Ki az Isten?

 Ki az Isten? 

Szeretettel köszöntelek ismét kedves érdeklődő! Nagy fába vágom most a fejszém,  hiszen jelen anyagunk témája meglehetősen velős, ennek okán pedig már oly sok nézet, vallás,  különféle tanok és ki tudja még mi minden kerekedett e téma köré, hogy ember legyen a talpán, aki  kihámozza ezekből az igazságot. A magam részéről úgy vélem, hogy bár önerőből ezen igazság  meglelése lehetetlen küldetés mégis, Isten segítségével lehetségessé válik mindazok számára,  akiknek ezen igazság szánva van. Ám mielőtt belevágnék az én igazságom ismertetésébe, tegyünk néhány kört az általánosságok terén, hiszen témánk igényel némi előzetes áttekintést leginkább  azért, hogy az alább következőkben megismerhető logikát követni tudd. Tehát az általánosságok. Az ember története során mindig igyekezett felkutatni származásának eredetét. A régi korok emberei  számára, néhány a dolgot túlgondoló elme kivételével mindig is nyilvánvaló volt, hogy van  valamiféle természetfeletti, transzcendens erő, amely az ismert világegyetemet létrehozta és  irányításában közreműködik. Azzal kapcsolatban, hogy ez a közreműködés milyen mértékben  nyilvánul meg, már jelentős mértékben megoszlottak a nézetek, de hogy ez az erő létezik, az  teljesen nyilvánvaló volt a döntő többség számára és ez a helyzet ma is így van. Ne tévesszen meg,  hogy mifelénk él a legtöbb kockafejű bölcs, akik számára jóval hihetőbb az, miszerint az ismert  világegyetem, ez a hihetetlenül finom és bonyolult rendszer, az összes ismert és ismeretlen  alkotórészével együtt, szerencsés véletlenek végeláthatatlan sorozata folytán a galaktikus porból  alakult ki. Ha megpróbálsz nekik rámutatni arra, hogy mindezt szükségszerűen egy felsőbb  hatalomnak kellett megteremtenie – nevezzük Istennek-, akkor azonnal elmosolyodnak és felteszik  a kérdést. Jó-jó, de honnan volt ez az Isten? Azt viszont már nem kérdezik meg, hogy jó-jó, de  honnan volt a galaktikus por? Ők tehát abban hisznek, hogy kezdetben volt a galaktikus por, én és a  nagy többség pedig abban, hogy kezdetben volt az Isten. Hiszen ha csupán a föld bolygót nézed,  akkor is egy olyan szinten szervezett és bonyolult struktúrát látsz, amely konkrétan lehetetlen, hogy  csak úgy magától kialakuljon. Ez a rengeteg élőlény, emberek, állatok, rovarok, növények, a  természeti erők és hatások, ezeknek az összehangolt és végtelenül finom, bonyolult szimbiózisa  mind-mind olyan csoda, amely kizárólag egy tökéletes és végtelen hatalmú intelligencia, szervező  erő közreműködése és akarata szerint jöhetett csak létre. Ha csak egyetlen egysejtűt szemügyre  veszel alaposan, ha meg ismered hogyan képes működni vagyis élni, létezni egy ilyen apró  szervezet, ha megismered, hogy milyen alkotórészekből áll össze, hogy milyen folyamatok  mennek végbe ebben a parányi lényben ahhoz, hogy életben tudjon maradni, mi mozgatja, hogyan  létezik nos, már ebből rá kellene ébredjen minden értelmes ember, hogy ez csak úgy, az egyébként  sem létező véletlenek okán sohasem jöhetett volna létre, sohasem kelhetett volna életre. Még egy  ilyen apró kis lény sem fejlődhetett ki lépésről lépésre, hiszen ha csupán egyetlen kis alkotórésze  hiányozna úgy azonnal életképtelenné válna. Vagy mindene egyszerre lett meg és kezdett  együttműködni vagy nem létezhetne. Nincsenek benne felesleges alkatrészek, mindenére egyszerre  szüksége van ahhoz, hogy létezni tudjon. Az élet egyszerűen nem jöhet létre véletlenül. Minden  értelmes ember, így igen sok tudós is pontosan tudja, hogy a dolgok az úgynevezett fizikai világban  önmaguktól kizárólag a széthullás, a lebomlás felé törekednek. Minden elpusztul, elrothad, elporlik  amit egy intelligencia vagy akarat szándékkal nem óv meg, nem tart össze. A dolgok maguktól soha  nem állnak össze és különösen nem működnek. Tökéletesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy  még egy asztal vagy egy szék sem alakulhat ki csak úgy magától a szerencsés véletlenek összjátéka  folytán, bezzeg a teljes univerzum, a földi ökoszisztéma az igen. Hiszen ezt mondják, ezt állítják az  ateista tudósok. Vicces. Írtam már: Vegyél egy működő órát, szedd szét az utolsó csavarig majd  mindezt tedd bele egy dobozba és kezd el összerázni. Az evolúció hívei, az ateista félkegyelműek  azt állítják, hogy ez az óra majd egyszer csak, kellő idő elteltével a szerencsés véletlenek sorozata  következtében összeáll, összerázódik s mi több, elkezd működni is. Nos, az evolúció hívei valóban  ezt állítják. És ez csak egy óra. Hol van ez egy embertől? Hiszen mi itt vagyunk és működünk. Van  testünk, van lelkünk, hiszen csak a legprimitívebb materialisták tagadják a lélek létezését, rájuk kár  is a szót vesztegetni. Van itt egy olyan bonyolult rendszer az orrunk előtt amelynek csak azt a  parányi kis töredékét szemlélve, amelynek a felfogására képesek vagyunk is el kellene, hogy álljon  a lélegzetünk. Egyszerűen képtelenség, hogy egy ilyen bonyolult rendszer magától létrejöjjön és  életre keljen majd fenn is maradjon. Nos, erről ennyit, most nézzük részletesebben a dolgot! Tehát 

