A régi korok emberei számára, néhány a dolgot túlgondoló elme kivételével mindig is nyilvánvaló volt, hogy van valamiféle természetfeletti, transzcendens erő, amely az ismert világegyetemet létrehozta és irányításában közreműködik. Azzal kapcsolatban, hogy ez a közreműködés milyen mértékben nyilvánul meg, már jelentős mértékben megoszlottak a nézetek, de hogy ez az erő létezik, az teljesen nyilvánvaló volt a döntő többség számára és ez a helyzet ma is így van. Ne tévesszen meg, hogy mifelénk él a legtöbb kockafejű bölcs, akik számára jóval hihetőbb az, miszerint az ismert világegyetem, ez a hihetetlenül finom és bonyolult rendszer, az összes ismert és ismeretlen alkotórészével együtt, szerencsés véletlenek végeláthatatlan sorozata folytán a galaktikus porból alakult ki. Ha megpróbálsz nekik rámutatni arra, hogy mindezt szükségszerűen egy felsőbb hatalomnak kellett megteremtenie – nevezzük Istennek-, akkor azonnal elmosolyodnak és felteszik a kérdést. Jó-jó, de honnan volt ez az Isten? Azt viszont már nem kérdezik meg, hogy jó-jó, de honnan volt a galaktikus por? Ők tehát abban hisznek, hogy kezdetben volt a galaktikus por, én és a nagy többség pedig abban, hogy kezdetben volt az Isten. Hiszen ha csupán a föld bolygót nézed, akkor is egy olyan szinten szervezett és bonyolult struktúrát látsz, amely konkrétan lehetetlen, hogy csak úgy magától kialakuljon. Ez a rengeteg élőlény, emberek, állatok, rovarok, növények, a természeti erők és hatások, ezeknek az összehangolt és végtelenül finom, bonyolult szimbiózisa mind-mind olyan csoda, amely kizárólag egy tökéletes és végtelen hatalmú intelligencia, szervező erő közreműködése és akarata szerint jöhetett csak létre. Ha csak egyetlen egysejtűt szemügyre veszel alaposan, ha meg ismered hogyan képes működni vagyis élni, létezni egy ilyen apró szervezet, ha megismered, hogy milyen alkotórészekből áll össze, hogy milyen folyamatok mennek végbe ebben a parányi lényben ahhoz, hogy életben tudjon maradni, mi mozgatja, hogyan létezik nos, már ebből rá kellene ébredjen minden értelmes ember, hogy ez csak úgy, az egyébként sem létező véletlenek okán sohasem jöhetett volna létre, sohasem kelhetett volna életre. Még egy ilyen apró kis lény sem fejlődhetett ki lépésről lépésre, hiszen ha csupán egyetlen kis alkotórésze hiányozna úgy azonnal életképtelenné válna. Vagy mindene egyszerre lett meg és kezdett együttműködni vagy nem létezhetne. Nincsenek benne felesleges alkatrészek, mindenére egyszerre szüksége van ahhoz, hogy létezni tudjon. Az élet egyszerűen nem jöhet létre véletlenül. Minden értelmes ember, így igen sok tudós is pontosan tudja, hogy a dolgok az úgynevezett fizikai világban önmaguktól kizárólag a széthullás, a lebomlás felé törekednek. Minden elpusztul, elrothad, elporlik amit egy intelligencia vagy akarat szándékkal nem óv meg, nem tart össze. A dolgok maguktól soha nem állnak össze és különösen nem működnek. Tökéletesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy még egy asztal vagy egy szék sem alakulhat ki csak úgy magától a szerencsés véletlenek összjátéka folytán, bezzeg a teljes univerzum, a földi ökoszisztéma az igen. Hiszen ezt mondják, ezt állítják az ateista tudósok. Vicces. Írtam már: Vegyél egy működő órát, szedd szét az utolsó csavarig majd mindezt tedd bele egy dobozba és kezd el összerázni. Az evolúció hívei, az ateista félkegyelműek azt állítják, hogy ez az óra majd egyszer csak, kellő idő elteltével a szerencsés véletlenek sorozata következtében összeáll, összerázódik s mi több, elkezd működni is. Nos, az evolúció hívei valóban ezt állítják. És ez csak egy óra. Hol van ez egy embertől? Hiszen mi itt vagyunk és működünk. Van testünk, van lelkünk, hiszen csak a legprimitívebb materialisták tagadják a lélek létezését, rájuk kár is a szót vesztegetni. Van itt egy olyan bonyolult rendszer az orrunk előtt amelynek csak azt a parányi kis töredékét szemlélve, amelynek a felfogására képesek vagyunk is el kellene, hogy álljon a lélegzetünk. Egyszerűen képtelenség, hogy egy ilyen bonyolult rendszer magától létrejöjjön és életre keljen majd fenn is maradjon. Nos, erről ennyit, most nézzük részletesebben a dolgot! Tehát
az emberiség döntő többsége számára mindig is nyilvánvaló volt valamiféle istenek vagy egy Isten létezése. A vita innen vehet értelmes irányt hiszen ha már felismertük Isten vagy az istenek létezésének szükségszerűségét és nyilvánvalóságát, onnan logikusan következik a következő lépés: ez vagy ezek beazonosítása. Ez a téma már jóval megosztóbb mint annak eldöntése, hogy létezik-e ilyen erő, avagy sem. Ez a téma világtájanként, népcsoportonként, törzsekként, de mint a hinduknál, akár házakként, családokként is jelentősen megosztja a nézeteket. De honnan ered ez az ismeret, az a bizonyosság, hogy létezik egy vagy több isten? A válasz egyszerű. Ha a biblikus teremtésverzió igaz, úgy Ádám volt az első ember, de jelen állásnál teljesen mindegy, hogy mi is volt a neve emberünknek. Lényeg az, hogy Isten teremtett