Az eljövendő Krisztus.

 "A he­te­dik an­gyal is trom­bi­tált, és ha­tal­mas han­gok hal­lat­szot­tak a menny­ben, ame­lyek ezt mond­ták: A vi­lág fe­lett a ki­rá­lyi ura­lom a mi Urun­ké és az ő Krisz­tu­sáé lett, aki örök­kön-örök­ké ural­kod­ni fog. És a hu­szon­négy vén, akik Is­ten előtt ül­nek trón­ja­i­kon, arc­ra bo­rul­tak, és imád­ták Is­tent, és ezt mond­ták: Há­lát adunk ne­ked, Urunk, min­den­ha­tó Is­ten, aki vagy, és aki vol­tál, hogy át­vet­ted nagy ha­tal­ma­dat, és ural­kodsz. Meg­ha­ra­gud­tak a po­gá­nyok, de el­jött a te ha­ra­god és a ha­lot­tak fe­lett való íté­let ide­je, hogy ju­tal­mat adj szol­gá­id­nak, a pró­fé­ták­nak és a szen­tek­nek és azok­nak, akik fé­lik a te ne­ve­det, ki­csi­nyek­nek és na­gyok­nak, és hogy el­pusz­títsd azo­kat, akik a föl­det pusz­tít­ják. És meg­nyílt az Is­ten temp­lo­ma a menny­ben, és temp­lo­má­ban lát­ha­tó­vá lett az ő szö­vet­sé­gé­nek lá­dá­ja; és vil­lám­lás, ég­zen­gés, menny­dör­gé­sek, föld­ren­gés és nagy jég­eső tá­madt." (Jel 11, 15-18)

 Nem bocsátkozom semmi okfejtésbe most, nem ez a cél, csak az érthetőség kedvéért megemlítem, hogy az Úr Jézus Krisztus ítéletei nem az utolsó ítélet a nagy fehér szék előtt, az már tényleg a második a halottak feltámadása akik éltek valaha de szellemileg halottak maradtak, azokat a cselekedeteik szerint fogja ítélni Isten. De előbb Krisztus a földre jövetelekor nagy dicsőségben ítéli el az élőket, akik élni fognak abban a pillanatban, az utolsó ítélet ami a vég az a halottak feletti ítélet mindenek után, ez később jön el. De itt látjuk részben az eljövetele kezdetét a földre, amire úgy sóvárog Izrael maradéka, a prófécia szerint. Az idő rövidsége miatt csak azt emelném ki ebből a részből többek között, hogy a huszonnégy vén a mennyei üdvözültöket jellemzi úgy az ószövetségi mint a gyülekezeti üdvözülteket. Abban az időben amit itt látunk az első feltámadás után az üdvözültek elfoglalták helyüket a mennyben. Kétségkívül a feltámadás és az élők elragadtatása már megtörtént amikor ezt a képet látjuk. Ekkor jön el az Úr a földre, hogy a szentek imái beteljesedjenek a prófécia szerint, hogy a földön is eljöjjön az Úr akarata ahogyan a mennyben van. Ekkor egyesül a menny a földdel aminek egy királya lesz örökkön- örökké. 

 A hű Izrael maradéka megmenekűl és mindazok akik a nagy megpróbáltatások idején ami eljön ebbe a világba, segítették mindazokat a prófétákat akik hirdetik Isten országát nagy üldözések közepette. Ezt olvashatjuk a Máté evangéliumában, de még ídézek az érthetőség kedvéért ami kiegészíti a fentieket. "Ami­kor pe­dig el­jön az Em­ber­fia az ő di­cső­sé­gé­ben és vele mind a szent an­gya­lok, ak­kor el­fog­lal­ja majd di­cső­sé­gé­nek tró­nu­sát. Elé­be gyűj­tet­nek mind a né­pek, és el­vá­laszt­ja őket egy­más­tól, mi­ként a pász­tor el­vá­laszt­ja a ju­ho­kat a kecs­kék­től. (Mt 25, 32).