az emberiség döntő többsége számára mindig is nyilvánvaló volt valamiféle istenek vagy egy Isten  létezése. A vita innen vehet értelmes irányt hiszen ha már felismertük Isten vagy az istenek  létezésének szükségszerűségét és nyilvánvalóságát, onnan logikusan következik a következő lépés:  ez vagy ezek beazonosítása. Ez a téma már jóval megosztóbb mint annak eldöntése, hogy létezik-e  ilyen erő, avagy sem. Ez a téma világtájanként, népcsoportonként, törzsekként, de mint a hinduknál, akár házakként, családokként is jelentősen megosztja a nézeteket. De honnan ered ez az ismeret, az a bizonyosság, hogy létezik egy vagy több isten? A válasz egyszerű. Ha a biblikus teremtésverzió  igaz, úgy Ádám volt az első ember, de jelen állásnál teljesen mindegy, hogy mi is volt a neve  emberünknek. Lényeg az, hogy Isten teremtett egy embert aki mindent Tőle magától, vagyis  Istentől tanult meg. Itt tehát még teljesen nyilvánvaló a helyzet. Ez az ember és az utána  megteremtett párja utódokat nemz és így tovább. A gyermekek is hasonlóképpen tesznek, a  népesség egyre nő. Ám a bibliai teremtéstörténet szerint ezek az emberek majd ezer éves  életciklussal bírnak és eleik úgy mint az ősapa és ősanya még személyesen kommunikáltak a  Teremtő Istennel és az ebből szerzett tapasztalataikat első kézből származó információként adták  tovább utódaiknak, akik ugyancsak ezt tették később. Ám az információ, ahogyan az idő haladt  előre, egyre inkább megkopott. Miután az özönvíz letarolta a földet és Noé valamint a családja  elkezdte ismét benépesíteni e földet már egy olyan nemzedék született meg, akiknek semmiféle  személyes tapasztalata, ismerete nem volt Teremtője vonatkozásában. Már Noé sem ismerte  személyesen Ádámot, hiszen az ősapa Noé születése előtt halt meg. Noé ugyan még közvetlen  kapcsolatban volt a Teremtő Istennel, de az ő generációja már kizárólag abból építkezhetett, amit az  eleitől hallott. Ugye Noé alakja és az özönvíz ténye felbukkan a legtöbb ősi nép mondavilágában  függetlenül attól, hogy mely táján élnek e világnak. A nevek eltérnek esetenként, de a történet  mindenhol azonos. Volt egy ősapa, az ő családja és volt egy nagy pusztító vízáradat amit ezek  túléltek….. Tehát az özönvíz utáni nemzedék számára Isten már nem volt annyira  nyilvánvaló és egyértelmű tény, mint a Noé generációjáig éltek számára. Ezen kívül ugye a vízözön  sem tette Istent népszerűvé a friss generációk szemében, hiszen hallották az ősöktől, hogy ez az új  világ mennyivel nyomorultabb, mint amely azelőtt volt. Hogy milyen csodálatos és nagyszerű volt  az ehhez képest. Az özönvíz után az élet tehát jelentős mértékben nehezebbé vált, hiszen egy  paradicsomi környezetből kerültek az élők egy letarolt, minden szempontból jelentősen  megváltozott és lényegesen zordabb világba. Erről olvashatsz bővebben vagy hangoskönyv  formátumban is meghallgathatod részletesen a luciferzum.hu oldalon is közzétett "Csendes  vizeken" című írás vonatkozó fejezetéből. Tehát ebben a generációban, amelynek legikonikusabb  képviselője az első lázadó király Nimród volt, már felbukkan a kétség és a lázadás Isten  vonatkozásában. Először a lázadás jelent meg. Azt mondták, hogy Isten gonosz mert ezt tette. Nézd  csak meg a gilgames eposzt vagy a sumér etananának a vadállatok királyának történetét, ezek  konkrétan ezt a történetet mesélik el. Lényegi tartalmukat megismerheted a Szellemi Izráel című  írásom vonatkozó fejezetéből ugyancsak a luciferzum.hu oldalról. Tehát itt bukkan fel a  lázadás és alternatív istenek megfogalmazása először az emberiség történetében. Nimród azt  mondja, hogy ez az Isten nem kell nekem, majd én imádom azt akit én akarok. Nimród fogalmazza  meg először az egyetlen Teremtőt zsarnokként, egy olyan elnyomó istenként aki diktatórikus módon  akarja irányítani teremtését. Nem véletlenül tisztelik ma annyian ezt az őst. Tehát Nimród, aki nem  mellékesen először maga is odaadó híve Jéhávéhá azaz JAHVE Istennek (a sumér történetben  huvava az isten neve, de nem nehéz felismerni a nevek közti hasonlóságot ma sem) később fellázad  és szembefordul ezzel az Istennel amint e történetet pontosan megismerhetjük ma is a széfer ha jashar, vagyis az igazak könyvéből például. Nimród vagy nimrud, akinek a neve nem mellékesen  lázadót jelent tehát megteremtette az alternatív istenek panteonját. Innen datálható az is, hogy az  emberiség szétszéledt a világban és minden elvándorló csoport magával vitte a saját hitét és isteneit. Ezeket a saját hagyományait azután tovább ápolta, színezte és így alakult ki az a mára szinte  követhetetlen mennyiségű istenkultusz, amelyek a mai emberiség hitében megnyilvánul. Innen tehát az ember istenismerete. Ám később, jóval később mint az Istenben való hit és meggyőződés  felbukkant egy újabb vallás. Az ateizmus. Hiszen ez sem más, mint egy istentagadó vallás. Nem  lehet egyéb, mivel nem tud semmiféle bizonyítékot felmutatni nézeteit igazolandó. Az első jelentős 

jegyzett ateista maga a nagy vallásalapító sákjamuni gótama buddha volt, akinek a tanításai nyomán a buddhizmus minden ága ma is tagadásban van akár egy, akár több konkrét isten létezésének  vonatkozásában. Buddhával, illetve a buddhizmussal kapcsolatban a Backstage című munkámban  olvashatsz vagy hallgathatod meg ezt az anyagot. Az ateizmus tehát később az antik görögöknél  már egy jól felismerhető filozófiai irányzatként látható és ma is tartja magát jellemzően olyan  idézőjeles kultúrkörökben, akik hívei úgy tartják a maguk vonatkozásukban, miszerint bölcsebb  lévén a többieknél nem hisznek az ostoba ősi babonákban, hanem jóval inkább abban a modern  emberi tudományban, amely valójában nem egyéb mint a legsötétebb szellemi verem, amelyben az  emberi tudat valaha sínylődött. Így jutunk el tehát a jelenkorhoz, amelyben már olyan élesen és  markánsan fordulnak szembe egymással a nézetek, vallások, filozófiák. 