egy embert aki mindent Tőle magától, vagyis Istentől tanult meg. Itt tehát még teljesen nyilvánvaló a helyzet. Ez az ember és az utána megteremtett párja utódokat nemz és így tovább. A gyermekek is hasonlóképpen tesznek, a népesség egyre nő. Ám a bibliai teremtéstörténet szerint ezek az emberek majd ezer éves életciklussal bírnak és eleik úgy mint az ősapa és ősanya még személyesen kommunikáltak a Teremtő Istennel és az ebből szerzett tapasztalataikat első kézből származó információként adták tovább utódaiknak, akik ugyancsak ezt tették később. Ám az információ, ahogyan az idő haladt előre, egyre inkább megkopott. Miután az özönvíz letarolta a földet és Noé valamint a családja elkezdte ismét benépesíteni e földet már egy olyan nemzedék született meg, akiknek semmiféle személyes tapasztalata, ismerete nem volt Teremtője vonatkozásában. Már Noé sem ismerte személyesen Ádámot, hiszen az ősapa Noé születése előtt halt meg. Noé ugyan még közvetlen kapcsolatban volt a Teremtő Istennel, de az ő generációja már kizárólag abból építkezhetett, amit az eleitől hallott. Ugye Noé alakja és az özönvíz ténye felbukkan a legtöbb ősi nép mondavilágában függetlenül attól, hogy mely táján élnek e világnak. A nevek eltérnek esetenként, de a történet mindenhol azonos. Volt egy ősapa, az ő családja és volt egy nagy pusztító vízáradat amit ezek túléltek….. Tehát az özönvíz utáni nemzedék számára Isten már nem volt annyira nyilvánvaló és egyértelmű tény, mint a Noé generációjáig éltek számára. Ezen kívül ugye a vízözön sem tette Istent népszerűvé a friss generációk szemében, hiszen hallották az ősöktől, hogy ez az új világ mennyivel nyomorultabb, mint amely azelőtt volt. Hogy milyen csodálatos és nagyszerű volt az ehhez képest. Az özönvíz után az élet tehát jelentős mértékben nehezebbé vált, hiszen egy paradicsomi környezetből kerültek az élők egy letarolt, minden szempontból jelentősen megváltozott és lényegesen zordabb világba. Erről olvashatsz bővebben vagy hangoskönyv formátumban is meghallgathatod részletesen a luciferzum.hu oldalon is közzétett "Csendes vizeken" című írás vonatkozó fejezetéből. Tehát ebben a generációban, amelynek legikonikusabb képviselője az első lázadó király Nimród volt, már felbukkan a kétség és a lázadás Isten vonatkozásában. Először a lázadás jelent meg. Azt mondták, hogy Isten gonosz mert ezt tette. Nézd csak meg a gilgames eposzt vagy a sumér etananának a vadállatok királyának történetét, ezek konkrétan ezt a történetet mesélik el. Lényegi tartalmukat megismerheted a Szellemi Izráel című írásom vonatkozó fejezetéből ugyancsak a luciferzum.hu oldalról. Tehát itt bukkan fel a lázadás és alternatív istenek megfogalmazása először az emberiség történetében. Nimród azt mondja, hogy ez az Isten nem kell nekem, majd én imádom azt akit én akarok. Nimród fogalmazza meg először az egyetlen Teremtőt zsarnokként, egy olyan elnyomó istenként aki diktatórikus módon akarja irányítani teremtését. Nem véletlenül tisztelik ma annyian ezt az őst. Tehát Nimród, aki nem mellékesen először maga is odaadó híve Jéhávéhá azaz JAHVE Istennek (a sumér történetben huvava az isten neve, de nem nehéz felismerni a nevek közti hasonlóságot ma sem) később fellázad és szembefordul ezzel az Istennel amint e történetet pontosan megismerhetjük ma is a széfer ha jashar, vagyis az igazak könyvéből például. Nimród vagy nimrud, akinek a neve nem mellékesen lázadót jelent tehát megteremtette az alternatív istenek panteonját. Innen datálható az is, hogy az emberiség szétszéledt a világban és minden elvándorló csoport magával vitte a saját hitét és isteneit. Ezeket a saját hagyományait azután tovább ápolta, színezte és így alakult ki az a mára szinte követhetetlen mennyiségű istenkultusz, amelyek a mai emberiség hitében megnyilvánul. Innen tehát az ember istenismerete. Ám később, jóval később mint az Istenben való hit és meggyőződés felbukkant egy újabb vallás. Az ateizmus. Hiszen ez sem más, mint egy istentagadó vallás. Nem lehet egyéb, mivel nem tud semmiféle bizonyítékot felmutatni nézeteit igazolandó. Az első jelentős
jegyzett ateista maga a nagy vallásalapító sákjamuni gótama buddha volt, akinek a tanításai nyomán a buddhizmus minden ága ma is tagadásban van akár egy, akár több konkrét isten létezésének vonatkozásában. Buddhával, illetve a buddhizmussal kapcsolatban a Backstage című munkámban olvashatsz vagy hallgathatod meg ezt az anyagot. Az ateizmus tehát később az antik görögöknél már egy jól felismerhető filozófiai irányzatként látható és ma is tartja magát jellemzően olyan idézőjeles kultúrkörökben, akik hívei úgy tartják a maguk vonatkozásukban, miszerint bölcsebb lévén a többieknél nem hisznek az ostoba ősi babonákban, hanem jóval inkább abban a modern emberi tudományban, amely valójában nem egyéb mint a legsötétebb szellemi verem, amelyben az emberi tudat valaha sínylődött. Így jutunk el tehát a jelenkorhoz, amelyben már olyan élesen és markánsan fordulnak szembe egymással a nézetek, vallások, filozófiák.
