Isten mindig ugyanaz.
"Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak."( Zsoltárok 25,-4..6).
Van egy csúnya szó amit használnom kell, ez a predesztináció. Magyarúl "eleve elrendelt". Dávid tudatában volt ezzel, és így is fohászkodott Istenhez, nem sértve meg Isten örök időktől való akaratát. Istent ismerő ember alkalmas látni Isten hegyét a magaslatokat, amire fel is megy időként addig a pontig ameddig el nem éri a felhőket amik eltakarják Isten hegyének csúcsát, a dicsőség felhői eltakarják Istent, a felé nem láthat az ember. A 139. Zsoltár felfedi Dávid ismeretét a Mindenhatóról.
"Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered. Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet". (Zsolt 139, 3-4). "Bizony te alkottad veséimet, te formáltál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem. Csodálatosak a te cselekedeteid, és jól tudja ezt lelkem." (Zsolt 139, 13).
A kereszténységben a predesztináció ténye el van halványítva, ami talán a legfontosabb egy hívő számára, hogy ismeri Isten mindenhatóságát örök időktől fogva. Ez a metafizikája Isten megismerésének, ebbe az Isteni tervbe van behelyezve létünk és üdvössége a kiválasztott népnek, és személyeknek. Ez a felsőfoka Isten ismeretének. Ez az út amin jár az üdvözült, ez az üdvösség útja. Kirekesztő gondolat ez vagy sem, de Isten szava világos ebben a tekintetben. A predesztináció hívei teljes mértékben ahhoz tartjàk magukat, hogy van teocentrikus oldala és van antropocentrikus is, ami azt jelenti, hogy Isten akarata változhatatlan, a másik az ember oldaláról nézve, imával és könyörgésekkel el lehet érni Isten engesztelését egy vagy más ügyekben, de ez nem a metafizikai oldala hanem az etikai része. De aki ismeri a Biblia egészét az láthatja, hogy az ember kommunikációja Istennel, vagyis ima általi kapcsolata az Atyával, aki meghallgatja szívünk vágyát, de itt is a Dávid énekében is láthatjuk, hogy minden gondolat még az is amire még nem jelent meg a tudatban, ismeretes Isten előtt. Tehát ebből kifolyólag, tudnunk kell, hogy Isten arra nevel és emel fel, hogy ebben a szakláris kapcsolatban megismerjük akaratát, amin Ő nem is változtat, de belevonja gyermekét tervei megismerésébe. Erre mondta Jézus, hogy egyek legyenek, ahogy én is egy vagyok az Atyával úgy ők is egyek legyenek mibennünk. A figyelmetlen olvasó nem veszi észre sem Ábrahám kérését sem Mózes kérését, vagyis közbenjárását a népért, hogy az nem egyezett Isten akaratával. Mert Isten szentsége ellenére nem cselekedet és nem kímélte sem Szodomát és Gomorát, sem a bálványimádókat Izrael sátraiban, hiàba kérték ezek a patriarchák Istent, hogy változtassa meg döntését. Isten útjait nem változtatja meg akármilyen mély érzés nem irányítja az embert, minden globális és apró történések Isten útjait képezik. Erre mondják dupla predesztináció. " Íme, mily fenséges Isten az ő erejében. Ki az, aki úgy tanítana, mint ő?
Kicsoda írhatja elő az útjait, és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél?" (Jób 36, 23).
A keresztények többsége kerüli a predesztináció lényegét, tabunak kezelt predesztináció kérdését és tényét, attól félve, hogy fatalizmust eredményezhet, erkölcsi hanyatlást, mert az olyan ember aki ebben hisz, elhagyja ragaszkodását Isten szentsége felé. Félnek erről olvasni is, mert ahogy ezt valaki megjegyezte, lehet leélni egy életet a Montblanc völgyében, és soha nem mászni meg a hegy csúcsát, de még a lejtőjére sem igyekszik, veszélyesnek látja, tehát fél szembesűlni a nehézségekkel, ami Isten teljes és megváltozhatatlan akaratának megismerését illeti. Megelégszik a völgy szélvédett helyével, kényelemben érzi magát. Persze ez is Isten tervei közé tartozik a laodiceai gyülekezethez üzent szavai is ezt bizonyítják.
Senkinek az evangélizácíók során, eszébe sem jutott az a tény, hogy Isten két fát ültetett az édenkertben. Na ugyan miért, talán azért mert Ádám szabad akaratát akarta tesztelni? A sötétbe tapogatózott Isten? Megintcsak ellentmondásba kerülnek azok akik azt hiszik, hogy Éva a naivitás és a tökéletesség teremtménye, aki Ádám bordájából volt megalkotva, arra volt hivatva, hogy csak úgy bolyongjon a kertben, és hoppá ott volt egy fa ami felkeltette érdeklődését. Micsoda véletlen egybeesés, hogy a kígyó is ott volt számára jó időben és jó helyen. Ott is látható, hogy Isten a bűnbeeséssel egy forrasztó tégelybe taszította az emberiséget, ami a legfontosabb, hogy átalakítsa naivitását és tudatlanságát az örök élet fogalmáról, ezért szellemileg is testileg is meg kellett halnia. Akár érdektelen akár érdeklődő az nem számít, mert eleve elrendelés alapján alakulnak a sorsok, akarjuk elfogadni ezt vagy sem. Ezt teljes mértékben csak otthon látjuk meg, de a cél, hogy az itt szerzett Istenismeret legyen az első csírája a tökéletesség küszöbén, Isten oldaláról már a kiválasztottak Isten örök akarata szerint, fel vannak ültetve a mennybe Krisztussal. Se halál se semmi változás nem gátolja ezt az örök életet amit már Krisztusban a világ teremtése előtt elrendelt.