 Ennyit az általánosságokról  és az előzményekről, most következzék tehát az én igazságom. Az az igazság, amelynek  elsődleges forrása ma is a Biblia. Csak néhány szót ezzel kapcsolatban is. Sokan tagadják, gyűlölik,  megvetik, összeollózott, összelopkodott anyagnak tartják ezt az iratgyűjteményt. Sokan mások úgy  tartják, hogy a ma ismert formájában, azaz az ó és újszövetségi iratanyagként megismerhető  könyveknek semmi köze nincs egymáshoz, más és más Isten ismerhető meg ezekből. Az  ószövetségben a zsidók gonosz törzsi kisistene Jahve, míg az újszövetségben Krisztus Istene, a  jóságos Teremtő mennyei Atya ismerhető meg. Nos, ezek a nézetek meglátásom szerint kivétel  nélkül a meg nem értésből fakadnak. Tapasztalatom szerint sokan úgy alkotnak véleményt a Biblia  vonatkozásában, hogy soha, egyetlen egyszer kézbe sem vették. Hallottak ezt, hallottak azt és ezek  alapján kialakul a véleményük. Mások beleolvasgatnak valamely verzióba itt-ott. Meghallgatnak  ezekből kiragadott idézeteket és ezzel kapcsolatos véleményeket, majd ők is ezek alapján állást  foglalnak e mű kapcsán. Mondanom sem kell, ritkán pozitív ez az állásfoglalás. Már az is jó esetnek számít, ha valaki veszi a fáradtságot és legalább egyszer végigolvassa valamelyik verziót. Igen ám,  de mit fog ebből így emberünk megtudni?-kérdem. Semmit. Azt sem tudja, hogy mit vett a kezébe,  nemhogy pontos ismeretekre tegyen szert. Csak a magyar nyelven elérhető különféle Biblia verziók  is annyi tartalmi különbséggel bírnak, hogy számos esetben éppen ellenkező állításokat  tartalmaznak egymáshoz képest. Én magam legalább húszféle verzióval találkoztam eddig. Ha most valaki elolvas egyet ezekből, honnan fogja ezt megtudni?-kérdem ismét csak. Arról nem is beszélve, hogy a Biblia olyan mély szellemi tartalommal bír, amely megismerése csupán egyszeri vagy akár  többszöri elolvasás után bizonyosan nem ismerhető meg. Sőt! Ami elsőre feltűnik, hogy számos  mondanivalója vagy egyszerűen érthetetlen, vagy rendkívül félreérthető. Hogy ez miért van így,  annak számos oka van. Ezekről már rengeteget írtam, nehéz lenne röviden összefoglalni, de azért  teszek erre itt is egy gyenge kísérletet. Mindenek előtt a ma megismerhető Biblia verziók koránt  sem azok, amelyeket eredendően Isten szánt az embereknek. Persze Isten hagyta, hogy a Biblia  ilyenné, azzá váljon mára ami, tehát nyilván ez sem véletlen. Ezzel együtt a ma általánosan ismert  Biblia egy jelentősen megvágott, cenzúrázott, átírt, itt megkurtított, ott megtoldott iratanyagként  kerül az olvasó kezébe. Annak az olvasónak, aki jellemzően semmit sem tud erről, hanem úgy veszi kézbe, ha egyáltalán kézbe veszi, mintha ez lenne az eredeti. Dehogy fog ő még utána nyomozni,  hogy mi az amit kézben tart. Dehogy fog ő húszféle verziót elolvasni, azokat összehasonlítgatni  magyarul, görögül. Kinek van erre ideje, ehhez kedve? Senki nem mondja el neki, hogy az, amit a  kezébe vett egy keresztény Biblia, amely valamelyik keresztény érdekcsoportnak a saját nézeteit  igyekszik tükrözni oly módon, hogy az adott szekta vagy felekezet hívei fordításában, kiadásában  látott az napvilágot. Senki nem mondja el neki azt, hogy amit a kezében tart, az egy válogatás. Egy  egyházi összeállítás azaz kánon. Egy olyan tartalom amelyet kizárólag emberek, papok, tekintélyes  egyházatyák válogattak össze és jelentették ki ezekről, hogy ez a Biblia. Pedig dehogy. Ez csupán  az ő bibliájuk nem pedig az, amit Isten nyilvánított meg. Ma gyakorlatilag kizárólag keresztény  bibliák léteznek pedig a Bibliai iratanyagot nem keresztények írták. De nem ám. Csak ezt hazudják  a teljes újszövetségi anyag vonatkozásában, pedig az igazság nagyon távol áll ettől az állítástól.  Krisztus követői akik először nazarénusnak később pedig Krisztus követőknek nevezték magukat  sosem voltak keresztények éles ellentétben a mai keresztények által kiadott Bibliák állításával.  Ezekben egyébként igen feltűnő, hogy maga a keresztény kifejezés elsőként jóval Krisztus  mennybemenetele után tűnik fel a ma olvasható szövegekben, ebből pedig nézetem szerint 

