Sokan összekeverik a pokol a seol a Hadesz a holtak birodalmát, az hogy pokol, seol, Hadesz aki egy személy, ahogy a halál is, Hadesz aki holtak birodalmát őrzi, Isten aki a pokol kapuját őrzi, ezek azon helyek, nem egy és ugyanaz a hely. A pokol lesz a végállomás a kénes tó stb. Nagy a különbség. Ahogy a paradicsom sem az a végleges hely ahol örökké élni fognak az üdvözültek. Gondolom az egy terminál, egy olyan hely amit el sem tudunk képzelni, mert senki nem írta meg, ahogy Pál apostol sem. De a mennyei Jeruzsálemről többet tudunk. Az ezeréves birodalomról is tudunk, meg az új ég és új földről is vannak említések. Egy igazi hely ugyanis az Istentől adott mennyei Jeruzsálem, az az Isten és az emberek sátra, együtt fog élni Isten az emberekkel.
Már annyit tudok, hogy akit a keresztények Jézusnak neveznek, soha nem volt pokolba leszállva.
Az más kérdés ami a halottak birodalma, azoké akik itt nyugszanak a feltámadás ideéig, ezt olvashatjuk a halottak birodalmáról a Jób, Ézekiel és más hitelesnek gondolom, apokrif írásokból, de ezek mind kapcsolódnak a szellemi megváltásról, ami azelőtti nem is volt ismeretes olyan fokon azután, hogy Isten kiöntötte Szent Szellemét a Gyülekezetre. A holtak birodalmának őrzői kapuőrei, Hadesz, de ebbe nem mennék bele mert hosszú történet.
A kemény nyakúság miatt sokan ott maradnak az ítélet órájáig. Csakis azért gondolom így, mert már azelőtt el volt döntve. Hogy érthetőbb legyek, azok akik elhunytak még a Messiás eljövetele előtt, sok sok évszázadok előtt meghaltak, de hittek abban, hogy eljön a Messiás - ezekhez jött vagy ment le nem testileg, hanem szellemileg oda ahol vannak most, az én véleményem szerint már akkor amikor azok az emberek éltek, megkapták az Istentől a bizonyságot, hogy üdvözültek a hitük által. De ez csak az én véleményem. Abban az időkben nem voltak igazából teljes mértékben meggyőződve arról, hogy a Messiás elhozza nekik a szabadságot akkor az idejükben, igazából testiesek voltak de szerették Istent. De a remény megvolt, amit Úr tökéletesen be is teljesített Ábrahámban.
Énok aztán Matuzsálem de sokan mások akik tolmácsai voltak Isten bölcsességének az özönvíz előtt. Ezek az emberek meghaltak mielőtt elpusztult a világ a víz által. Kivéve Enokot aki élve volt elragadva a mennybe, de jóval előbb, mielőtt bekövetkezett volna a víz általi pusztítás. Ez a mai napig érvényes azok iránt akik Krisztusban vannak elrejtve, akik nem látják meg a nagy megpróbáltatás idejét ami eljön hamarosan az egész földre.
De bizony a névleges zsidó ( az nem az igazi zsidó aki szellemileg Ábrahám fiai szerinti zsidó, hanem földbitorló kazárok meg egyebek), a névleges keresztény ( akik jogtalanul birtokolják Isten Fia nevét, van egy csavar ebben, mert Isten bölcsességéből kifolyólag Isten Fia nevét nem tette publikussá a hitetlenek közé , csakis azoknak nyitotta meg akik őt keresik és szeretik) nem menekül meg attól a megpróbáltatásoktól ami közeleg. Mert közeleg kétség nem fér hozzá, nem tudom, hogy mikor kezdődik el, nem ígérek semmit, de a tendencia arra következtet, hogy nincs messze aminek be kell következnie. De lehet még háromszáz év is, ha igaz az a feltevés, hogy háromszáz évet hozzáadtak a 6. században a papok. Amikor eljön az Úr rendet teremteni, de ez egy feltételezés, nem alaptalan számítások szerint. De ki tudja azt megmondani.
Igazából, csak gondolkozok, minél tovább gondolkozok és felderítek, annál hülyébbnek érzem magam. Annyi potenciát látok ezekben a témákban, mintha egy feneketlen tengerben úszkálnák, keresve a vízfenéket egy biztonságos támaszt, de nem találok, gondolom azért mert nincs is, így kell úszni a szellem tengerében, semmire sem támaszkodva, csakis Isten sugallt szellemében fogant gondolatok áradatával elragadva sodródni az örökkévalóság tengerében. Csakis egy biztos támasz Isten igéje, kimondott szó amit meghall a fül.