Ennyit az általánosságokról és az előzményekről, most következzék tehát az én igazságom. Az az igazság, amelynek elsődleges forrása ma is a Biblia. Csak néhány szót ezzel kapcsolatban is. Sokan tagadják, gyűlölik, megvetik, összeollózott, összelopkodott anyagnak tartják ezt az iratgyűjteményt. Sokan mások úgy tartják, hogy a ma ismert formájában, azaz az ó és újszövetségi iratanyagként megismerhető könyveknek semmi köze nincs egymáshoz, más és más Isten ismerhető meg ezekből. Az ószövetségben a zsidók gonosz törzsi kisistene Jahve, míg az újszövetségben Krisztus Istene, a jóságos Teremtő mennyei Atya ismerhető meg. Nos, ezek a nézetek meglátásom szerint kivétel nélkül a meg nem értésből fakadnak. Tapasztalatom szerint sokan úgy alkotnak véleményt a Biblia vonatkozásában, hogy soha, egyetlen egyszer kézbe sem vették. Hallottak ezt, hallottak azt és ezek alapján kialakul a véleményük. Mások beleolvasgatnak valamely verzióba itt-ott. Meghallgatnak ezekből kiragadott idézeteket és ezzel kapcsolatos véleményeket, majd ők is ezek alapján állást foglalnak e mű kapcsán. Mondanom sem kell, ritkán pozitív ez az állásfoglalás. Már az is jó esetnek számít, ha valaki veszi a fáradtságot és legalább egyszer végigolvassa valamelyik verziót. Igen ám, de mit fog ebből így emberünk megtudni?-kérdem. Semmit. Azt sem tudja, hogy mit vett a kezébe, nemhogy pontos ismeretekre tegyen szert. Csak a magyar nyelven elérhető különféle Biblia verziók is annyi tartalmi különbséggel bírnak, hogy számos esetben éppen ellenkező állításokat tartalmaznak egymáshoz képest. Én magam legalább húszféle verzióval találkoztam eddig. Ha most valaki elolvas egyet ezekből, honnan fogja ezt megtudni?-kérdem ismét csak. Arról nem is beszélve, hogy a Biblia olyan mély szellemi tartalommal bír, amely megismerése csupán egyszeri vagy akár többszöri elolvasás után bizonyosan nem ismerhető meg. Sőt! Ami elsőre feltűnik, hogy számos mondanivalója vagy egyszerűen érthetetlen, vagy rendkívül félreérthető. Hogy ez miért van így, annak számos oka van. Ezekről már rengeteget írtam, nehéz lenne röviden összefoglalni, de azért teszek erre itt is egy gyenge kísérletet. Mindenek előtt a ma megismerhető Biblia verziók koránt sem azok, amelyeket eredendően Isten szánt az embereknek. Persze Isten hagyta, hogy a Biblia ilyenné, azzá váljon mára ami, tehát nyilván ez sem véletlen. Ezzel együtt a ma általánosan ismert Biblia egy jelentősen megvágott, cenzúrázott, átírt, itt megkurtított, ott megtoldott iratanyagként kerül az olvasó kezébe. Annak az olvasónak, aki jellemzően semmit sem tud erről, hanem úgy veszi kézbe, ha egyáltalán kézbe veszi, mintha ez lenne az eredeti. Dehogy fog ő még utána nyomozni, hogy mi az amit kézben tart. Dehogy fog ő húszféle verziót elolvasni, azokat összehasonlítgatni magyarul, görögül. Kinek van erre ideje, ehhez kedve? Senki nem mondja el neki, hogy az, amit a kezébe vett egy keresztény Biblia, amely valamelyik keresztény érdekcsoportnak a saját nézeteit igyekszik tükrözni oly módon, hogy az adott szekta vagy felekezet hívei fordításában, kiadásában látott az napvilágot. Senki nem mondja el neki azt, hogy amit a kezében tart, az egy válogatás. Egy egyházi összeállítás azaz kánon. Egy olyan tartalom amelyet kizárólag emberek, papok, tekintélyes egyházatyák válogattak össze és jelentették ki ezekről, hogy ez a Biblia. Pedig dehogy. Ez csupán az ő bibliájuk nem pedig az, amit Isten nyilvánított meg. Ma gyakorlatilag kizárólag keresztény bibliák léteznek pedig a Bibliai iratanyagot nem keresztények írták. De nem ám. Csak ezt hazudják a teljes újszövetségi anyag vonatkozásában, pedig az igazság nagyon távol áll ettől az állítástól. Krisztus követői akik először nazarénusnak később pedig Krisztus követőknek nevezték magukat sosem voltak keresztények éles ellentétben a mai keresztények által kiadott Bibliák állításával. Ezekben egyébként igen feltűnő, hogy maga a keresztény kifejezés elsőként jóval Krisztus mennybemenetele után tűnik fel a ma olvasható szövegekben, ebből pedig nézetem szerint
világosan következik, hogy maga az Úr, Krisztus soha egyetlen alkalommal sem használta ezt a kifejezést híveire. Ugye a Bibliában az első kereszténységre utaló íge, az Apostolok cselekedetei idején (11,26) bukkan fel, amikor Krisztus már nem volt a hívekkel, hiszen feltámadása után a földön töltött rövid időszak elteltével a mennybe ment. Ebből logikusan következik, hogy maga az Úr soha, egyetlen szóval sem beszélt kereszténységről, hiszen az Ő földi tartózkodásának idején erről egyetlen említés sem történik az igében. Továbbá az is igen feltűnő, hogy az egyes verziókban esetenként eltérő helyen bukkan fel a keresztény megnevezés. Van olyan verzió amelyben három, de van olyan is amelyben hat alkalommal is találkozhatunk e fogalommal. Ám az általánosan elmondható minden mai szövegről, hogy e fogalmat egyáltalán nem következetesen használja, hanem csupán itt-ott, eseti jelleggel. Meglátásom szerint amennyiben a korai egyház, illetve gyülekezet valóban