világosan következik, hogy maga az Úr, Krisztus soha egyetlen alkalommal sem használta ezt a  kifejezést híveire. Ugye a Bibliában az első kereszténységre utaló íge, az Apostolok cselekedetei idején (11,26) bukkan fel, amikor Krisztus már nem volt a hívekkel, hiszen feltámadása után a földön töltött  rövid időszak elteltével a mennybe ment. Ebből logikusan következik, hogy maga az Úr soha, egyetlen  szóval sem beszélt kereszténységről, hiszen az Ő földi tartózkodásának idején erről egyetlen említés sem  történik az igében. Továbbá az is igen feltűnő, hogy az egyes verziókban esetenként eltérő helyen  bukkan fel a keresztény megnevezés. Van olyan verzió amelyben három, de van olyan is amelyben  hat alkalommal is találkozhatunk e fogalommal. Ám az általánosan elmondható minden mai  szövegről, hogy e fogalmat egyáltalán nem következetesen használja, hanem csupán itt-ott, eseti  jelleggel. Meglátásom szerint amennyiben a korai egyház, illetve gyülekezet valóban kereszténynek nevezte volna magát, úgy sokkal több alkalommal találkoznánk e fogalommal az igében. De ez nem így van. Például Pál, akinek a levelei jelentős részét adják a ma megismerhető újszövetségi  iratanyagnak, számos esetben nem használja a keresztény kifejezést ott, ahol pedig teljesen magától  értetődő és logikus lenne, ha igaz lenne a dolog. De Pál általában Krisztus-követőként határozza  meg önmagát. Legyetek a követőim, miként én is a Krisztusé, nem pedig legyetek ti is keresztények mint én. Tehát e hamis, emberek által kreált fogalmat csak a Krisztus után bő háromszáz évvel, a  nagy Constantinus római császár által megalapított vallás égette bele tűzzel-vassal a köztudatba.  Nagyon részletesen megismerheted e történetet igen sok példával alátámasztva a luciferzum.hu oldalról is megismerhető Szent Tehén, avagy a Dogmák árnyékában című írásból. Ez a hamis egyház  tehát, a római katolikus szekta amely a legerőszakosabb és ezáltal a legmeghatározóbb keresztény  szekta lett alakította úgy az emberek ismereteit, miszerint ő képviseli Krisztus egyházát máig, holott szó sincs erről. Innen fakad a Biblia tanításai, valamint a nevezett egyház és úgy általában a pogány  keresztény szokások, hagyományok, ünnepek között fellelhető rengeteg ellentmondás és  szembenállás. Emiatt találta ki nevezett egyház az úgynevezett szent hagyományát, amely arra  hivatott, hogy még a ma is megismerhető, ám már jelentős mértékben megrontott, meghamisított és  manipulált Bibliával való szembenállását, pogány szokásainak létjogosultságát igazolhassa. Még  ezzel a szénné hamisított anyaggal sem hozható közös nevezőre, nem párosítható az a  kereszténység, amelyet a mai keresztény egyházak képviselnek. De ki tudja, ki ismeri fel ezt?- kérdem. Ahhoz, hogy a Biblia lényei tartalmát megismerhesse az olvasó, azt folyamatosan  tanulmányoznia kellene. Gondolkodnia, elmélkednie az írásokon. És nem csak egy verziót, hanem  az összes elérhetőt forgatva azért, hogy a különbségeket felismerhesse. Olvasnia kellene  folyamatosan magyarul, görögül, angolul és az ószövetséget még héberül. Mennyi erre az esély  szerinted? Nos körülbelül ugyanannyi mint arra, hogy valaki rájöjjön az igazságra. Ráadásul már a  zsidók elkezdték hamisítani az ószövetségi anyagot. Ők is megszűrték és folyamatosan átírogatták.  Érdekes összehasonlítani a Bernstein Béla-féle több mint száz éves magyar nyelvű zsidó bibliát  valamelyik keresztény verzióval. Igen komoly tanulságok vonhatók le csak ebből az egy  összevetésből. Ám Istennek hála létezik a görög szeptuaginta, amelyet ugyancsak zsidók fordítottak héberből görögre és máig összevethető a jelenleg megismerhető anyagokkal. Nagyon érdekes látni,  ahogyan a zsidó anyagok lebuktatják a keresztény hazugságokat és fordítva, hiszen minden  érdekcsoport a saját nézeteit és tanításait erősítendő manipulálta az írásokat és ezek az érdekek  egészen mások a zsidók esetében mint a keresztényeknél. Jó példák erre a messiási próféciák. A  zsidók azon igyekeztek és igyekeznek, hogy megcáfolják Krisztus messiási voltát ezért számos  próféciába belepiszkáltak azon törekvésükben, hogy a később Krisztus által megcselekedett  tevékenységeket ne lehessen egyértelműen összefüggésbe hozni azokkal. Ám az ugyancsak zsidók  által írt, illetve fordított hetvenesben, a szeptuagintában ezek a törekvések még nem nyilvánulnak  meg, hiszen ez Krisztus első eljövetele előtt íródott. A keresztény verziók sem piszkálták ezeket a  tartalmakat, hiszen nekik ezek megfeleltek. A keresztények inkább a zsidók történelmi cselekedeteit igyekeztek minél durvábbra színezni és esetenként az ószövetség Istenét minél jobban besötétíteni  azért, hogy elérjék azt a megítélést az írásokat nem értők vagy csak felületesen ismerőkben,  amelyeket mára el is értek és amelyekről korábban beszéltem. Továbbá számos esetben vannak  logikai lyukak a ma megismerhető tartalmakban, olyan hiányosságok például, amelyekre semmiféle magyarázatot nem lelhetünk a ma megismerhető keresztény bibliákból Ilyen például az eset, amikor Ézsau halálra váltan és halálos fáradtsággal beesik öccséhez Jákobhoz, és azt mondván, hogy neki 

