Az isteni rendnek engedelme.
Ebben a cikkben, arról lesz szó, hogy milyen mértékben vagyunk engedelmesek az igének, úgy férfiúk mint asszonyok. A Szent Szellem segítségével megvilágítjuk, a mai korunk helyzetét, és mi gátolja a lelkünket az ige engedelmességében. A cikkeimet elsősorban a Krisztus hívők csoportjának szánom, tudva hogy az olvasói kör 65+ feletti női testvérekből áll. Akik már életútjuk oroszlán részét már a hátuk mögött hagyták. De mégsem tartom reménytelennek, hogy Isten igéje mindenkor és mindenkinek szól, alkalmas vagy alkalmatlan időben. Tisztában vagyok azzal is, hogy az írásaim nem népszerűek az olvasók körében. Mindennek megvan az oka. Azért is nyítottam a Krisztus hívők csoportját, mert más portálokon nem szívesen engedélyezik az írásaimat. Két okát látom ennek. Az egyik, hogy olyan témákat feszegetek amik kellemetlenül hatnak a lelkekre. A másik, hogy az árral szembe úszok. A harmadik, hogy nem vagyok profi igehirdető, olyan húrokat pengetek, amelyek nem hízelgőek a hallásnak. De akárhogy is, azt kell tennem amit tennem kell. Isten a bíró. Számomra az lenne a gyanús ha népszerű lennék. Nekem gyakorlati tapasztalataim vannak a gyülekezetbeli életben. Nem vagyok kívánatos a vallási rendszerekben “ non grata persona”, a rendszer kitol magából az ilyen nézetek miatt, de mindenki döntse el maga, én magam sem ítélem el magam emiatt, nem azért mert jobb vagyok másnál, sőt rosszabb, de nem tudok lemondani a nézeteimről, mások érdekeit nem képviselem. De ennek van előnye is, sőt több mint hátránya. Ennyit magamról, amit nem szívesen teszek, de most valamiért felfedtem magam. Hiányzik a közösségi élet, mert szeretem a testvéreket, de nem tudok élni a hamisságban. Nem tévedésekről van szó, hanem szisztematikus ellenszegülése Isten igéjének a közösségekben.
"Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogy a szentek minden gyülekezetében, úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert illetlen dolog az asszonynak szólni a gyülekezetben. Vajon tőletek indult ki Isten beszéde, vagy egyedül hozzátok jutott el?(1Kor 14,-33..36).
Itt kifejezetten a nők helyzetét a gyülekezetben láthatjuk. És mikor és hogyan szivárgott be a világ szelleme a gyülekezetbe. A nők szerepét egyáltalán nem korlátozza Isten, úgy az ószövetségben mint az újszövetségben. De az élesen látó hívő meglátja, hogy nem ugyanazt a szerepet osztotta ki Isten a nemek között. Ez a teremtés kezdete óta így van. A nők szerepe nagyon is értékes Isten számára. Csak egy ékes példával éljek Mária Magdolna esetével. Ki látta meg elsőként a feltámadott Krisztust, és kinek adatott meg, hogy elsőként hirdesse a tanítványoknak a feltámadt Krisztust, termeszetesen Mária volt az. A nők szeretetében nincs hiány, mert a nő Ádám testéből volt alkotva, tehát ez a viszony sokkal ragaszkodóbb mint a férfiakban. A férfiaknak tanulniuk kell a szeretetet, a nőknek a természetükkel születik. Lásd Péter esetét, és a női Krisztus követők esetét. De nem hiába az Úr mégis engedelmességre inti őket, hogy ne hagyják el a helyzetüket, mert Isten a rend Istene.
