Most már a Szellem tanít.
"Az Úr pedig a Lélek ( Szellem), és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság." ( 2Korinthus 3,-17).
Ebben a korinthusiakhoz írt levélben, a 3. részben, Pál apostol kijelenti a szellem szolgálatát. "Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való, aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít.( 2 Kor. 3,- 4..6).
Talán így fogalmaznék, hogy aki csak egy kicsit is azt gondolja magáról, hogy a rátermetségét a szolgálathoz fejleszteni tudja, iskolázottsággal, vagy valami más metódussal, az a tűzzel játszik. Minden dicsőség és felmagasztalás Istent illet. A betűk halmazát amit egy rendszerbe foglalták a Bibliában, az hordja az információt, de nem elevenít meg és nem ad üdvösséget. A tudást és felvilágosultság illúzióját adhatja, de ha a betű nem öl, vagyis a kőbe vésett törvény nem öli meg a belső embert, akkor a szellem nem elevenít meg. De ez is csak a tudás kategóriájához tartozik, ezt tudomásul kellene venni, de az Isten az Úr Szellemmé az első és végső szó. Ő adja és veheti el a rátermettséget a szellemi munkához. Ő az adakozó és üdvözítő Isten.
A szovjet időben aki egyetemen tanult, referátott kellet írnia a tudományos kommunizmusról. Ezt általában egymástól másolták le a diákok. Az volt a betűk halmaza, amit kellet tudni, de biztos senki sem hitt benne, az egy nagy badarság, betük szemétdombja. Hát ez lehet a Bibliából tanulókkal is, ha a Szellem nem nyitja meg az Isten mondanivalóját és nem hatol mint egy kétélű kard a szív mélyére, akkor csakis a tudást gazdagítja, ha kényszerből kell tennie, megfelelni a teológiai feladatoknak, akkor pláne nem szabadít fel. De mindez javára is válhat a választottaknak. A törvény a Mózes törvénye de azelőtt is amikor ez nem létezet, a lelkiismeret vádolta az embert. Ezért semmi haszna nincs azoknak akik a betükben keresik az üdvösséget, akiket nem szüli újjá Isten Szelleme, és ez sem tőlünk van, Isten a választás jogán, kegyelméből teszi ezt. De ez sem új gondolat, ez minden a tudás hatalmában van, de a Szellem az ami ezt a tudást megeleveníti. Erre sok módszerrel tanítják az embereket, de mindez hiába, csakis a keresztények sorait gazdagíthatják, de a Szellem végzi el a tökéletes munkáját a szívben és csakis Ő ad hatalmat, hogy Isten gyermekei legyenek mindazok akik Krisztus szellemét befogadták. Ebben benne foglaltatik a hit és a bizalom Isten iránt. Ez nem egy intézmény vagy szolgáltatás, sokan így ábrázolják a szellem szolgálatát, hanem Isten megvalósult akarata még a világ teremtése előtt tartogatta magában ezt a titkot amit, most megnyitott az emberek számára.
Hogy tudjuk, Isten Szellem és ott ahol az Úr szelleme megtette hatását, ott Krisztus szabadságát élvezi az a lélek. Immár nem embereket követ kötelezettségből vagy tiszteletből, nem egy vallási irányzat fogságában van, hanem az Úr szellemi irányításával cselekszik, nem mindig tudatosan, mert Isten gondolatai nagyobbak az emberénél még ha azt Isten jelentette ki számára. Ennek vannak bizonyítékai például az Apostolok cselekedeteiben.
De végérvényesen aki Krisztus szabadságát élvezi, annak sem kezét sem lábát sem gondolatait nem írányítják emberek, sem emberektől vár segítséget, ami nagyon fontos, húsban és testbe bízni utálatos Isten előtt.
Ezek a Pál apostol által kijelentett igazságok nem üres frázisok, hanem tudatosságra terelő gondolatok, hiszen ezeket a dolgokat mint sok mást is tudatunkra hozzák az apostolok tanításai. Ez a szellemi szolgálat Istentől kapott Szent Szellemben kijelentet igazságok. Ha elveszünk a részletekben, mert hámozzzuk a betük, szavak értelmét és nem látjuk a teljes képet, akkor a részletek is félrevezethetnek. Sok vita folyik egy és más kérdésben a keresztény tanítók között, de ez is azért van mert túl mentek Krisztus tanításán észre sem vették azt, hogy Isten szellemi szolgálata nem kapaszkodik a Biblia betűihez. A firdítások nem mindig igazolják tökéletességüket, azért veszélyes görcsösen kapaszkodni a szavakba. Bízzuk az életünket Istenre teljes mértékben. És ha elégségesnek talál, vagyis elégségesen megtöltött szellemével, akkor alkalmaz mindenféle cselekvésre legyen az bármi, de a szellem irányít. Ezt olyan egyszerűen kell befogadni és élni vele, mint a lélegzetvételt. Akkor semmi akadálya, hogy Isten dicsőségét sugározzuk ki szellemi szolgálatunkban.
" Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket." (2Kor 3).
