Az idő illúzió avagy valóság.
( Egy nyilvános levél )
"Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem." ( Peldabeszédek 8).
Drága testvér, felkeltetted az érdeklődésemet azzal a válasszal, hogy " nem az én világom", a múltkori zene, ének kapcsán. Rávezetett arra a gondolatra, hogy foglalkozzak elméletileg, a világok a buborék a féreglyukak, tehát az időkapszulák irányába. Tudod, hogy nem vagyok tanult ember, a kvantummechanika világába csakis elméletileg vehetek részt, ezzel magyarázva a kódolt bibliai kifejezések elemzését. Mert számomra a Biblia a megértés kulcsa, csakhogy nem a folklór nyelvét kell kutatnom, hanem ami a fonetikus fogalmak mögé rejtett valóságot. Ugyanis Isten teremtési mechanizmusát, főleg az örökkévalóság fogalmát, magát az örök nem mulandó múlt, jelen és jövő időben való létét.
Lehet, hogy meg fogsz hökkenni azon kijelentésemen, hogy idő nem létezik, olyan formában ahogyan a fősodratú tudomány élénk tárja. Az idő is éppen olyan relatív mint az anyag. Newton és Einstein is kifejtette ehhez kapcsolódó elméletét. De most nem rájuk fogok hivatkozni, hanem saját esetleg mások gondolatát ami rám hathatott az idők során. Itt is használom az idő fogalmát, pedig ez teljesen nem fedi a valóságot. Arra a gondolatra jutottam, hogy a múlt a jelen és a jövő, azt nem lehet elválasztani az időben. Ezt az írást is ami szàmomra a jelen, de a múlt is, mert maga a gondolat már létezett azelőtt. Amire megírom és elküldöm neked, az már a múltat jelenti, de számodra ha nem is tudsz róla a jövőt. Relatíve, te hozzám a jelen időhöz képest a jövőben vagy, de a gondolat hozzám képest a múlt. Ha egy síkban gondolkozunk az időről, akkor van A pont ami halad a Z pontig. Így tanítják a fizikában. Einsteinek meg van egy ilyen képlete E=MC a négyzeten. A relativitás elmélet szerint. De ez nem a végleges képlet, szerintem.
Az idő nem létezik, csakis a mi elménkben. Az,hogy a Biblia időről beszél, ezt jól tudjuk, a Teremtés könyvében, hogy állítólag megteremtette az időt azzal, hogy volt első nap és volt hetedik nap. De ezen ki is vitatkozna. De valóban a Teremtő e kritérium alapján indította volna el az idők folyását? Én úgy látom, hogy az időnek nem csak folyása, síkja van, hanem keresztmetszete is, ami a síkra merőlegesen fel bonthatja a síkot. Egy példát hozok ide: " Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban."( Peld.8,-26..31). Tehát ez a rész nem tükrözi a Teremtés könyvének első fejezetét. Szerintem ez egy merőleges keresztmetszet. De mi haszna ennek a gondolatnak, csakis az, hogy az ember nem képes egyszerre belátni a síkot, ahogy azt az Isten látja.
A fentiekben írtam az én jelenemről, úgy képzelem el mint egy X tengelyt merőlegesen átmetsző Y tengely. Ebben a pillanatban vagyok, vagyis voltam, mert ha az idő abszolút mérését vesszük figyelemben, a mérhetetlen milliomodik részét, időszakot metszette, de ez egy olyan abszolút időszakasz, amit képletekben nem lehet leírni, annak az oknál fogva, mert nem létezik, csakis abban az esetben, ha nem ebben az illúzió világban létezünk. Tehát ahhoz, hogy felismerjük az idő tényleges szerepét Isten tervei alapján, ott kellett lennünk a tervező asztalnál. Ami meg is történt, de mi arra nem emlékszünk. Arra utal a Teremtő, "Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban". Itt van egy kis probléma a fordításban, mert az orosz fordítás nem így hangzik, mint a Károliban, " örvendezve földi körében, és az én örömöm az emberek fiainál volt." De ez a Google fordítás, egy orosz így érti, " örvendezve a föld kerekségén, az emberek fiaival" Azért ez lényeges különbség, én az orosz verzióhoz tartom magam, mert a gondolatmenetemet igazolja. Múlt időben, de egy X tengely keresztmetszetében. Apropó, emlékezet, az nem az időbeli felejtést okoz, hanem egy más dimenzióban időtlenségi tartományban foglal helyet.
Itt a jövő időben van megfogalmazva, de mi tudjuk, hogy minden gondolatot Isten formálja meg az emberben."Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.". Más is ezt igazolja, csak most lusta vagyok keresgélni.
Most felmerül a kérdés, miért van az, hogy itt ebben a dimenzióban, utakról,időkről beszél a Szentírás. De annyira nem lehetünk együgyüek, hogy ne ismerjük fel az időtlenség tényét, vegyük példának Énok könyvét, vagy Jézus Krisztus bizonyságtételét a Jelenések könyvében. A Jelenések könyvében határozottan beszél a múlt a jelen és a jövőképről. Hova helyezem ezeket a gondolatokat? Ellentmondásba ütköztünk ezzel kapcsolatban? Dehogy, mert az ami tartalmazza a múltat a jelent és a jövőt, az már létezik és van. De hogyan tudom ezt kezelni? Egyszerűen, amit az írásom elején a buborékról a más világról az időkapszuláról a kvantumfizikusok időféregnek nevezik ha nem tévedek. Ugyanis kísérletekkel felfedezni vélték, hogy a kívüli és belüli végtelenségben az idő nem szabályos, tehát nem egyenletes, minél távolabb esik tőlünk annál csökken a múlása, és a tudósok hipotézise szerint meg is áll. Egyszercsak meglátjuk, hogy azt amit mi itt időnek a sebességhez és az úthoz viszonyítunk, egyáltalán nem olyan. De ezzel kell beérnünk, mert ebbe teremtett minket a Teremtő. Milyen célja van ezzel? Ha már minden el van rendezve, mi értelme ennek?