Tiszteletben tartom mindenki véleményét, álláspontját még akkor is, ha nem értek egyet azzal. Ám azt le kell szögeznünk, hogy amennyiben elfogadjuk a Bibliát és az abban leírtakat igaznak, úgy ezektől a véleményektől minden szempontból el kell határolódni, amit az újdonsült tanításokat illeti. . Mindenki maga döntheti el, hogy mit tart igaznak és hamisnak, valamint azt is, hogy kit tart igaznak és hamis tanítónak. A szemünk láttára válnak valóra a bibliai jövendölések jelesen például a hamis tanítókkal kapcsolatos jövendölések, de ezekkel nekünk nincs tennivalónk. Ha odafigyelsz az idők jeleire úgy világosan láthatod, hogy a tizenkilencedik század óta milyen rohamos fejlődésnek indult a női nem tanítói szerepben való feltűnése. Ha belegondolsz, eredendően még az iskolákban is csak férfiak tanították a gyerekeket. Papok az egyházi iskolákban és férfi tanítók a népiskolákban. Még a rajz és a zeneoktatás is a férfiak dolga volt. A női tanítók megjelenése csak a tizenkilencedik század végére és a huszadik század elejére tehető, de számos helyen ez is csak a férfi tanítók hiánya miatt vált elfogadottá. Az én véleményem szerint egyébként a kisgyermekek oktatása terén a nők alkalmasabbak és jobb munkát végeznek férfi társaiknál, hiszen általában türelmesebbek és empatikusabbak anyai ösztöneik okán, de ettől függetlenül a bibliai modell az, hogy a tanítás a férfi dolga. Napjainkra egészen elképesztő méreteket öltött, és teljes körű elfogadottsága talált a nők tanítói szerepben való feltűnése. Ritkábban a tudományos pályán, gyakrabban az okkult idézőjeles tudományok terén vannak ezek jelen. Látók, jósnők, asztrológusok, kineziológusok, magukat boszorkánynak nevező kuruzslók, a női öntudatosságot hirdetők, spiritiszták és még hosszan sorolhatnám ezeket az újkori nő tanítókat, akik jobbára fizetség ellenében hajlandók idézőjelben segíteni, a hozzájuk forduló szerencsétleneken. De mi közünk nekünk ehhez? Csak annyi, hogy a határ a világ és a gyülekezet között elmosódott. Nem időznék itt hosszan, de e tárgykörben mindenképpen megemlíteném az egyik leginkább ismert, és név szerint az elsők között felbukkanó nőt ebből a társaságból, aki nem más, mint az 1831-ben, Oroszországban született Helena Blavatsky. Ő az egyik legmeghatározóbb tagja e jeles társulatnak, amely ma is egyre bővülő tagságával veszi ki a részét világunk megrontásának fáradságos munkájából. Helena Blavatsky az egyik szülő és szellemi anyja a ma jól ismert “new age”, új hullám mozgalomnak. Munkássága olyan nevekre is hatást gyakorolt a teljesség igénye nélkül, mint Mahatma Gandhi, Albert Einstein, Thomas Edison, James Joys és sokan mások. Blavatsky után tehát rohamosan terjedni kezdett a nőknek mint ilyen-olyan tanítóknak a feltűnése és ezzel együtt a szerepe, befolyása is világunk kultúrájára, az eredményt lásd magad. Ismét csak félre ne érts! Nem azt állítom, hogy a nők csak és kizárólag rosszat, míg a férfiak csupa jót tanítanak, hiszen dehogy! A férfiak között legalább annyi, ha nem több tévtanító és a gonoszt szolgáló hamis mester tűnik fel mint nő társaik között, de jelen anyagban ugye a nők és a Biblia kapcsolatát vizsgáljuk leginkább, nem pedig a hamis tanítókat. A Biblia pedig egyértelműen és nyilvánvalóan foglal állást ebben a kérdésben. Tehát leszögezhetjük, hogy míg a férfi tanítók esetében van létjogosultsága az adott tanító vagy mester tanításait megvizsgálni, ezek tanításait hitelességét vagy szándékát elemezni, ellenőrizni, úgy a nők esetében ez alapból és teljes mértékben megkérdőjelezhető, ha és amennyiben elfogadjuk a Bibliát és a bibliai elveket mértékadónak. Itt megint csak nincs mit tenni, hiszen egyértelmű leírásokat kapunk e tárgykörben a bibliából és rengeteg példát is például Krisztus földi életéből. Krisztus, elsőként a tizenkettőként majd a hetvenkettőként ismert társaságon belül is kizárólag férfi tanítványokat vett maga mellé és bár nők is követték őt, apostoloknak kizárólag férfiakat választott, és utólag se választott női prófétákat, se előtte se utána, minden esetben és az apostolok történetéből is láthatjuk, hogy Krisztus mennybemenetele után ők is kizárólag férfiakat választottak maguk közé. Még egyszer mondom, itt az apostolokról nem pedig a követőkről beszélünk. A dzsender (gender) vívmánya az is, hogy az új "dzsenderbibliákban" felbukkan egy Júnia nevű női apostol is, de ez teljességgel hamis és a fordítások alapjául szolgáló szövegtől tökéletesen idegen tétel. Nos, visszatérve tehát a másként gondolkodó, alternatív igazságokat tanító és hallgató népekhez, meglátásom szerint nem tudjuk és ne is akarjuk meggyőzni ezeket, hiszen tudjuk: sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
De mi van azokkal, akik kereszténynek nevezve magukat, állításuk szerint a Biblia szellemében tanítanak veszélyes téveszméket, állítanak hazugságokat?