már úgyis mindegy, eladja Jákobnak a későbbi Izráelnek a születési jogát. Erre a ma ismert  keresztény Bibliából semmiféle magyarázatot nem kapunk. Annál inkább a keresztények által a  kánonból kirekesztett úgynevezett apokrif irodalomból. Apropó apokrif vagyis elrejtett biblikus  irodalom. Ahhoz, hogy a kutató a lehető legteljesebb képet kapja a Biblia és a biblikus irodalom  vonatkozásában, egyszerűen elengedhetetlen az apokrifnak titulált irodalom alapos megismerése.  Számos olyan kiegészítő információhoz kizárólag így juthat hozzá a kutató elme, amely jelentős  mértékben kiegészíti, megmagyarázza és számos esetben egészen más színben tünteti fel a  történteket, mint az alapmű. Jó példa erre például Hágár és Izmáel elűzése. A mai keresztény Biblia  alapján ez egy igazságtalan és féltékeny motivációból született Ábrahámi döntésnek tűnik, ám az  igazság természetesen nem is állhatna ettől távolabb. Az apokrif irodalomból megismerhető a  történet háttere is. Ábrahám azután űzi el Hágárt és a tőle született Izmáel nevű fiát, hogy Sára  észrevette, amint Izmáel íjat feszít Ábrahám Sárától való gyermekére Izsákra. Így ugye a történet  azonnal más színezetet kap de ezt a ma megismerhető keresztény verziókból sosem tudhatná meg az olvasó. Nos például ezek és még számos ehhez hasonló eset és manipulált tartalom van jelen a ma  megismerhető verziókban. Ezt honnan tudnád meg, ha nem mondanám el neked kedves olvasóm?  És ha ezeket nem tudod, vajon képes vagy-e helyes véleményt kialakítani, megformálni a Biblia  vonatkozásában? Ennek eldöntését rád bízom. Persze ezzel együtt nézetem szerint ma nem  létezik publikus tiszta forrás, ám ha minden elérhető anyagot tanulmányozol és Isten fogja a kezed,  akkor képes leszel megismerni az igazságot ma is, ahogyan hitem szerint én is képessé váltam még ezekből a megrontott anyagokból is. Az úgynevezett apokrif irodalomból kaphatunk meg olyan  kincseket is mint például a nyugati keresztény kánonból kirekesztett 12 pátriárka testamentumából  kiemelt két rendkívül fontos következő idézet is amelyek egyértelműen kijelentik Krisztus előtt  több mint ezer évvel azt az igazságot, hogy a Megváltó Krisztus maga az egyetlen teremtő Isten.  Nem véletlen, hogy a nyugati keresztények ezeket kivágták a híveiknek szánt anyagból hiszen ezek  is egyértelműen rámutatnak az ő szentháromság dogmájuk hazug mivoltára. Íme tehát az idézetek  amelyek ne feledjük, időben még bőven Mózes előttről valók! Tehát (Simeon 6,-7), és (Áser 7, - 3,4), íme. "Akkor majd örvendezésben én is feltámadok és áldani fogom a Magasságbelit  az Ő csodálatos tetteiben mert az Isten testet ölt magára, együtt étkezik az emberekkel, és  megszabadítja az embereket. Így lesz ez mindaddig, amíg a Magasságbeli nem tekint le a földre,  akkor úgy fog eljönni mint ember az emberek között, eszik és iszik, a víz által egyszerűségben  összetöri a sárkány fejét. Ő fogja megszabadítani Izraelt és az összes pogány nemzetet, az Isten  ember képébe mutatja magát.".  Tehát az Isten testet ölt magára és együtt étkezik az emberekkel, úgy fog eljönni mint ember az emberek között és ember képében mutatja magát szóltak az ősi próféciák. Ez volt a megváltó Krisztus. A biblikus irodalomban továbbá felbukkannak olyan  anyagok is, mint az Énok könyve. Igaz ez is ki van tagadva a felénk legismertebb nyugati keresztény kánonból, de néhány egyéb válogatásnak, mint például a kopt és etióp kánonnak ma is a  szerves részét képezi ez a könyv. Miért fontos ez? Mert sokan azt állítják, hogy a Biblia sokkal  fiatalabb, illetve későbbi anyag mint például a védák. Persze ez önmagában is tévedés, de ha  figyelembe vesszük azt, hogy Énok a teremtés utáni hetedik emberi generáció legismertebb  képviselője, Ádámot még személyesen ismerő ember volt, úgy e forrás ősi származását igen nehéz  lesz vitatni, márpedig Énok könyve tökéletesen biblikus írás. Olyannyira, hogy még a mai  leginkább megnyomorított nyugati keresztény protestáns kánon is tartalmaz hivatkozást erre a műre  lásd Júdás 6. Júdás apostol számára nem volt kérdés az említett mű hitelessége, hiszen az számára  tökéletesen megfelelt idézésre és tanításra, magától értetődően hivatkozott rá. Ugyanígy hivatkozik  ez az anyag az igazak könyvére is, a széfer ha-jasharra vagyis a jásár könyvére lásd Józsué 10,-13  és 2 Sámuel 1,-18. Mindent egybevetve tehát be kell lássuk, nincs  könnyebb annál, mint felületes ismeretek alapján megítélni a Bibliát, ám annál nehezebb ugyanezen anyag kapcsán mélyreható és alapos ismeretekre szert tenni pedig ahhoz, hogy helyes felismerésre  jussunk e tárgyban az alapos tájékozódás elengedhetetlen. De ismét felteszem a kérdést: hányan  teszik ezt meg ilyen szinten? És ugyancsak megkérdezem: hányan formálnak véleményt a Biblia  vonatkozásában? A választ ismét rád bízom kedves hallgatóm. És végül, de messze nem utolsó  sorban van még egy olyan érv a Biblia mellett, amely semmiféle más úgynevezett szent  iratgyűjtemény vonatkozásában nem mondható el. Ez pedig a bizonyítható történeti, illetve  történelmi hitelesség. Egyfelől, mivel rengeteg a Biblia tagadó vagy szkeptikus akik minden vágya  a Biblia hitelességének megdöntése, nincs olyan iratanyag az emberiség birtokában amelyet annyi  -féle módon próbára tettek volna eddig, mint a Bibliát. Ám ez a mű minden próbát kiállt, hiszen  állításainak döntő többsége egyértelműen bizonyítható a jelenkor régészeti ismereteinek alapján. A  másik súlyos tény, amely ugyancsak a Biblia hitelességét, a valódi Egyetlen és Örökkévaló Teremtő Isten általi származását bizonyítja az, hogy semmilyen más műben nem találhatók pontos és  beteljesedett prófécia leírások. Olyanok is, amelyek esetenként egy évezreddel megelőzték a  bennük megjósolt történelmi esemény bekövetkeztét mint például egyes messiási próféciák. De  vannak más jellegű próféciák is a Bibliában, olyanok, ahol például több száz évvel a jövendölés  beteljesedése előtt név szerint nevez meg a próféta őutána mint mondtam, esetenként több száz  évvel megszületett személyeket és leírja azok jövőbeli cselekedeteit, amelyek ezután szóról szóra  bekövetkeztek. Ilyen például a perzsa királyra, nagy Küroszra vonatkozó több prófécia lásd Ézsaiás  44,-28, 45,-1,13. Vagy a Jósiás zsidó király cselekedeteire vonatkozó prófécia lásd 1 Királyok 13,-2. Hosszan lehetne tehát ezeket sorolni, de csak és kizárólag a Biblia  lapjairól mert semmiféle egyéb iratanyag nem tud hasonló önigazolást felmutatni. Azokban vagy  hiszel vagy nem, de a Biblia tömegével ontja a történelmi bizonyítékokat saját hitelessége  tekintetében. Ennyit itt a Bibliáról. Azért érveltem a Biblia mint leghitelesebb forrásmű mellett,  mert az én igazságom egyik alappillére ez az iratgyűjtemény. A másik ugye az a szellem akit én  Forrásnak nevezek, de ez személyes ügy, így érvként meglehetősen gyenge lenne más szemében ez  nyilvánvaló. Ezért hivatkozom tehát a Bibliára mindenek felett. Ezen a logikán tovahaladva tehát  azt látjuk, hogy az ószövetségből megismerhető egy Isten, Jahve az Egyetlen Örökkévaló Teremtő  Isten. Nem a zsidók kisistene amint azt a gnosztikus szekták tanítják és oly sok tájékozatlan ember  szívesen el is fogadja ezt, hanem az Egyetlen Teremtő Mennyei Atya az, akire Krisztus  folyamatosan hivatkozott. De miért állítom azt, hogy erre az Istenre hivatkozott a Megváltó  Krisztus? A dolog nem túl bonyolult, bár sok az ószövetséget becsmérlő ember figyelmét vagy  szimpla ostobaságból vagy szándékos rosszindulatból, tehát így vagy úgy, de elkerüli. Ha ismered  az írásokat, úgy tudod, hogy Krisztus gyakorlatilag folyamatosan hivatkozott tanításai során az  ószövetségi, értsd zsidó iratanyagra, valamint az ószövetségi zsidó prófétákra és próféciákra. Ez  annyira világos és egyértelmű tény, hogy nem lehet letagadni. Ám azok, akik sosem olvasták a  Bibliát erre hogyan fognak rájönni kérdem ismét. Nyilván sehogy. Ők hinni fognak a sok habzó  szájjal zsidózó, az ószövetséget hiteltelenítő idézőjeles tanítónak. Hát magukra vessenek. Tehát  Krisztus számára egyértelműen hiteles volt az ószövetségi iratanyag, nyilván, hiszen Ő diktálta,  valamint hiteles volt az ószövetség Istene Jahve vagy is, akit Ő atyjának nevezett. Nos  innen következik a következő mélyszántás a dolog lényegének felszínre hozására tett  törekvésünkben. Ebben a tárgyban született egy teljes könyv, ez a tizennegyedik munkám az Anti-trinity című írás. Ez nagyjából teljes terjedelmében ezzel a témával foglalkozik, de éppen így  minden fontos ismeretet megszerezhetsz utolsó, az Élő íge című munkámból is mind jelen tárgyunk  mind a Biblia vonatkozásában. Mindkét könyv ugyancsak elérhető hangoskönyv formában is a  luciferzum.hu oldalról. Tehát Krisztus Atyaként definiálja az ószövetség istenét minden  alkalommal amikor vele kapcsolatban szól. Ha pedig ez így van, akkor miért mondom én és még  sokan mások Krisztusról, hogy Ő az Isten? Ő az Egyetlen Örökkévaló Teremtő Isten és a Mennyei  Atya is egyben? Hogyan lehetséges ez, ha Ő is mindig fohászkodott egy mennyei Atyához? Ha Ő is  istenének nevezte azt aki a mennyben van? Mielőtt az erről tanúskodó számos igeidézetet  bemutatnám kiemelten felhívnám a figyelmet arra, hogy ehhez a témához kapcsolódik az egyik  legveszélyesebb és leghazugabb keresztény tanítás. E tanítás azért kapott fő helyet a keresztény  retorikában idestova ezerhétszáz esztendeje, hogy a hívek fejében megteremtse azt a zavart, amely  Isten vonatkozásában megakadályozza őket a helyes felismerés kialakításában. Hiszen mint oly sok  esetben állítottam, e pogány kereszténységnek, a valójában a császári róma által megalapított, mára  a legnagyobb tömegbázissal bíró világvallásnak az a legfőbb célja, hogy hamis isteneket adjon az  embereknek a híveinek, alattomos tévtanításokon keresztül megvezetve ezeket a szerencsétleneket  és elfordítva őket az Egyetlen Teremtő Istentől, akit ők Jézus Krisztusként tisztelnek mint a 