kereszténynek nevezte volna magát, úgy sokkal több alkalommal találkoznánk e fogalommal az igében. De ez nem így van. Például Pál, akinek a levelei jelentős részét adják a ma megismerhető újszövetségi iratanyagnak, számos esetben nem használja a keresztény kifejezést ott, ahol pedig teljesen magától értetődő és logikus lenne, ha igaz lenne a dolog. De Pál általában Krisztus-követőként határozza meg önmagát. Legyetek a követőim, miként én is a Krisztusé, nem pedig legyetek ti is keresztények mint én. Tehát e hamis, emberek által kreált fogalmat csak a Krisztus után bő háromszáz évvel, a nagy Constantinus római császár által megalapított vallás égette bele tűzzel-vassal a köztudatba. Nagyon részletesen megismerheted e történetet igen sok példával alátámasztva a luciferzum.hu oldalról is megismerhető Szent Tehén, avagy a Dogmák árnyékában című írásból. Ez a hamis egyház tehát, a római katolikus szekta amely a legerőszakosabb és ezáltal a legmeghatározóbb keresztény szekta lett alakította úgy az emberek ismereteit, miszerint ő képviseli Krisztus egyházát máig, holott szó sincs erről. Innen fakad a Biblia tanításai, valamint a nevezett egyház és úgy általában a pogány keresztény szokások, hagyományok, ünnepek között fellelhető rengeteg ellentmondás és szembenállás. Emiatt találta ki nevezett egyház az úgynevezett szent hagyományát, amely arra hivatott, hogy még a ma is megismerhető, ám már jelentős mértékben megrontott, meghamisított és manipulált Bibliával való szembenállását, pogány szokásainak létjogosultságát igazolhassa. Még ezzel a szénné hamisított anyaggal sem hozható közös nevezőre, nem párosítható az a kereszténység, amelyet a mai keresztény egyházak képviselnek. De ki tudja, ki ismeri fel ezt?- kérdem. Ahhoz, hogy a Biblia lényei tartalmát megismerhesse az olvasó, azt folyamatosan tanulmányoznia kellene. Gondolkodnia, elmélkednie az írásokon. És nem csak egy verziót, hanem az összes elérhetőt forgatva azért, hogy a különbségeket felismerhesse. Olvasnia kellene folyamatosan magyarul, görögül, angolul és az ószövetséget még héberül. Mennyi erre az esély szerinted? Nos körülbelül ugyanannyi mint arra, hogy valaki rájöjjön az igazságra. Ráadásul már a zsidók elkezdték hamisítani az ószövetségi anyagot. Ők is megszűrték és folyamatosan átírogatták. Érdekes összehasonlítani a Bernstein Béla-féle több mint száz éves magyar nyelvű zsidó bibliát valamelyik keresztény verzióval. Igen komoly tanulságok vonhatók le csak ebből az egy összevetésből. Ám Istennek hála létezik a görög szeptuaginta, amelyet ugyancsak zsidók fordítottak héberből görögre és máig összevethető a jelenleg megismerhető anyagokkal. Nagyon érdekes látni, ahogyan a zsidó anyagok lebuktatják a keresztény hazugságokat és fordítva, hiszen minden érdekcsoport a saját nézeteit és tanításait erősítendő manipulálta az írásokat és ezek az érdekek egészen mások a zsidók esetében mint a keresztényeknél. Jó példák erre a messiási próféciák. A zsidók azon igyekeztek és igyekeznek, hogy megcáfolják Krisztus messiási voltát ezért számos próféciába belepiszkáltak azon törekvésükben, hogy a később Krisztus által megcselekedett tevékenységeket ne lehessen egyértelműen összefüggésbe hozni azokkal. Ám az ugyancsak zsidók által írt, illetve fordított hetvenesben, a szeptuagintában ezek a törekvések még nem nyilvánulnak meg, hiszen ez Krisztus első eljövetele előtt íródott. A keresztény verziók sem piszkálták ezeket a tartalmakat, hiszen nekik ezek megfeleltek. A keresztények inkább a zsidók történelmi cselekedeteit igyekeztek minél durvábbra színezni és esetenként az ószövetség Istenét minél jobban besötétíteni azért, hogy elérjék azt a megítélést az írásokat nem értők vagy csak felületesen ismerőkben, amelyeket mára el is értek és amelyekről korábban beszéltem. Továbbá számos esetben vannak logikai lyukak a ma megismerhető tartalmakban, olyan hiányosságok például, amelyekre semmiféle magyarázatot nem lelhetünk a ma megismerhető keresztény bibliákból Ilyen például az eset, amikor Ézsau halálra váltan és halálos fáradtsággal beesik öccséhez Jákobhoz, és azt mondván, hogy neki
már úgyis mindegy, eladja Jákobnak a későbbi Izráelnek a születési jogát. Erre a ma ismert keresztény Bibliából semmiféle magyarázatot nem kapunk. Annál inkább a keresztények által a kánonból kirekesztett úgynevezett apokrif irodalomból. Apropó apokrif vagyis elrejtett biblikus irodalom. Ahhoz, hogy a kutató a lehető legteljesebb képet kapja a Biblia és a biblikus irodalom vonatkozásában, egyszerűen elengedhetetlen az apokrifnak titulált irodalom alapos megismerése. Számos olyan kiegészítő információhoz kizárólag így juthat hozzá a kutató elme, amely jelentős mértékben kiegészíti, megmagyarázza és számos esetben egészen más színben tünteti fel a történteket, mint az alapmű. Jó példa erre például Hágár és Izmáel elűzése. A mai keresztény Biblia alapján ez egy igazságtalan és féltékeny motivációból született Ábrahámi döntésnek tűnik, ám az igazság természetesen nem is állhatna ettől