Az igaz hitből él.
„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát,... Benne Isten igazsága megjelenik hitről hitre, amint meg van írva: Az igaz hitből él. Mert Isten haragja megjelenik a mennyből az emberek minden istentelensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal elnyomják. Mert amit Istenről tudni lehet, az világos számukra, mert Isten megmutatta nekik.” (Róm. 1-16,17,18,19). Ezt az igeszakaszt oroszról fordítottam, de nézük Csia Lajos magyar fordítását is:" Mert nem szégyenlem az örömhírt. Hiszen Istennek hatalma az minden hívőnek megmentésére, zsidónak is, sőt annak először, meg hellénnek is. Mert Isten igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel, s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul, miként írva is találjuk: "Az igazságos ember hite alapján fog élni." Mert hull már a lepel Isten haragjáról, mely mennyből sújt le azoknak az embereknek minden istentelenségére és hamisságára, akik az igazságot hamissággal lefogva tartják. Lesújt rájuk, mert mindaz, amit Istenből megismerhetünk, köztük is nyilvánvaló, minthogy Isten láthatóvá tette nekik". Azért hasonlítottam össze, mert ebben a versben különösen különböznek egymástól a fordítások. Itt meg a latin: "mert benne megnyilatkozik az az igazság, amelyet Isten ad hit által, és amely hitre visz, amint meg van írva: "Az igaz hitből él.". Döntsék el az olvasók mit és hogyan hisznek. Itt szerintem Csia nem jól fordított : "Az igazságos ember hite alapján fog élni.". Azért gondolom így, mert igazságos lehet egy Istent nem ismerő ember is.
Mondanom kell valamit Pál apostol eme gondolatairól. Többször olvassuk ezeket a helyeket a Szentírásban, és azt, hogy Isten a látható dolgokon keresztül hirdette az embereknek bölcsességét és dicsőségét a teremtés által: „Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra,.”(Rom1-20). Ezt is a görög fordításból idéztem. De az emberek mindenféle választ adnak mindenféle kérdésre Istenről és arról, hogy milyen elképzelésük van Istenről. Pedig ahogy a Szentírás is mondja nem lehetetlen értelemmel,( nem csak hittel), felfedezni Istent, nem csak hit által, Csia szerint " hit a hitnek adja tudtul". A hit sem vak, ellenkezőleg, azon felül, hogy hisz a láthatatlanba, az Isten teljességét lehet a láthatóban és láthatatlanban megismerni. A hit a hitnek adja tudtul, tehát igaz tudást ad Istenről. Itt az érzések ki vannak zárva. Sok keresztény megelégszik azzal, hogy Isten szereti, de nem lép tovább, és ennek az eredménye, hogy nem ismeri meg a való helyzetét.
Az ateisták azt állítják, hogy nincs Isten, ez az ő hitük, és sok olyan érvet próbálnak találni, amelyek meggyőznék erről magukat és másokat is. Három erős ellenérv azonban cáfolja egy ilyen kijelentés érvényességét: a természet, Isten Igéje és saját lelkiismeretük.
Miért kell bizonyítani vagy cáfolni valamit, ha egyáltalán nem létezik? Miért reagálnak akkor a hívők tanúságaira, sőt üldözik is ebben a világban, ha azt hiszik, hogy nincs Isten? Itt csak egy válasz van, hogy minden emberben ott van a lelkiismeret, amely tudat alatt kísért. Legyen az ateista vagy megrögzött sátánista. Igaz ez a lelkiismeret lehet alszik vagy már annyira elvan égetve, hogy csak a hamuja maradt meg.
Az ateisták azt kérdezik, hogy Isten, ha létezik, miért nem figyel rájuk; és mivel közömbös irántuk, nem mutat érdeklődést irántuk. De észre sem veszik, hogy egy ateista is rendelkezhet igazságérzettel. A kommunizmus ideológiai rendszere az iskola példája annak. De más ideológiák és vallások is arra következtetnek, hogy az ember igazságos akar lenni. Nem ismerve Istent, igazságosságot akar teremteni, már akiben megvan ez.
A vallásos emberek igyekeznek betartani Isten parancsolatait, bár nagyon nehéznek találják azokat. Az a véleményük, hogy ha nem járnak sikerrel, Isten pótolja a hiányokat, és helyet ad nekik a mennyben.
Azok, akik igazságosnak tartják magukat, azt hiszik, hogy Istennek meg kell áldania őket, minden földi jóval, mert megtartják parancsolatait. Ez lenne a jele, hogy Isten áldást adott rájuk. Az ilyenek a farizeusokhoz hasonlóan magukat mások fölé emelik, mert eléggé lenézően viszonyulnak a szegényekhez. Például a gazdag a Lázárhoz való viszonya. ( Lukács 16,-19).
De Isten azt mondta, hogy az emberek „elméjükben hiábavalóvá váltak”, és „elsötétült a szívük” ( Róma 1-21). Ahhoz, hogy Istent annyira ismerjük, amennyire az ember ismerheti, hit által Jézus Krisztusra, Isten Fiára kell hagyatkoznunk. Más szóval, követni kell Krisztus tanítását, hogy a hitünk ne legyen hiábavaló, mert Isten az általa ajándékozott hitet, tudatos hitre irányítsa. Isten tökéletes kinyilatkoztatása csak Krisztusban található meg.