 De hogy még teljesebb legyen a kép idézek még egy részt. Mielőtt idézem, a menyasszony menyegzője megtörtént a mennyben ez a feltámadás utáni Bárány menyegzője, amikor a szentek felöltik a fehér ruhákat az új testre, ezt olvashatjuk ezek előtt amit itt idézek. "És lát­tam a meg­nyílt eget, és íme, egy fe­hér ló, és aki azon ült, an­nak neve Hű és Igaz, aki igaz­sá­go­san ítél és har­col, és a sze­me olyan, mint a tűz­láng, és a fe­jén sok ko­ro­na volt, és a neve volt rá fel­ír­va, ame­lyet sen­ki sem tud, csak ő maga, és vér­be már­tott ru­há­ba volt öl­töz­tet­ve, és így hív­ták őt: Is­ten Igé­je. Mennyei se­re­gek kö­vet­ték őt fe­hér lo­va­kon, tisz­ta fe­hér gyolcs­ba öl­töz­ve. Szá­já­ból éles kard jött ki, hogy az­zal ver­je a po­gá­nyo­kat, vas­vessző­vel fog­ja le­gel­tet­ni őket. A min­den­ha­tó Is­ten bú­sult ha­rag­já­nak bor­saj­tó­ját fog­ja ta­pos­ni. Ru­há­já­ra és de­re­ká­ra oda volt írva a neve: ki­rá­lyok Ki­rá­lya és urak­nak Ura". (Jel 19, 11-15)

Amint látjuk itt megjelennek azok akik új fehér gyolcsba vannak öltözve és az Úr seregeihez tartoznak. Itt kibővűl az a kép, hogy nem csak az angyalok hanem az üdvözült már Krisztus tulajdonai is vele lesznek. Mert az angyaloknak nincs gyolcs ruhájuk sem fehér lovuk, mert a fehér gyolcs az a szentek igazságossága a fehér ló pedig a rájuk ruházott Isten hatalma.  

 Mindenképpen ez még nem a véget jelenti hanem az ezeréves birodalom kezdetét. A pogányok féljenek minden esetben azok is akik a teremtett világot tönkretették, akik haszonélvezői voltak és vannak akik kizsákmányolták Isten csodás teremtett világát. Ez nem csak az ökológiára vonatkozik, mindarra a tevékenységre is ami nem közvetlenül hat a természet pusztulására. Az élő erők, az emberek kizsákmányolása a ki nem fizetett teljes fizetésekre és sorolhatnám ezer és ezer okot, amire Isten haragja eljön azokra a világ uraira, akik megtehették volna de nem tették meg, hogy az emberiség ne szenvedjen kárt. De tudjuk, hogy ez nem lehetett másképp, mert az ember magába véve egoista gyarló a bűnbeesés óta, ha Isten kegyelmével nem változik Krisztus képére, és nem tér meg bűneiből, akkor persze a pogányság sorait gyarapítja. A pogányság az bálványimádás, minden forrását arra költi ami hasznot hoz neki, felmagasztal mindent amire csak áldozni óhajt. Minden csak a saját érdekében tesz, olyan istent formál magában aki úgy szolgál neki ahogy neki passzol. Ezt tárgyilagosítja mindenféle ábrázatokba amik mögött a démonok sokasága rejlik. 

 De mindettől megszabadít a Krisztusban való igaz hit, tehát aki Krisztus nevét vallja, fogadja meg Pál apostol tanácsát, ami Isten parancsolata: " Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja." (2Tim 2, 19). " Mert ha szád­dal Úrnak val­lod Jé­zust, és szí­ved­ben hi­szed, hogy Is­ten fel­tá­masz­tot­ta őt a ha­lot­tak kö­zül, üd­vö­zülsz. Mert szív­vel hisszük, hogy meg­iga­zu­lunk, és száj­jal te­szünk val­lást az üd­vös­ség­ről." (Róm 10, 9).