De ne bántsuk a női tanítókat, inkább csak újra idézzük fel az 1 Korintus 14,34 és az 1 Timóteus 2,12-ből megismert Páli iránymutatást, igéket. Ime (1 Tim,-2,12,13): “A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva”. Ezt nagyon nehéz értelmezni, és mégis át van értelmezve.
No, következzék tehát egy rektor asszony, aki református egyetemen tanít már ötven éve. Pedig ugyanazt a Bibliát olvassa mint mások is. Azt mondja tehát rektorunk, hogy azt a felfogást, miszerint Isten a történelem Ura - idézem -, kerek perec elutasítja a Biblia. E meglátásának alátámasztására szánt első érve: az ősellenség, az a bizonyos sátán ugye akinek a neve is ellenséget jelent, úgy dicsekszik Jézusnak, hogy a világ országai neki adattak és ő annak adja akinek akarja. Na kérem szépen! Ha valaki bírja a magyar nyelvet, ezen a szinten pedig ez méltán elvárható lenne, akkor világosan fel kellene ismernie azt a tényt, hogy a Lukács 4,6-ban olvasható (adatott) magyar szó mit takar! A görögben itt az (adatott át) szóalak szerepel. Az egy katolikus neovulgátát kivéve itt minden változat egyetért, még az 1626-os Káldi -féle Vulgáta is, ahol ugyancsak a nekem "adattak" alak szerepel, amelyet a neovulgáta frissítői, ki tudja miért már "enyémként" éreztek helyesnek megújított fordításukban. Ezek legalább rafináltan hazudnak a revideált Károli verziók durva stílusával szemben. A katolikusok tudtak magyarul, rájöttek a veszélyre, amelyet a helyes szövegértelmezés rejt magában, ezért ezt kivették és egyszerűen behelyettesítették az enyém szóval, amely nem utal arra a nagyon fontos momentumra, ami éppen a kulcsa a dolognak. Tehát konkrétan arra a momentumra, hogy hogyan, miképpen lett sátáné ez a valami, esetünkben a világ országai? A többi változat azonban elmondja, hogy akinek van füle az hallja: nekem adatott. Csia Lajos szerint "kaptam", Vida szerint "nekem lett átadva". Most hamut hintek a fejemre és zsákruhába öltözve követem meg a rektorasszonyt! Ez nagyon komoly dolog! Nem gúnyolódni szeretnék, csak a döbbent elképedés szól belőlem. Nem gondolom, hogy rosszat akarna rektorunk azt viszont annál inkább gondolom, hogy nagyon rossz irányban ül a lovon. Tehát az első érv: ha valakinek (itt sátánnak) valami, legyen az bármi adatott, akkor tessék szíves lenni már meglátni azt a tényt, hogy ami neki adatott, azt valaki adta neki! Valaki által adatott neki. Ugye ez nem túl bonyolult?-kérdem. Tehát ha adatott, akkor nem ő szerezte, hanem Isten adta neki, hiszen adni csak Isten adhat valójában bárkinek bármit is. Isten jóváhagyása nélkül senki nem kaphat semmit. János 3,27 Károli. Felele János és monda: "Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki". Ez pedig Isten teremtésében minden teremtmény esetében igaz, hiszen Isten teremtette őket olyannak, amilyennek. Vagy pedig hagyta, hogy olyanná váljanak, amilyenné lettek, hiszen Isten mindent előre látott mielőtt még bármit is teremtett volna. Istent nem lehet meglepni! Ha tetszik ha nem, a teremtés első pillanatától kezdve minden Isten terve szerint halad. Szerinted Isten nem látta előre a bukást? Sátán fondorlatát? Szerinted nem állíthatott volna oda két kerubot lángpallossal a fa alá? Simán megtehette volna. Ha akarta volna. De Ő nem ezt tette. Nyilván okkal. Tehát drága testvérem, itt (és mindenhol máshol is az Ő teremtésében) minden a terv szerint halad! Ez így volt, így van és így is lesz. Csak van, aki rájön erre, és vannak sokan, akik nem. Még sátánnak