távolabb. Az apokrif irodalomból megismerhető a történet háttere is. Ábrahám azután űzi el Hágárt és a tőle született Izmáel nevű fiát, hogy Sára észrevette, amint Izmáel íjat feszít Ábrahám Sárától való gyermekére Izsákra. Így ugye a történet azonnal más színezetet kap de ezt a ma megismerhető keresztény verziókból sosem tudhatná meg az olvasó. Nos például ezek és még számos ehhez hasonló eset és manipulált tartalom van jelen a ma megismerhető verziókban. Ezt honnan tudnád meg, ha nem mondanám el neked kedves olvasóm? És ha ezeket nem tudod, vajon képes vagy-e helyes véleményt kialakítani, megformálni a Biblia vonatkozásában? Ennek eldöntését rád bízom. Persze ezzel együtt nézetem szerint ma nem létezik publikus tiszta forrás, ám ha minden elérhető anyagot tanulmányozol és Isten fogja a kezed, akkor képes leszel megismerni az igazságot ma is, ahogyan hitem szerint én is képessé váltam még ezekből a megrontott anyagokból is. Az úgynevezett apokrif irodalomból kaphatunk meg olyan kincseket is mint például a nyugati keresztény kánonból kirekesztett 12 pátriárka testamentumából kiemelt két rendkívül fontos következő idézet is amelyek egyértelműen kijelentik Krisztus előtt több mint ezer évvel azt az igazságot, hogy a Megváltó Krisztus maga az egyetlen teremtő Isten. Nem véletlen, hogy a nyugati keresztények ezeket kivágták a híveiknek szánt anyagból hiszen ezek is egyértelműen rámutatnak az ő szentháromság dogmájuk hazug mivoltára. Íme tehát az idézetek amelyek ne feledjük, időben még bőven Mózes előttről valók! Tehát (Simeon 6,-7), és (Áser 7, - 3,4), íme. "Akkor majd örvendezésben én is feltámadok és áldani fogom a Magasságbelit az Ő csodálatos tetteiben mert az Isten testet ölt magára, együtt étkezik az emberekkel, és megszabadítja az embereket. Így lesz ez mindaddig, amíg a Magasságbeli nem tekint le a földre, akkor úgy fog eljönni mint ember az emberek között, eszik és iszik, a víz által egyszerűségben összetöri a sárkány fejét. Ő fogja megszabadítani Izraelt és az összes pogány nemzetet, az Isten ember képébe mutatja magát.". Tehát az Isten testet ölt magára és együtt étkezik az emberekkel, úgy fog eljönni mint ember az emberek között és ember képében mutatja magát szóltak az ősi próféciák. Ez volt a megváltó Krisztus. A biblikus irodalomban továbbá felbukkannak olyan anyagok is, mint az Énok könyve. Igaz ez is ki van tagadva a felénk legismertebb nyugati keresztény kánonból, de néhány egyéb válogatásnak, mint például a kopt és etióp kánonnak ma is a szerves részét képezi ez a könyv. Miért fontos ez? Mert sokan azt állítják, hogy a Biblia sokkal fiatalabb, illetve későbbi anyag mint például a védák. Persze ez önmagában is tévedés, de ha figyelembe vesszük azt, hogy Énok a teremtés utáni hetedik emberi generáció legismertebb képviselője, Ádámot még személyesen ismerő ember volt, úgy e forrás ősi származását igen nehéz lesz vitatni, márpedig Énok könyve tökéletesen biblikus írás. Olyannyira, hogy még a mai leginkább megnyomorított nyugati keresztény protestáns kánon is tartalmaz hivatkozást erre a műre lásd Júdás 6. Júdás apostol számára nem volt kérdés az említett mű hitelessége, hiszen az számára tökéletesen megfelelt idézésre és tanításra, magától értetődően hivatkozott rá. Ugyanígy hivatkozik ez az anyag az igazak könyvére is, a széfer ha-jasharra vagyis a jásár könyvére lásd Józsué 10,-13 és 2 Sámuel 1,-18. Mindent egybevetve tehát be kell lássuk, nincs könnyebb annál, mint felületes ismeretek alapján megítélni a Bibliát, ám annál nehezebb ugyanezen anyag kapcsán mélyreható és alapos ismeretekre szert tenni pedig ahhoz, hogy helyes felismerésre jussunk e tárgyban az alapos tájékozódás elengedhetetlen. De ismét felteszem a kérdést: hányan teszik ezt meg ilyen szinten? És ugyancsak megkérdezem: hányan formálnak véleményt a Biblia vonatkozásában? A választ ismét rád bízom kedves hallgatóm. És végül, de messze nem utolsó sorban van még egy olyan érv a Biblia mellett, amely semmiféle más úgynevezett szent iratgyűjtemény vonatkozásában nem mondható el. Ez pedig a bizonyítható történeti, illetve történelmi hitelesség. Egyfelől, mivel rengeteg a Biblia tagadó vagy szkeptikus akik minden vágya a Biblia hitelességének megdöntése, nincs olyan iratanyag az emberiség birtokában amelyet annyi -féle módon próbára tettek volna eddig, mint a Bibliát. Ám ez a mű minden próbát kiállt, hiszen állításainak döntő többsége egyértelműen bizonyítható a jelenkor régészeti ismereteinek alapján. A másik súlyos tény, amely ugyancsak a Biblia hitelességét, a valódi Egyetlen és Örökkévaló Teremtő Isten általi származását bizonyítja az, hogy semmilyen más műben nem találhatók pontos és beteljesedett prófécia leírások. Olyanok is, amelyek esetenként egy évezreddel megelőzték a bennük megjósolt történelmi esemény bekövetkeztét mint például egyes messiási próféciák. De vannak más jellegű próféciák is a Bibliában, olyanok, ahol például több száz évvel a jövendölés beteljesedése előtt név szerint nevez meg a próféta őutána