A metafizikai oldala mindig biztosabb ha tudatunk ismeretében vagyunk iránta. Az etikai oldala az, hogy az ember szelleme alá van rendelve egy és más entitásnak, ezt mi is tudjuk, és nem az emberben van az információ és nem az ember akarja ezt vagy azt, hanem vagy Isten fenhatósága alatt vagy a démonok és az emberi elrontott szelleméből fakadnak, ezért jelennek meg az Istenhez való ragaszkodás egyik elfajult iránya ez a fatalizmus, a fanatikus szélsőségek, ami teljesen bizonyítják Isten nélküli életüket. Az ember rabja a bűnnek, de Isten nem használja az embert mint egy tudatlan szerszámot, itt van egy magaslati gondolat, amit nehezemre esik leírni. Az ember nagy kincs Isten képére és ábrázatára van teremtve, nem közömbös hozzá. " A zsidók így feleltek: Nem jó tettekért kövezünk meg téged, hanem káromlásért és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. Jézus pedig azt mondta: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten beszéde lett – és az Írást nem lehet semmibe venni –,arról mondjátok-e ti, hogy káromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?" (Jn 10, 33-35). Számomra azt sugallja ez a kijelentés, hogy az ember ha most még az angyalok színe alatt vannak, de ez a jövőben megváltozik ez közismert, de nem közismert az, hogy Krisztus testébe öltöztetve, istenek leszünk a mennyben és a földön is aki elfoglalja Krisztussal a mennyei trónját. " Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" (Jel 3, 21)
Számomra már nem titok, hogy milyen rendellenességgel hirdetik az evangéliumot a keresztények. Tudatosan, vagy balgaságuk miatt titkolják Isten mindenható akaratát, minden kérdésben, így takargatják vagy nem is értik a predesztináció tényét, és önkényesen egyoldalú információt terjesztenek az Isten szeretetéről. Ami teljes erkölcsi hanyatlást okoz. Erről írtak a próféták is Izraelben a hamis prófétákról, a mi korunkban pedig a tévtanítókról akik felhőtlen életet ígérnek ha megtérsz és frankó lesz minden, ha akarod ezt megkapni.
De ennek így kell lennie. De miért örülhet a halhatatlan szellem egy olyan emberben aki örök időktől kiválasztott a megtartásban? Hát annak örül, hogy Isten megnyitotta előtte ezt az evangéliumba burkolt titkot, hogy akinek füle van az meghallja és új felismerésre jutott, és megkapta annak a tanubizonyságát, hogy ő is Isten gyermeke aki ki van választva, hogy Isten elveszett képére változzon. A kiválasztottság ténye lesz nyilvánvalóvá az ige hallatára. Ebben erősíti meg az Úr az övéit, és minden predesztinációs téma az azoknak is szól, mert ezt elbagatelizálják a keresztények tulnyomó többsége, port hintenek a pornép szemébe, Isten akaratából teszik, ezzel is azt gondolják, hogy Istent szolgálják. A sátán megvan győződve arról, hogy Isten felhatalmazta arra, hogy a világ fejedelme legyen. Azt is gondolta, hogyha megöli a Messiást, csakis Isten tervét teljesíti, de milyen igaza volt!!!! Hogy várt e ezért valami ajándékot?- azt nem tudom, de biztos, hogy ellenségnek tekintette és tekinti a Messiást, mer a hatalmát elveszi tőle úgy ahogy azt neki adta. Ha azelőtt letaszította Isten Lucifert Isten hegyéről a földre, úgy letaszítja a kénel égő tóba. Attól lejjebb már nincs.
De az eleve elrendelt Isten akarata szerint nincs lehetősége változtatni sem magán sem a világban történteken, megintcsak azt gondolván, hogy megvan a tettes, fogjátok meg és legyen világbéke. Ő nem kegyeltje Istennek az ős bűn miatt, amit ott követett el Isten szent hegyén, ő volt az aki miatt de általa Isten cselekedik, hogy egy új világot teremtsen ami már kész van, és átolvassza a szentség tégelyében a választottakat a bűn völgyében, hogy tudatos alkalmasságot szerezzenek halhatatlan lelküknek, hogy felismerve Istenben való helyzetüket minduntalan örüljenek a Szent Szellemben. Másképp nem tehette meg erkölcsi szempontból sem vagy etikai szempontból sem, hogy kivonja magát saját tervei alól, és nem teremtője hanem kibicelője, követője legyen az eseményeknek, egyenrangúvá téve magát a teremtményeivel. És itt van a hegy csúcsa amit a felhők eltakarnak.