sem volt a leghaloványabb fogalma sem arról, hogy Isten bolondot csinált belőle. Csak akkor jött erre rá, amikor az Úr feltámadt. Akkor döbbent rá, hogy mekkora bakot lőtt Krisztus megfeszíttetésével. Hogy éppen ahhoz asszisztált teljes erőbedobással, amely a totális bukásba sodorta őt magát. Amikor erre rádöbbent, akkor vette a kezdetét az a három évszázados dühöngő őrjöngése, amelyet ugye ma a császári keresztényüldözésként ismerünk. Tehát visszatérve esetünkhöz, maga sátán ismeri el, hogy néki adatott a föld, illetve a világ országai. Ezután pedig azt mondja, hogy ő pedig annak adja, akinek akarja. Namármost, megint csak na-már-most! Hogyan ismerjük sátánt? Ki ő? Igen, ő a hazugság atyja! Tehát aki hisz sátán szavának, az finoman fogalmazva is meglehetősen naiv. Szerinted sátán igazat mondott Krisztusnak? Mert a rektorasszony szerint igen. Hát, én kérek elnézést! Sátán tehát elmondja, hogy neki adatott ez a föld, majd azt hazudja ennek apropóján, hogy ő pedig azt tesz vele, amit akar. Azaz annak adja -mondjuk –, akinek csak akarja. Ez a sátán módszere. Először az igazság, azután az arra épülő hazugság. Szeretet, majd összefogás, ökumenizmus, mentsük meg a földet gyerekek! Egy igazság mag, azután hazugság a köbön e mag köré gyúrva. De nézzük a rektorasszony második érvét! Jön a világ fejedelme. Igen, neki ebből az jött le, hogy sátán a világ fejedelme. Hiszen ezt mondta az Úr! Na de! Mitől, hogyan lett sátán e
világ fejedelme tessék mondani!? Mert ez itt a valódi kérdés! Ha én egy rossz fiú vagyok, akit fülön csíp a pandúr, és bezár a börtönbe, akkor előáll egy helyzet. Én bekerültem a börtönbe, ahol van még rajtam kívül egy rakás szerencse-mentes figura. Ám én vagyok a legerősebb zsivány közülük, tehát mindenkit be-gyalulok, mindenki engem fog szolgálni a börtönben. Én vagyok a börtön ura. A börtön istene! Bizony. Én vagyok a börtön fejedelme. Ez tény. De könyörgöm! Ettől még valaki berakott oda engem is, vagy nem? Nála van a börtön kulcsa! Ha pedig ezt megtehette velem, akkor Ő a főnök nem igaz?-kérdem. Én legfeljebb csak a börtön kisistene, fejedelme vagyok akkor, nem a mindenségé! Ez bonyolult?-teszem fel a kérdést. Azt gondolni, hogy a börtön fejedelme újat húzhat az ország királyával meglehetősen dőre nézet, vagy másként fogalmazva hatalmas szűklátókörűség nézetem szerint. Ha a király gondolna egyet, az egész börtönt tokkal vonóval egy pillanat alatt ráomlasztaná erre a zárkahősre! Mert Ő a Király! Ugye ez tiszta? Most lássuk a következő érvet! Miatyánk második kérés: jöjjön el a Te országod! Ez nem azt jelenti, hogy nem Isten az Úr! Rektorunk értelmezése szerint a jöjjön el a Te országod egyenértékű azzal, hogy jöjjön el a Te uralmad. Jaj. Ezt pedig tényleg érteni kellene már ezen a szinten. Ez tipikusan az a meglátás, ahogyan az a természeti ember gondolkodik, aki a betűben keresi az igazságot. Ha azt olvassa, hogy jöjjön el a Te országod, az számára logikusan azt jelenti, hogy mivel még nem jött el, azért az még nincs itt. Ahogyan ugyanezen a logikán haladva ide kapcsolódik a következő érve, a miatyánk harmadik fohásza, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. Hiszen ha azt kívánom, hogy legyen meg a Te akaratod, akkor evidencia számára az, hogy most nincs meg a Te akaratod. Jó meglátás! Csak nem elég jó. De nézzük az elsőt, az egyszerűbb! Jöjjön el a Te országod egyenlő jöjjön (már) el a Te országod! Az, amit megígértél nekünk. Az pedig világos, hogy ez majd csak a történelem lezárultakor fog eljönni. Ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a jelen helyzet nem Isten akarata, terve szerint való! Egy ilyen helyzet Isten teremtésében lehetetlen. Mondom: az van és lesz, amit Isten akart és akar. A legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is pedig ugyancsak nem a hiányt fejezi ki, és nem is a vágyat, amiként a jöjjön (már) el a Te országod, hanem mint Krisztusnak a Gecsemáné kertben történt meghasonlásakor (lásd a Máté 26,42 -ben." Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod".) Az Úr itt a belenyugvást és a megadást tanítja. Az elfogadást! Legyen meg a Te akaratod! Mint a mennyben úgy a földön is. Ennyi! A rektorasszony értelmezése szerint Krisztus a Gecsemánéban azt mondja ezzel, hogy nem az Isten akarata érvényesül. Mert azt mondja, hogy ( lásd Márk 14,36 ) És monda: "Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied". Az egyik vélemény (rektorunké) a természeti ember értelmezése, aki a betű szerinti értelmezést látja csupán, a második pedig a szellemi ember értelmezése, aki érti, hogy mit beszél itt az Isten. Mondd ki így az igét! De legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben úgy a földön is! Érted már? Nem baj az – illetve baj, de ha így hát így -, ha valaki nem érti az igét 50 vagy 60 év után sem, csak ne tanítson már valótlanságot annak vonatkozásában! Különösen pénzért ne tegye ezt! Erről ismét csak ennyit!
Nos tehát kedves olvasóm, eljutottunk arra a pontra, ahol meglátásom szerint a napnál is világosabban leszűrhetjük fentiek tanulságait. Tudom, hogy jelen anyag sokak ellenszenvét ismét csak kiváltja majd de sebaj. Most úgy vélem egyesek szemében hímsoviniszta nőgyülőlővé is sikerült előlépnem, de mint mondtam ezek a buta minősítések engem a legkevésbé sem zavarnak. Nem örülök nekik természetesen, de ha az igazság kimondása ezzel jár hát legyen meg az Isten akarata. És egyébként is. Kedves olvasóim, és különösen ti, drága hölgyek, lányok, asszonyok, hiszen mint mondtam ha nem is csak kizárólag, de elsősorban nektek szántam ezt az összeállítást, kérlek benneteket, hogy lehetőleg indulatok nélkül, megpróbálva józanul és elemző módon átgondolva az itt elétek tárt tényeket alkossatok véleményt a világról és az abban elfoglalt helyetekről! A női szerepről és mindarról, amelyeknek egy nőt nővé tesznek vagy nővé kellene tenniük. A világ immáron menthetetlenül darabokra szakad, egyre kevesebb a remény abban a tekintetben, hogy az emberek közös nevezőre juthassanak nézeteikben, és így összefogva, egységben legyenek képesek fellépni a gonoszsággal szemben. A megosztás és a megosztottság mára olyan mértékű lett, hogy erre már egyszerűen nincs gyógyír. De te, személy szerint még
győzhetsz. És kívánom teljes szívemből, hogy győzz is! Ám ahhoz az kell, hogy pontosan megértsd mi folyik a színfalak mögött, mi a rejtett szándéka a gonosznak ezekkel az imént bemutatott modern vívmányokkal, trendekkel, egyszóval, hogy te is pontosan átláss a szitán és a felismert igazság szellemében ellenállhass a romlottságnak. Ha egyszer megismered az igazságot, azt már soha többet senki el nem veheti tőled és legyen bármi is a jövő, a világ, a többség jövője, téged semmilyen vész nem sodorhat magával, a te lelked megmenekül, ha igaz maradsz. Úgy legyen! Köszönöm a megtisztelő figyelmed, a türelmed, és Isten áldását kívánva neked búcsúzom ismét. Szeretettel Gábor (Ted Kereshe gondolatai alapján).