mint mondtam, esetenként több száz évvel megszületett személyeket és leírja azok jövőbeli cselekedeteit, amelyek ezután szóról szóra bekövetkeztek. Ilyen például a perzsa királyra, nagy Küroszra vonatkozó több prófécia lásd Ézsaiás 44,-28, 45,-1,13. Vagy a Jósiás zsidó király cselekedeteire vonatkozó prófécia lásd 1 Királyok 13,-2. Hosszan lehetne tehát ezeket sorolni, de csak és kizárólag a Biblia lapjairól mert semmiféle egyéb iratanyag nem tud hasonló önigazolást felmutatni. Azokban vagy hiszel vagy nem, de a Biblia tömegével ontja a történelmi bizonyítékokat saját hitelessége tekintetében. Ennyit itt a Bibliáról. Azért érveltem a Biblia mint leghitelesebb forrásmű mellett, mert az én igazságom egyik alappillére ez az iratgyűjtemény. A másik ugye az a szellem akit én Forrásnak nevezek, de ez személyes ügy, így érvként meglehetősen gyenge lenne más szemében ez nyilvánvaló. Ezért hivatkozom tehát a Bibliára mindenek felett. Ezen a logikán tovahaladva tehát azt látjuk, hogy az ószövetségből megismerhető egy Isten, Jahve az Egyetlen Örökkévaló Teremtő Isten. Nem a zsidók kisistene amint azt a gnosztikus szekták tanítják és oly sok tájékozatlan ember szívesen el is fogadja ezt, hanem az Egyetlen Teremtő Mennyei Atya az, akire Krisztus folyamatosan hivatkozott. De miért állítom azt, hogy erre az Istenre hivatkozott a Megváltó Krisztus? A dolog nem túl bonyolult, bár sok az ószövetséget becsmérlő ember figyelmét vagy szimpla ostobaságból vagy szándékos rosszindulatból, tehát így vagy úgy, de elkerüli. Ha ismered az írásokat, úgy tudod, hogy Krisztus gyakorlatilag folyamatosan hivatkozott tanításai során az ószövetségi, értsd zsidó iratanyagra, valamint az ószövetségi zsidó prófétákra és próféciákra. Ez annyira világos és egyértelmű tény, hogy nem lehet letagadni. Ám azok, akik sosem olvasták a Bibliát erre hogyan fognak rájönni kérdem ismét. Nyilván sehogy. Ők hinni fognak a sok habzó szájjal zsidózó, az ószövetséget hiteltelenítő idézőjeles tanítónak. Hát magukra vessenek. Tehát Krisztus számára egyértelműen hiteles volt az ószövetségi iratanyag, nyilván, hiszen Ő diktálta, valamint hiteles volt az ószövetség Istene Jahve vagy is, akit Ő atyjának nevezett. Nos innen következik a következő mélyszántás a dolog lényegének felszínre hozására tett törekvésünkben. Ebben a tárgyban született egy teljes könyv, ez a tizennegyedik munkám az Anti-trinity című írás. Ez nagyjából teljes terjedelmében ezzel a témával foglalkozik, de éppen így minden fontos ismeretet megszerezhetsz utolsó, az Élő íge című munkámból is mind jelen tárgyunk mind a Biblia vonatkozásában. Mindkét könyv ugyancsak elérhető hangoskönyv formában is a luciferzum.hu oldalról. Tehát Krisztus Atyaként definiálja az ószövetség istenét minden alkalommal amikor vele kapcsolatban szól. Ha pedig ez így van, akkor miért mondom én és még sokan mások Krisztusról, hogy Ő az Isten? Ő az Egyetlen Örökkévaló Teremtő Isten és a Mennyei Atya is egyben? Hogyan lehetséges ez, ha Ő is mindig fohászkodott egy mennyei Atyához? Ha Ő is istenének nevezte azt aki a mennyben van? Mielőtt az erről tanúskodó számos igeidézetet bemutatnám kiemelten felhívnám a figyelmet arra, hogy ehhez a témához kapcsolódik az egyik legveszélyesebb és leghazugabb keresztény tanítás. E tanítás azért kapott fő helyet a keresztény retorikában idestova ezerhétszáz esztendeje, hogy a hívek fejében megteremtse azt a zavart, amely Isten vonatkozásában megakadályozza őket a helyes felismerés kialakításában. Hiszen mint oly sok esetben állítottam, e pogány kereszténységnek, a valójában a császári róma által megalapított, mára a legnagyobb tömegbázissal bíró világvallásnak az a legfőbb célja, hogy hamis isteneket adjon az embereknek a híveinek, alattomos tévtanításokon keresztül megvezetve ezeket a szerencsétleneket és elfordítva őket az Egyetlen Teremtő Istentől, akit ők Jézus Krisztusként tisztelnek mint a
szentháromságuk második személyét, Isten fiát. És ezzel le is rántottam a leplet erről az egyik legfontosabb keresztény hazugságról ami nem más, mint az úgynevezett szentháromság. Hiszen aki egy szentháromságot tisztel annak szükségszerűen keletkezik némi zavar a fejében ha azt hallja, hogy egy az Isten csak három személyű. Most ezt hogy eméssze meg az egyszeri keresztény hívő? Ha három, akkor hogyan egy? Ha egy, akkor hogyan három? Magyarázzák így, magyarázzák úgy, de teljesen egyértelmű, hogy ez a fából vaskarika esete, ami önmagában egy nonszensz. Szegény hívek vakarják is a fejüket rendesen, de még sok keresztény teológus is aki úgy tesz, mintha értené. Vicces. Vagy inkább tragikus. A katolikusok legalább kimutatják a foguk fehérjét, hiszen ők konkrétan leírják a katekizmusukban, hogy bár egy az Isten, de van egy valóságos atyaisten, van egy valóságos fiúisten és van egy valóságos szentlélekisten is, akik mindhárman valóságos istenek. Nos a muszlimok bár nem túl okosak annak alapján amikben hisznek, ezen mégis halálra röhögik magukat megjegyzem teljesen jogosan. Azt mondják, hogy a