A hit már a Biblia előtt is létezett, ahogy egy testvér írja: „Isten azt mondta neki (Ábrahámnak), hogy áldozza fel a fiát, Izsákot, nagyon nehéz volt ez számára. De engedelmeskedett, mert bízott Istenben! (Zsid.11:17) Érzéseit legyőzve, kész volt megtenni azt amit Isten mondott neki. És ez a hit tette igazzá Ábrahámot!!!” Először a dicsőség Istene jelent meg Ábrámnak a káldeusok Ur- Kaszdim földjén, és Ábrám követte Isten hívását. Később, amikor Isten látta odaadását, próbára tette a hitét. Ábrahámnak ez a hite azonban csodálatos példája lett Isten bűneinkért való áldozatának. Mindketten együtt mentek az áldozás helyére, apa és fia, Ábrahám és Izsák: „és mindketten együtt mentek”. (1Móz 22-6). És ebben az esetben láthatjuk, Ábrámban pedig részben az Atya szívét látjuk. Mindketten együtt mentek a feszületre, Atya és Fiú, egy bizonyos pontig. Amikor a Fiút a feszületen hagyta Isten, három órán át sötétség volt az egész földön, mert az igaz Isten nem nézhetett Fiára, aki bűnné lett értünk, mivel nem volt bűne, elvette mások bűnét. Az ember nem tudja felfogni Istennek ezeket az érzéseit. Mert Isten nem ember, nem úgy érez mint mi emberek. De ez a fogalom is hamis lehet, mert az érzés az lelki lehet csak, Isten nem érez mert mindent tud, hiszen Ő a Teremtő. És mégis ebben az éles helyzetben, mikor fel kell áldoznia a Fiut, elfordúl tőle, mert Isten az Atya, a bűnt nem viseli el.
Pál apostol ezt írja a filippibelieknek: "Mert ugyanaz az elme legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt" (Fil. 2-5).
Nem szól-e hozzánk Isten, és nem ad-e sok választ az Ő szeretetében és kegyelmében, mert nem a Szentírás betűi tesznek minket igazzá Isten előtt, hanem maga a hit és a kipróbált hit, amely a próbák során nyilvánul meg, és több, mint ismerete a törvény és a parancsolatok betűje. Isten nem akar bennünket lélektelenné és lelkünkben hideggé tenni a Szentírás betűi által. Az élő kipróbált hit képessé tesz bennünket arra, hogy Istennek tudjunk tetszeni, és ezt a hitet igazságként tulajdonítja nekünk. Ha te már igaz vagy a szemében, akkor igazságosságot is ad, hogy az Ő igazával legyél igazságos. Ugyanaz az elme ami Krisztusé van bennetek, akkor lehettek igazságosak is. Mert azzal a mértékkel tudtok mérni ahogy Krisztus.
Amikor az ember feláldozza érte a legdrágábbat a "lelkét", hogy egy új életben újra megtalálja. Hogy ugyanazokat az érzéseket érezhessük, mint Krisztus. Aki megalázta magát és feláldozta magát: - "Megalázta magát, engedelmes volt mindhalálig, mind a kereszthalálig." (Fil.2-8).
Ilyen Istent kell prédikálni a keresztényeknek, hogy a világ úgy ismerje meg Őt, mint aki nem kímélte saját Fiát, hogy a feszületre vezesse, és ott önfeláldozással megváltsa a bűnös embereket. Krisztus és az Atya egy Isten, de a feszületen nem Isten halt meg, mert Isten nem hal meg soha. Az Ember Fia aki Istent ábrázolta ezen a földön.
Elhangzott az idézett: Mert Isten haragja megjelenik a mennyből az emberek minden istentelensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal elnyomják. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Isten kegyetlen és irgalmatlan, de ezeknek a gondolatoknak a fényében azt látjuk, hogy Ő, az Atyaisten a legdrágábbat adta a bűnösök rágalmazására és szemrehányására, és ezekből az érzésekből mi is meg tudjuk érteni, hogy miért van ez így. Ha megölik a gyerekeinket, még ha " véletlen balesetben" is, nem éreznénk e bosszút, mégha meg is tudnánk bocsátani is az elkövetőnek, akkor is talán felvillan az a gondolat, hogy Isten ítélkezzen felette. De ezek az ítéletek mindenek felett vannak, de itt erről nem szólhatok, mert az más téma.
Isten ítélni és cselekedni fog, azzal az igazsággal, hogy az Ő elsőszülött és kegyelemmel teljes Fiu Istent, azokon rajta van az Isten haragja, akik nem hogy hittel nem fogadták be, hanem hamissággal elnyomják az igazságot. Szerintem ezek több verést kapnak. És ezt azok is művelik akik a kereszténység kegyeit élvezik, csak körül kell nézni és meglátjuk, már aki látja, aki nem az nem.
Az áldozat túlságosan kedves az Isten szívének.
"Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen." ( Gal 5,-10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése