Feltárult Isten titka....
"Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted." (Mt 11, 25).
Jézus e szavai nem jelentik azt, hogy Isten elrejti az üdvösség üzenetét a bölcs emberek elől. Isten nem csökkenti és nem ítéli el azokat a tehetségeket, amelyekkel az embereket felruházta. Nem áll az ostobaság vagy lustaság oldalára; ellenkezőleg, azok oldalán áll, akik teljesítik parancsát: "töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; " (1Móz 1,28).
Jézus Krisztus itt nem a földi dolgok és események ismeretéről beszél, hanem Isten ismeretéről és üdvösségéről. Az emberi tehetség és az intelligencia nem ad előnyt az embereknek Isten megismerésében; ellenkezőleg, sokszor megakadályozzák azt. Az Istentől való távolság gőghöz és büszkeséghez vezet, miközben figyelmen kívül hagyja az Istentől jövő világosságot.
Isten rejtve marad e világ bölcsei elől, vagyis azok előtt, akik elképzeléseiket Isten Igéje fölé helyezik, gyakran egyszerűen elutasítják azt. Megnyílik a "kisdedeknek ", azaz, akik bűnösnek vallják magukat. Nem az elméjükkel ismerik Istent, hanem a lelkiismeretükkel. Felkiáltanak: "Jaj, elvesztem! " (Ézs 6,5) és válaszolnak az Úr hívására: "Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."(Mt 11,28). Ez az egyetlen út Istenhez.
Tehát Isten nem utasítja el a bölcsességet és az értelmet, valószínűleg "a bölcsesség kezdete az Úr félelme", ezt a fegyelmet vagy leckét a lelkiismeretnek szánja, nem az észnek.
"Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett......" (Róm 1:21-22)
A hálátlanság következménye, hogy Isten tisztátalanságba, szívek kívánságaiba adja az ilyen embereket. Az lehet hogy az ajkukkal hálát mondanak, de a lelkükben maguknak tulajdonítják tudásukat Istenről. A tudósok már eléggé sok titkot felfedeztek a teremtésben, ami hasznára is válik az emberiségnek, igaz a sok kütyü nem biztos hogy hasznos, de vannak olyan reális felfedezések amik nem a hadiipart szolgálják, hanem az emberek bajain segítenek. Sokszor láthatjuk a keresztények soraiban, akik velünk voltak, ideológiájuk szörnyeteggé változtatták őket. Ha a kegyességnek látszata meg is van, de környezetük erős befolyásolásával despotává válnak. Körülbelül így néz ki: " honos a közösségben több vélemény, az enyém helyes, a többi, helytelen". Sokat tesznek vesznek, és látható terméseik lesznek, de a fát a gyümölcséről ismerik fel. Ezek tekintélyek sokszor elbűvölik tudásukkal az embereket, mert intelligensek a kegyesség látszata meg van rajtuk. De ebben az emberek is vétkeznek, mert őket elbűvöli az emberi bölcsességük. De miért mondom, hogy a keresztények közösségében is létezik ilyen, hiszen itt a világ bölcseiről beszél az ige. De ezek a világi bölcsek már rég beszivárogtak a kereszténység soraiba. De maradjunk a témánál.
"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket...Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;..Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem." (1 Korinthus 1:18-21, 27-29)
Ha ez csak az én véleményem volna, akkor hallgatnék, de Jézus mondja ezt: "Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló." (János 10,-1)
Az Úr tolvajoknak és rablóknak nevezi, akik nem a kapun mennek be a bárány aklába, hanem néhol átmásznak. Ezeknek a tolvajoknak és rablóknak első ránézésre báránybőrök van, mert azonnal nem felismerhetőek a bárányok által, nem lehet őket megkülönböztetni a juhoktól, hiszen ők is a Megváltó Krisztust hirdetik, csak némi különbséggel. Önmagukat és tanaikat is egyben hirdetik. Hadd ne hozzak fel példát. Eme jelenség felismerésére éles látás és hallás szükséges. Nem hiába megvan írva elég gyakran "akinek füle van az hallja"
Pál példáját követve látjuk, hogy tetszett a Szent Szellemnek: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék." (1 Kor. 1.30.31) ...
Különösen jól látható a büszkeség a vallási ünnepek idején. A vallásos büszkeség nagyon káros Krisztus munkájára. A zarándokot, azokat, akik még nem találták meg az igazság útját, megkísérti ez a sokféleség. A zarándok aki keresi Istent, előbb látja a keresztények pompás templomait, sokszor szerénynek nem mondható imaházait, és ünnepeit. Ezt látja először. John Bunyan jut eszembe ilyenkor, az ő könyve a "A zarándok útja".
Biztosan tapasztaltuk már, hogy a szupermarketekben a kenyeret nem a bejáratnál árulják, hanem teljesen a mélyén. A vásárlóknak át kell mennie az árukkal teli polcok között. Ezek marketing trükkök. Tehát spirituális értelemben a lélek először a kereszténységet valló embereket látja. Jézust megtalálni aki a kenyér a felajánlott vallások között kell áthaladni, mélyen rejtve van. Sokszor nem fog ellenállni a kísértésnek. Saját tapasztalatból tudom. De ha a lélek valóban megtalálja a kenyeret, akkor ez a sokféleség csak hiúság lesz számára. A megtévesztés miatti sok szenvedést átélve a lélek az Úr Jézusban találja meg a lélek nyugalmát. Akkor szabadon felkiáltott: "Abba Atyám", Atyám, te vagy a tanítóm, és csak a te hangodat hallom.
Drága testvérek, barátok és olvasók, ez az én bejárt eddigi utam tanúságtétele. Vegyétek úgy, hogy nem fotel keresztény voltam, most már az vagyok, hanem sok sarut váltottam utam során testileg is, szellemileg is.