keresztények több isten hívők és lássuk be, tökéletesen igazuk van. Akkor is, ha nevezettek ennek az ellenkezőjét állítják magukról. Hiszen hisznek a szentháromság isteni panteonjában sőt! Esetenként már szűz máriát is isteni személyként, istenanyaként tisztelik, aki hovatovább a katolikus anyaszentegyház édesanyja saját állításuk szerint, és ehhez jönnek még a különféle szentek majd így tovább. A szentháromság tanában is egyértelműen tetten érhető egy durván pogány hatás, amelyet becsempésztek ebbe a Krisztus és az Ő beszéde a Biblia tanításaitól tökéletesen idegen világvallás tan és hitrendszerébe, vallásgyakorlatába. A Biblia is úgy hat a mai fordítások tükrében, hogy ezt a hatást, illetve benyomást erősítse az olvasókban. Konkrétan azt, hogy az Úr, a Megváltó Krisztus és a mennyei Atya két külön személy, illetve entitás. Hogyne, hiszen Krisztus számos alkalommal maga fordul imáiban e-felé a mennyei atyaisten felé így hát a vak is látja, hogy az nem lehet Ő. Nos, ez valóban sokak számára zavarba ejtő körülményként hat amíg meg nem értik az igazságot. Hiszen az igazsághoz az is hozzá tartozik, miszerint az Úr itt a földön emberi alakban létezett, élt. Itt Ő is ember volt tökéletesen úgy, mint bárki más. Ám sokkal tisztább, egy valóban tökéletes lélekkel megáldott ember. Ahogyan az Avatar című írásomban fogalmaztam: a Megváltó Krisztus volt az Egyetlen Örökkévaló Teremtő Isten földi avatarja szó szerint. A valaha itt élt legtisztább és leghatalmasabb avatar. Őbenne öltött földi testet az egyetlen Isten, ahogyan ezt végül a hitetlenkedő Tamás is belátta végre, amikor a jános 20,-28 szakaszban olvashatók szerint így kiáltott fel: Én Uram és Istenem! Magyarul, Tamásban is megszületett végre a megértés, miszerint az Isten földi alakját láthatja az Úrban. Most apostolok cselekedetei 10,-36. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Tehát Krisztus a mindenség Ura. 1Timóteus 6,-14..16. "Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen". Tehát eszerint Jézus Krisztus az egyedül hatalmas, a királyoknak Királya, uraknak Ura, kié egyedül a hallhatatlanság. Ez is elég egyértelmű utalások az egyetlen Isten személyére vonatkozólag, akit itt ugyancsak Jézus Krisztusként határoz meg az írás. Római levél 9,5. "Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten." Tehát akik közül való a Krisztus aki mindenek felette örökké áldandó Isten, mondja Pál. Az Ezékiel 34 ,-11 szakasz szerint így beszélt Izráel Istene itt az 1626-ban megjelent Káldi György-féle magyar vulgata fordítás szerint. Ímé én magam felkeresem az én juhaimat és meglátogatom őket. Ezt mondta tehát Jahve, izráel Istene, majd Krisztus eljött a földre. Nézzük tovább a vonatkozó igéket. Talán tudod talán nem, de az Úr, Krisztus egyik bibliai megnevezése a testté lett ige. Ennek ismeretében vegyük szemügyre a János 1, -1..5 szakaszt az 1908-as Károli szerint, íme. "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt". Tehát kezdetben vala az íge, és Isten vala az íge. Krisztus pedig a testté lett íge. Elég világos beszéd bár százmilliók, milliárdok nem értik. De nézzük tovább! Ésaiás 9,6 , ismét a Károli szerint. "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" Ez tehát ugye az egyik Messiásra vonatkozó prófécia. A Fiú tehát, Aki adatik (adatott) nékünk embereknek, az Ő nevét hívják erős Istennek, örökkévalóság atyjának. Mit mondjunk erre? Aki nem lát, az vak, aki nem hall, az süket! Talán ennyit. Ugye ennek fényében a János 10,-30-ban olvasható Krisztusi állításnak is egészen egyértelművé kellene válnia mindenki szemében, idézem. "Én és az Atya egy vagyunk.".
Most menjünk tovább ismét néhány igen nagy erejű igével, amelyek ne feledjük, még bőven az ószövetségi időkben jelentődtek ki, amiként az Ésaiás 50,-6 is, ahol Izráel Istene, az Örökkévaló Teremtő Isten beszél Önmagáról! Most tehát a Zakariás 14,-9, Károli és a zsidó írás szerint. "És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.". Zsidók szerint ugyanez. "És lészen az Örökkévaló királlyá az egész földön; ama napon egy lesz az Örökkévaló és egy az ő neve". Most Malakiás 3,-1,2,5, Károli. "Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura". A Seregek Ura mondja tehát, hogy elküldi az Ő követét aki megtisztítja Előtte az utat! János 1,-6 Károli szerint. "Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János". Tehát Izráel Istene a seregek Ura elküldi az Ő követét aki megtisztítja előtte az utat, szólt a prófécia. És ki volt az, aki Krisztus előtt érkezett közvetlenül hirdetve a Messiás eljövetelét? Természetesen János zsidó próféta és nem keresztelő szent János, ahogyan a keresztények ismerik ezt az embert. Most ismét feltenném a kérdést! Kié az ítélet? Ki jön el ítélni ide hozzánk? Mert ítéletre indulok hozzátok, azt mondja a Seregeknek Ura. Krisztus tehát a Seregek Ura! Következzék most a János 14,-6..14. " Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még se ismertél meg engem, Filep? A ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt".
