A tökéletlenség állapotában.
Ma arról fogunk elmélkedni, hogyan lehetséges az, hogy a tökéletlenség hirdesse a tökéletességet. Van-e alapja ennek a szentírásban? Van-e bátorsága azoknak akik tudják hogy attól függetlenül, hogy hívők lettek és késztetésük van vallást tenni Krisztusról a világ és a saját Megváltójáról, aki Isten tökéletes képmása itt és a mennyekben az elkövetkezendő örök élet megtesítője által szájra merik venni az Ő nevét. Ki adja ezt a bátorságot? A Jézus nevét meghurcolják a világban ez szemmel látható, és mégis az aki a Szent Szellemtől kap és tovább adja másoknak, tanúbizonyságot tesz, hogy Isten igaz. “ Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz.”(Jn 3, 33).
Sok keresztény magára teszi a hangsúlyt, mintha az ő érdeme, hogy kiközösítette az Isten kegyelmét. A tudatlan csecsemő állapotában ez teljesen érthető mert előbb a hit a lélekre hat, vagyis testi, érzi, hogy megváltozott az élethez való viszonya, de ha jól halad Isten megismerésében akkor szellemi emberré válik, aki úgy látja a dolgokat ahogy Isten. Addig is a hit vezérli mégha tudatlanúl nem fogja fel. Előbb a testi ádámi aztán a szellemi krisztusi élet. De Isten a Szent Szellemével nem megy el azok mellett akikben megvan az a mag amit jó földbe vetett.
LEVÉL A HÉBEREKHEZ 4:13-16 CSIA
“ Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna, minden meztelen és leleplezett annak szeme előtt, aki felé a mi beszédünk fordul. Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, (Jashua) az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez. Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve. Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül”.
Tehát ha a hitünk erősebb a bűnös mivoltunktól az erőtlenségünktől amit Isten kegyelméből elismerünk, hogy tökéletlenek vagyunk, attól függetlenül, hogy a szentírásban szenteknek nevezi azokat akik Krisztusban vannak, akkor ez a fent idézet ige azoknak szól, hogy bátorítson. Itt teljes mértékben kifejezi mindazt, hogy a tökéletlen hívőt kiegészíti Önmagával. Tehát velünk együtt szenved mindaddig amíg el nem érjük a tökéletességet. Már itt a földön veszi kezdetét az örökkévalóságban folytatódik Isten igaz megismerése. Egy nagy változás jön közbe, amikor nem csak a szellemünk támad fel Krisztussal, hanem a testünk is. Akkor érjük el a tökéletességet.
A szó jogán van minden hívő vagy nem hívő embernek szólnia ha Isten szájába vagy szívébe helyezte a mondanivalóját. Mert Isten szava vagy beszéde nem ütközik határokba amit általába az emberek építenek. Ezeket a falakat áttöri, áttörte Krisztus ahogy áttörte az eget, hogy az Atya trónját elfoglalja. De nézzük mit ír erről a szentírás. “Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk:
amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem.” (1Kor 13, 9-11).
“És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata”. (Róm 12, 2).