szentháromságuk második személyét, Isten fiát. És ezzel le is rántottam a leplet erről az egyik  legfontosabb keresztény hazugságról ami nem más, mint az úgynevezett szentháromság. Hiszen aki  egy szentháromságot tisztel annak szükségszerűen keletkezik némi zavar a fejében ha azt hallja,  hogy egy az Isten csak három személyű. Most ezt hogy eméssze meg az egyszeri keresztény hívő? Ha három, akkor hogyan egy? Ha egy, akkor hogyan három? Magyarázzák így,  magyarázzák úgy, de teljesen egyértelmű, hogy ez a fából vaskarika esete, ami önmagában egy  nonszensz. Szegény hívek vakarják is a fejüket rendesen, de még sok keresztény teológus is aki úgy tesz, mintha értené. Vicces. Vagy inkább tragikus. A katolikusok legalább kimutatják a foguk  fehérjét, hiszen ők konkrétan leírják a katekizmusukban, hogy bár egy az Isten, de van egy  valóságos atyaisten, van egy valóságos fiúisten és van egy valóságos szentlélekisten is, akik  mindhárman valóságos istenek. Nos a muszlimok bár nem túl okosak annak alapján amikben  hisznek, ezen mégis halálra röhögik magukat megjegyzem teljesen jogosan. Azt mondják, hogy a  keresztények több isten hívők és lássuk be, tökéletesen igazuk van. Akkor is, ha nevezettek ennek  az ellenkezőjét állítják magukról. Hiszen hisznek a szentháromság isteni panteonjában sőt!  Esetenként már szűz máriát is isteni személyként, istenanyaként tisztelik, aki hovatovább a  katolikus anyaszentegyház édesanyja saját állításuk szerint, és ehhez jönnek még a különféle  szentek majd így tovább. A szentháromság tanában is egyértelműen tetten érhető egy durván pogány hatás, amelyet becsempésztek ebbe a Krisztus és az Ő beszéde a Biblia tanításaitól tökéletesen  idegen világvallás tan és hitrendszerébe, vallásgyakorlatába. A Biblia is úgy hat a mai fordítások  tükrében, hogy ezt a hatást, illetve benyomást erősítse az olvasókban. Konkrétan azt, hogy az Úr, a  Megváltó Krisztus és a mennyei Atya két külön személy, illetve entitás. Hogyne, hiszen Krisztus  számos alkalommal maga fordul imáiban e-felé a mennyei atyaisten felé így hát a vak is látja, hogy  az nem lehet Ő. Nos, ez valóban sokak számára zavarba ejtő körülményként hat amíg meg nem  értik az igazságot. Hiszen az igazsághoz az is hozzá tartozik, miszerint az Úr itt a földön emberi  alakban létezett, élt. Itt Ő is ember volt tökéletesen úgy, mint bárki más. Ám sokkal tisztább, egy  valóban tökéletes lélekkel megáldott ember. Ahogyan az Avatar című írásomban fogalmaztam: a  Megváltó Krisztus volt az Egyetlen Örökkévaló Teremtő Isten földi avatarja szó szerint. A valaha itt élt legtisztább és leghatalmasabb avatar. Őbenne öltött földi testet az egyetlen Isten, ahogyan ezt  végül a hitetlenkedő Tamás is belátta végre, amikor a jános 20,-28  szakaszban olvashatók szerint így kiáltott fel: Én Uram és Istenem! Magyarul, Tamásban is megszületett végre a megértés,  miszerint az Isten földi alakját láthatja az Úrban. Most apostolok cselekedetei 10,-36. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!  Tehát Krisztus a mindenség Ura. 1Timóteus 6,-14..16. "Hogy tartsd meg a  parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, A mit a  maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak  Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek  közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen". Tehát eszerint Jézus Krisztus az egyedül hatalmas, a királyoknak Királya, uraknak Ura, kié egyedül  a hallhatatlanság. Ez is elég egyértelmű utalások az egyetlen Isten személyére vonatkozólag, akit itt  ugyancsak Jézus Krisztusként határoz meg az írás. Római levél 9,5. "Akiké az atyák, és akik közül  való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten."   Tehát akik közül  való a Krisztus aki mindenek felette örökké áldandó Isten, mondja Pál. Az Ezékiel 34 ,-11 szakasz szerint így beszélt Izráel Istene itt az 1626-ban megjelent Káldi György-féle magyar vulgata fordítás szerint. Ímé én magam felkeresem az én juhaimat és meglátogatom őket.  Ezt mondta tehát Jahve, izráel Istene, majd Krisztus eljött a földre. Nézzük tovább a vonatkozó  igéket. Talán tudod talán nem, de az Úr, Krisztus egyik bibliai megnevezése a testté lett ige. Ennek  ismeretében vegyük szemügyre a János 1, -1..5 szakaszt az 1908-as Károli  szerint, íme. "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az  Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és  az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem  fogadta be azt". Tehát kezdetben vala az íge, és Isten vala az íge. Krisztus pedig a testté  lett íge. Elég világos beszéd bár százmilliók, milliárdok nem értik. De nézzük tovább! Ésaiás 9,6 , ismét a Károli szerint. "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő  vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának,  békesség fejedelmének!"  Ez tehát ugye az egyik Messiásra vonatkozó prófécia. A Fiú  tehát, Aki adatik (adatott) nékünk embereknek, az Ő nevét hívják erős Istennek, örökkévalóság  atyjának. Mit mondjunk erre? Aki nem lát, az vak, aki nem hall, az süket! Talán ennyit. Ugye ennek  fényében a János 10,-30-ban olvasható Krisztusi állításnak is egészen egyértelművé kellene  válnia mindenki szemében, idézem. "Én és az Atya egy vagyunk.". 