Elképesztően egyértelmű ez a részlet János evangéliumából! Ám, hogy ne lehessen pontosan érteni a mondanivalóját, hát alaposan belezavartak a későbbi fordítók. Hihetetlenül aljas módon manipulálták az írást úgy, hogy nyilvánvalónak tűnjön az olvasó számára miszerint az Atya és a Fiú valójában két személy, amely totális hazugság és szándékos félrevezetés! Nézzük csak meg alaposan. Ezt mondja Krisztus." Ha megismertetek volna engem, úgy megismertétek volna az Én atyámat is és mostantól fogva ismeritek őt és láttátok őt. Annyi idő óta veletek vagyok, és még se ismertél meg engem, Filep? A ki engem látott, látta az Atyát; Én és az atya egy vagyunk. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt". Tehát ha engem láttatok akkor láttátok az Atyát. Ha engem ismertek akkor ismeritek az Atyát mert én és az Atya egy vagyunk. Ha valamit kértek a nevemben, azaz Krisztus nevében, de kitől? Hát az Atyától ugyebár. Atyám, Krisztus nevében kérlek, hogy…. Azt én megcselekszem majd mondja maga Krisztus. De, hogy cselekszi meg Krisztus azt, amit az Atyától kértek? A válasz magától értetődik. Úgy, hogy Ő az Atya is. Én és az Atya egy vagyunk. Nem kettő és
különösen nem három. Bizony. Ez valójában ismét csak annyira egyértelmű, hogy ha nem lenne sátánnak és az ő zsinagógájának, a kereszténység képviselőinek ez az alattomos ködösítése, akkor minden normális ember tisztán értené a lényeget. Tehát ha én egy vagyok valakivel, akkor azonos vagyok azzal és pont. Az Úr sosem azt mondta, hogy szellemiségünket tekintve vagyunk egyek, hanem konkrétan azt mondta, hogy én és az Atya egy vagyunk, tehát egyezést, azonosságot jelentett ki és ennyi. Nem azt mondta, hogy egyformák vagyunk, hanem azt, hogy egy! Ez igen nagy különbség. Én és Ő ugyanaz! Egy! Egyező! Remélem kedves olvasóm, világossá vált számodra is eddigre, hogy miért beszélt Krisztus az Atyáról mint egy másik személyről, holott ez Ő Maga volt. Tisztában vagyok azzal, hogy a ma elérhető keresztény bibliákban az én kijelentéseimnek, illetve meglátásaimnak számos látszólag ellentmondó igeszakasz fellelhető, de ezek a látszólagos ellentmondások kivétel nélkül vagy szándékos, vagy az eltorzult keresztény értelmezésből eredő félrefordításból erednek. Rengeteg példával szolgáltam erre az írásaimban kivétel nélkül bemutatva ezekhez a görög szöveget is. Maguk a különféle fordítások is számos esetben ellentmondanak egymásnak tehát semelyik változatot nem tekinthetjük egzakt szövegnek annak dacára, hogy mindegyik kivétel nélkül szentírásnak jelenti ki önmagát. Jó példa erre az a szakasz, amikor a zsidók megkövezik Istvánt. Apostolok cselekedetei 7,-55.56 a Károli szerint. "Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani". Ide kapcsolódik szorosan a kereszthivatkozásként is megemlített Máté 26,-64 ismét csak a Károli szerint. "Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben". Most nézzük ez utóbbit a Szent István Társulat szerint. "Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin". Ezt az esetet is hosszan elemeztem az Anti- triniti című munkában, itt tehát rövidre fogom a magyarázatát. Számos fordítás úgy hozza e szakaszt, hogy meglátjátok az Embernek Fiát az Istennek hatalmas jobbján, a hatalmas jobbján satöbbi, holott a valós, illetve helyes fordítás a hatalom jobbján, ahogyan a Szent István társulat is hozza. Miért nem mindegy? Hát csak azért, mert a hatalmas, különösen a hatalmas Isten jobbján szöveg egyértelműen feltételez egy másik isteni alakot, akinek a jobbján ült le Krisztus. Ám ezzel azért akad számos probléma. Például az, hogy tudjuk ki kerül Krisztus baljára. Azok, akik pusztulni fognak. És bizony itt a másik isteni személy, jelesen az Atya Krisztus baljára kerülne jelen verziók szerint. Mi tehát a megoldás? Az, amit például a Szent István verzióból ismerhetünk itt meg. Az, hogy Krisztus nem a hatalmas jobbján foglal helyet hanem a hatalom jobbján, ami egy szellemi megfelelés. Azt jelenti, hogy teljes dicsőségben és hatalomban. A Márk 14,- 62, a Lukács 22,-69 esetében is éppen ez a helyzet. Egyes fordítások így, mások pedig úgy hozzák e szakaszokat, de mindenhol ez lenne a helyes verzió. Krisztus megjelenik az Isteni mivoltában a hatalom jobbján. Ennyi. Nem két Istenről van itt szó egyetlen esetben sem, de ennek felismeréséhez teljes mértékben szakítani kellene a keresztény hagyományokkal és tanításokkal.
Még egy gondolat erejéig visszatérve az István kivégzésekor leírt képhez. István nem láthatta Istent hiszen a Biblia számos esetben kijelenti, hogy senki sem látta soha Istent. Csak és kizárólag egyedül az Úr, azaz Krisztus. 1 János 4,12 Károli. "Az Istent soha senki nem látta". 1 Timóteus 6,-16 Károli. "Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen". És János 1,-18, majd 5,-37 és 6,-46, Károli szerint. "Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát". Tehát csak Krisztus, az Úr látta az Atyát, hiszen Ő Maga az Isteni mivoltában! Csak Ő látta, láthatta, hiszen a Bibliában leírt Atya megnevezés egy fogalom, nem pedig egy személy. Krisztus Atyaként, az Ő atyjaként definiálja, határozza meg az Istenség, a saját isteni mivoltának fogalmát. Nos, mint mondtam számos munkámban nagyon részletesen bemutattam ezeket a meglátásokat ugyancsak számos igeidézettel alátámasztva és miután jelen anyagot nem szakmai munkának szántam hanem ismeretterjesztő és gondolatébresztő
tartalomnak, ezért nem bonyolódok itt mélyebben a bizonyításba. Ismétlem kedves hallgatóm: amennyiben érdekel a dolog úgy azt a Szent tehén című munkától kezdődően nagyon részletesen megismerheted.
Az előzőekben ismertetett gondolatmenet szerint tehát témánk összegzéseként én azt állítom, hogy a Bibliában megismerhető Egyetlen Örökkévaló Teremtő Isten, a világ és minden teremtője, a zsidók által Jahveként vagy Jhvh néven tisztelt, a keresztények által Jézus Krisztusként, a Krisztus követők által pedig a Megváltó Messiásként tisztelt Isten egy és ugyanaz miként Ő maga mondta: Én és az Atya egy vagyunk.
Szeretettel Ted Kereshe, luciferzum.hu.