Az én világom és a te világod ami szerintem egy külön külön létező buborék, de a véleményem szerint, ahogy a fotonok is ha egy forrásból is erednek, de ha megtörnek egy prizmán, azok hét vagy több párhuzamos időben jelennek meg. A forrást felbontva színeire és kisugárzásuk is függetlenek egymástól. Egymástól teljesen más és más időben terjednek. Ezt nehéz bizonyítanom, de elméleti ember révén állítom, hogy ez így van. A biblia nyelvén szólva, a szivárvány a szövetség jele, azt hirdeti, hogy a tökéletességet a hetes szám jelenti. A szivárvány hét színe a hét teremtett egek, Istennek hét lelke; azt adja tudomásul, hogy az idő és a helyszín relatív, nem kézzelfogható és nem időhöz kötött. Ahogy a hét gyülekezetek a Jelenések könyvében sem csak a múlté, a jelené de egyúttal a jövőjé is. Hiába erőlködöm ezt bizonygatni, maga a Szentírás tanúskodik erről. Elvégre a szivárványt senki sem foghatja meg se térben sem időben. A fogalmakat sem foghatjuk meg kézzel.
Ami az érzékelést illeti, azt is csak abban a frekvenciában láthatjuk, hallhatjuk, tapinthatjuk amilyen frekvencia érzékeléssel teremtett meg minket az Isten, vagy akarata szerint megmásítja alkalom adtán. Miért lenne ez másként az idő érzékkel? Mi az időt úgy tudjuk érzékelni ha rendelkezésünkre állnak az eszközök. Ez kezdetben az emberek számára a nap a csillagok állása, a napóra a homokóra, ma már a szuperpontos atomórák.
Mindent az Isten szava tart fent, az ami sziklaszilárd és nem változik, akkor ami nem változik az időtlen. Az öregedési folyamat sem az időtől függ, hanem Isten szavától. így rendelte el az Úr. Nem azért áll le a szív mert kihasználta a kapacitását, erről te részletesebben is írtál.
Visszatérve az individualizmushoz, az én és a te párhuzamos világunkhoz. Habár azt egyszer megjegyezted, hogy egy húron pendülünk, ami nekem jólesett. De ezek a külön világok azért találkoznak, sőt egy részben összefonódnak mint a szappanbuborékok. Tehát ezek a világok nem taszítják egymást, csak az Isten bölcsessége folytán, összességében egy gazdag világot ábrázol, ami az én örömömre szolgál ha élek vele. Mert élek vele az bizonyos. Ezek a buborékok akik nem taszítják egymást, mert egy pozitív töltéssel rendelkeznek alkotják meg az Isten gyülekezetét. Ésszel nem fogható fel Isten felbecsülhetetlen gazdagsága bennünk, vagyis a teremtés előtti terve a jelenben. Azért hívja most a jelen időt amiben vagyunk, időnek, mert folyik az építkezés az Isten Szellemi építkezése, az emberekkel együtt. Ez persze felfoghatatlan bölcsesség számunkra.
Azért is vannak ilyen gondolataim, mert ezek a földi dolgok eltörpülnek számomra, az örökkévalóság érdekel és törekszek nem időben gondolkodni. Nekem sok minden érthetőbbé válik ebben a vetületben, mintha felülírja az ószövetség retorikáját, mert magában véve az az árnyéka az eljövendő dicsőségnek, ami már megvan, de még ebben az alacsony frekvencia spektrumban csak hittel érzékelem.
Ami a hitet illeti, az nem fantáziából mondta az Úr, a hitről, "Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek".( Máté 17,-20). Valamikor ez a fajta hit is nagyobb volt az embereknél, több száz és ezer tonnás kövekből is építettek maguknak piramisokat meg bálványokat. De azt a nemzedéket özönvízzel semmisítette meg, megvolt az oka. Ma nem maradt meg az a hit, mert Istennek nem a testi ember hite kell,( amire sokan törekednek), hanem a szellemi hit ami többre képes mint az a halandó időben foglalt hit, ez a hit áttöri az ég kérgét és a dicsőség Istenéhez ragadja őt. Isten gyermekei ehhez a hithez ragaszkodnak. Ez ragadja ki őket a jelenlegi alacsony frekvenciájú létből. Nekem a legmélyebb meggyőződésem, hogy a Jelentések 4. fejezetében is látjuk, ahogyan nem létezik az idő, mert az üvegtenger a királyiszék előtt ezt ábrázolja.
"A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt, amely az Istennek hét lelke; És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz";
Tudom,hogy sokan nem értenek velem egyet, mert e fejezetben úgy van megírva: "Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni ezután".
De tegyük fel a kérdést, ez a kép az csak egy látomás a jövőbe tekintés, vagy már valóság. Nem egyidejűleg van jelen Isten hét lelke a 24 vén és a négy lelkes állatok? Vagy ez csak a jövő? Persze, hogy az zavar minket össze, hogy " mi lesz ezután". De ha már Jánosnak az angyal megmutatta, akkor az érvényes a földre nézve mi lesz azután, de nem érvényes a mennyekben, ahol már egyöntetű örök valóság honol. Érted?