 Most menjünk tovább ismét  néhány igen nagy erejű igével, amelyek ne feledjük, még bőven az ószövetségi időkben jelentődtek  ki, amiként az Ésaiás 50,-6 is, ahol Izráel Istene, az Örökkévaló Teremtő Isten beszél Önmagáról!  Most tehát a Zakariás 14,-9, Károli és a zsidó írás szerint. "És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.". Zsidók szerint ugyanez. "És lészen az Örökkévaló királlyá  az egész földön; ama napon egy lesz az Örökkévaló és egy az ő neve". Most Malakiás 3,-1,2,5, Károli. "Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő  templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt  mondja a Seregeknek Ura. De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg  az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja! Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők  ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik  nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura". A  Seregek Ura mondja tehát, hogy elküldi az Ő követét aki megtisztítja Előtte az utat! János 1,-6  Károli szerint. "Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János". Tehát Izráel Istene a seregek Ura  elküldi az Ő követét aki megtisztítja előtte az utat, szólt a prófécia. És ki volt az, aki Krisztus előtt  érkezett közvetlenül hirdetve a Messiás eljövetelét? Természetesen János zsidó próféta és  nem keresztelő szent János, ahogyan a keresztények ismerik ezt az embert. Most ismét feltenném a  kérdést! Kié az ítélet? Ki jön el ítélni ide hozzánk? Mert ítéletre indulok hozzátok, azt mondja a  Seregeknek Ura. Krisztus tehát a Seregek Ura! Következzék most a János 14,-6..14. " Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha  én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól  fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég  nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még se ismertél meg engem, Filep? A  ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem  hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én  mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e  dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem,  magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is  cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben,  megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én  megcselekszem azt".

 Elképesztően egyértelmű ez a részlet János evangéliumából! Ám,  hogy ne lehessen pontosan érteni a mondanivalóját, hát alaposan belezavartak a későbbi fordítók.  Hihetetlenül aljas módon manipulálták az írást úgy, hogy nyilvánvalónak tűnjön az olvasó számára  miszerint az Atya és a Fiú valójában két személy, amely totális hazugság és szándékos félrevezetés!  Nézzük csak meg alaposan. Ezt mondja Krisztus." Ha megismertetek volna engem, úgy  megismertétek volna az Én atyámat is és mostantól fogva ismeritek őt és láttátok őt. Annyi idő óta  veletek vagyok, és még se ismertél meg engem, Filep? A ki engem látott, látta az Atyát; Én és az  atya egy vagyunk. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék  az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt". Tehát  ha engem láttatok akkor láttátok az Atyát. Ha engem ismertek akkor ismeritek az Atyát mert én és az  Atya egy vagyunk. Ha valamit kértek a nevemben, azaz Krisztus nevében, de kitől? Hát az Atyától  ugyebár. Atyám, Krisztus nevében kérlek, hogy…. Azt én megcselekszem majd  mondja maga Krisztus. De, hogy cselekszi meg Krisztus azt, amit az Atyától kértek? A  válasz magától értetődik. Úgy, hogy Ő az Atya is. Én és az Atya egy vagyunk. Nem kettő és 

