"Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja." (2Tim 2, 19)
A hitnek gyakorlati részei vannak, amiről nem igazán szeretünk beszélni. Az evangélisták dolga Krisztushoz írányítani a megfáradt lelkeket, de a hívővé vált ember nem álhat meg itt egy helyben. Hiszen ha már az Úr nevét vallja, akkor a viselkedésével is bizonyítja hovatartozását.
Mondjuk de nem csináljuk. Valljuk de hamisságban élünk. Ez a parancs gyakorlati része, hogy ha tényleg élesen felismerjük milyen környezetben akarjuk imádni vagyis vallni az Úr nevét, akkor hagyjuk el nem csak szellemi hanem gyakorlatilag azt a környezetet ahol dominál a hamisság. De hogy tudnám azt megtenni ha magam is hamis vagyok? Pál apostol ezt ki is elemzi ebben a részben, hogy hogyan felelhet meg egy ember Istennek a gyakorlati életben. Aki olvasta ezt a fejezetet, az rádöbbenhet, hogy a nagy ház alatt mit lehet érteni." Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig közönséges használatra valók.
Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, tisztességre való edény lesz, megszentelt és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas". (2Tim 2, 20)
A ház a szentírásban mindig egy zárt falakkal körülvett tér. Ebben az esetben a kereszténység házáról beszélhetünk. Hiszen maga a szó is egy nagyra duzzadt csoportról szól, aminek vannak határai vagyis falai. Az más kérdés, hogy a falai már réges rég romokban hevernek. De itt inkább arról van szó, hogy a rossz, tisztátalan társadalom vagy társaság ahol mindenféle edények vannak, lerombolja az erkölcsöt, megkötözi lábát kezét, nem képes szabadon cselekedni az Úrnak kedvében járni. De még lényegre törőbben fogalmaznék, lehet e az Úr nevét vallni egy olyan közösségben, ha azok bálványimádók? Ebbe bele van foglalva minden ami a gyönyör a testi és minden ami hamis, minden ami a húst szolgálja. De az Úr nem a kereszténységhez szól, hanem azokhoz akiket ismer, akik az övéi és a temploma fundamentumát alkotják. Ez a fundamentum ami Krisztusra épül az apostolok tanítása és semmi mást nem ért ezalatt.
De hát azért meg kell jegyeznem, hogy mit érnek a parancsolatok ha nem hallják az emberek nem hatolnak be a szív mélyébe és nem élik át annak a jótékony hatását, vagyis nem formálódik meg egy új ember aki alkalmas lesz minden jó cselekedetre ami kedves az Úrnak? Az Úr parancsai előbb a fülön a szívhez jutnak, aztán a test is engedelmeskedik neki mert Isten fiai a Szent Szellem vezérlése vagy vezetése alatt vannak. Krisztus nevét valni aki a ház ura, és a liberalizmus a mindent megengedő keresztényi vallások a világ szeretete mi több a világgal összefonódás és kapcsolatok hálójában vallani az Úr nevét, ez sem jó gyümölcsöt nem hoz se nem jár az Úr kedvébe. A hamisság hálójában fogva vannak tartva mindazok az edények akik nem követik Isten a mi Urunk parancsolatait. Az Isten gyermekei akik alkotják ennek a nagy háznak a legkisebb zugát, ugyanúgy részesei ennek a világivá lett kereszténységnek, mert nem emeli ki az Úr őket ebből a világból, de ez a parancs azért releváns, és arra figyelmeztet, hogy vigyázunk Isten házának tisztaságára azzal, hogy hagyjuk el a hamisságot, az igazság pótló bizsu kereszténység csillogását, és mentesítsük magunkat minden gonosz hamisságtól, ha az Úr ezt mondja Pál apostolon keresztül, akkor ez neki nagyon fontos.