különösen nem három. Bizony. Ez valójában ismét csak annyira egyértelmű, hogy ha nem lenne  sátánnak és az ő zsinagógájának, a kereszténység képviselőinek ez az alattomos ködösítése, akkor  minden normális ember tisztán értené a lényeget. Tehát ha én egy vagyok valakivel, akkor azonos  vagyok azzal és pont. Az Úr sosem azt mondta, hogy szellemiségünket tekintve vagyunk egyek,  hanem konkrétan azt mondta, hogy én és az Atya egy vagyunk, tehát egyezést, azonosságot jelentett  ki és ennyi. Nem azt mondta, hogy egyformák vagyunk, hanem azt, hogy egy! Ez igen nagy  különbség. Én és Ő ugyanaz! Egy! Egyező! Remélem kedves olvasóm, világossá vált számodra is  eddigre, hogy miért beszélt Krisztus az Atyáról mint egy másik személyről, holott ez Ő Maga volt. Tisztában vagyok azzal, hogy a ma elérhető keresztény bibliákban az én kijelentéseimnek, illetve  meglátásaimnak számos látszólag ellentmondó igeszakasz fellelhető, de ezek a látszólagos  ellentmondások kivétel nélkül vagy szándékos, vagy az eltorzult keresztény értelmezésből eredő  félrefordításból erednek. Rengeteg példával szolgáltam erre az írásaimban kivétel nélkül bemutatva  ezekhez a görög szöveget is. Maguk a különféle fordítások is számos esetben ellentmondanak  egymásnak tehát semelyik változatot nem tekinthetjük egzakt szövegnek annak dacára, hogy  mindegyik kivétel nélkül szentírásnak jelenti ki önmagát. Jó példa erre az a szakasz, amikor a  zsidók megkövezik Istvánt. Apostolok cselekedetei 7,-55.56 a Károli szerint. "Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten  jobbja felől állani". Ide kapcsolódik szorosan a kereszthivatkozásként is megemlített Máté 26,-64 ismét csak a Károli szerint. "Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek:  Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben". Most nézzük ez utóbbit a Szent István Társulat szerint. "Magad mondtad – felelte Jézus. –  De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint  majd eljön az ég felhőin". Ezt az esetet is hosszan elemeztem az Anti- triniti című  munkában, itt tehát rövidre fogom a magyarázatát. Számos fordítás úgy hozza e szakaszt, hogy  meglátjátok az Embernek Fiát az Istennek hatalmas jobbján, a hatalmas jobbján satöbbi, holott a  valós, illetve helyes fordítás a hatalom jobbján, ahogyan a Szent István társulat is hozza. Miért nem  mindegy? Hát csak azért, mert a hatalmas, különösen a hatalmas Isten jobbján szöveg egyértelműen  feltételez egy másik isteni alakot, akinek a jobbján ült le Krisztus. Ám ezzel azért akad számos  probléma. Például az, hogy tudjuk ki kerül Krisztus baljára. Azok, akik pusztulni fognak. És bizony  itt a másik isteni személy, jelesen az Atya Krisztus baljára kerülne jelen verziók szerint. Mi tehát a  megoldás? Az, amit például a Szent István verzióból ismerhetünk itt meg. Az, hogy Krisztus nem a  hatalmas jobbján foglal helyet hanem a hatalom jobbján, ami egy szellemi megfelelés. Azt jelenti,  hogy teljes dicsőségben és hatalomban. A Márk 14,- 62, a Lukács 22,-69 esetében  is éppen ez a helyzet. Egyes fordítások így, mások pedig úgy hozzák e szakaszokat, de mindenhol  ez lenne a helyes verzió. Krisztus megjelenik az Isteni mivoltában a hatalom jobbján. Ennyi. Nem  két Istenről van itt szó egyetlen esetben sem, de ennek felismeréséhez teljes mértékben szakítani  kellene a keresztény hagyományokkal és tanításokkal.

  Még egy gondolat erejéig visszatérve az  István kivégzésekor leírt képhez. István nem láthatta Istent hiszen a Biblia számos esetben kijelenti,  hogy senki sem látta soha Istent. Csak és kizárólag egyedül az Úr, azaz Krisztus. 1 János 4,12  Károli. "Az Istent soha senki nem látta". 1 Timóteus 6,-16 Károli. "Kié egyedül a  halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen". És János 1,-18, majd 5,-37 és 6,-46, Károli szerint. "Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében  van, az jelentette ki őt. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját  nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki  Istentől van, az látta az Atyát". Tehát csak Krisztus, az Úr látta az Atyát, hiszen Ő  Maga az Isteni mivoltában! Csak Ő látta, láthatta, hiszen a Bibliában leírt Atya megnevezés egy  fogalom, nem pedig egy személy. Krisztus Atyaként, az Ő atyjaként definiálja, határozza meg az  Istenség, a saját isteni mivoltának fogalmát. Nos, mint mondtam számos munkámban nagyon  részletesen bemutattam ezeket a meglátásokat ugyancsak számos igeidézettel alátámasztva és  miután jelen anyagot nem szakmai munkának szántam hanem ismeretterjesztő és gondolatébresztő 

tartalomnak, ezért nem bonyolódok itt mélyebben a bizonyításba. Ismétlem kedves hallgatóm:  amennyiben érdekel a dolog úgy azt a Szent tehén című munkától kezdődően nagyon részletesen megismerheted. 

 Az előzőekben ismertetett gondolatmenet szerint tehát témánk összegzéseként én  azt állítom, hogy a Bibliában megismerhető Egyetlen Örökkévaló Teremtő Isten, a világ és minden  teremtője, a zsidók által Jahveként vagy Jhvh néven tisztelt, a keresztények által Jézus  Krisztusként, a Krisztus követők által pedig a Megváltó Messiásként tisztelt Isten egy és ugyanaz  miként Ő maga mondta: Én és az Atya egy vagyunk. 

 Szeretettel Ted Kereshe, luciferzum.hu.